Összeomlás

Egy filmről fogok mesélni, amit szerencsére Ti is meg tudtok nézni a neten. Nem gyerekeknek való, bár azért elgondolkozom, hogy a Rambók és Terminátorok világában mi számít erőszakos filmnek. Ebben "csak" annyi van, amennyit a történet és a dráma megkíván. És nem unaloműző tucatmészárlás, hanem egy logikus sodrása az élet által olykor előidézett fata morgánának. (Huh, ezt Réz András se mondta volna szebben :) ) Régóta hallottam már ennek a filmnek a hírét, de eddig valahogy sosem futottunk össze a képernyő előtt. Michael Douglas a főszereplő, aki egy közlekedési dugóban ülve elveszti a türelmét, és elindul haza, gyalog. És innentől egyfajta road-movie a film, egy szolid ámokfutás. Amitől a film elgondolkoztató, hogy nem kellenek nagy dolgok ahhoz, hogy egy ember bekattanjon. Pontosabban szólva, hétköznapi dolgok is tudnak odavezetni, hogy az ember elveszti a fejét, megtesz egy apró hibás lépést, amire jön valami idegesítő reakció, és már bontakozik is ki az agresszió. Erre mondják, hogy valaki rosszkor volt rossz helyen. Nem mondom, hogy ez bárkivel megeshet, de olyan feszült társadalomban élünk, és az erőszak annyira beépült a mindennapunkba - akár a tévén keresztül - hogy a Nyúl Bélák is lehetnek Oroszlán Szigfridek. A zárójelenet is ott van a szeren, ahogy az "őrült" pasi "megvilágosodik" és gyakorlatilag feláldozza magát a családja javára. Beleborzongtam. Kemény film, de nem brutális. Ja, és nagyot vigyorogtam, mikor a végén a nyomozó elkáromkodja magát. Na, így kell indulatot levezetni!

Ha kedvet csináltam a filmhez: http://www.putlocker.com/file/2F806342264E8AF9#

Suzanne naplója

Szeretném egy kicsit megbolygatni az állóvizet, kavicsot dobni a tóba. Beszélgetni egy témáról, meghallgatni mások véleményét, ki mit gondol. Egy film kapcsán jött bennem ez a gondolat. A film címe Suzanne naplója, műfaja romantikus dráma. Christina Applegate egy orvosnőt alakít (üdítő volt látni a színésznőt egy ilyen komoly szerepben, bár kamaszlányként Kelly Bundy is jól állt neki), akinek szívproblémái vannak, meg is műtik. Aztán vidékre költözik, ahol megismerkedik egy festő sráccal, egymásba szeretnek. A probléma ott kezdődik, hogy a nő áldott állapotba kerül, de az orvosai nem javasolják megtartani a magzatot. Ő azonban ragaszkodik hozzá, bár a fiú is szeretné lebeszélni, hiszen az életét kockáztatja. Éles szóváltás alakul ki, mit a nő azzal próbál lezárni, hogy az ő teste, és hogy ő Orvos. A fiú persze zokon veszi, hogy figyelmeztetik szobafestő mivoltára, és egyetlen érve, hogy a szeretet hangján mondja amit mond. Erre a nő is megbékél, de szándéka tántoríthatatlan. Aztán később rosszul lesz, kórházba kerül, a srác szenved, hiszen nem tud mit tenni. Hirtelen orvosi közbeavatkozásra lesz szükség, de minden jól alakul, kiveszik a babát, aki egészségesen felsír, és az anya is átvészeli a műtétet. Tehát minden jól alakul, de én akkor is elgondolkoztam, hogy mi készteti a nőt egy ilyen irracionális döntésre. Hiszen három orvos is ellenezte ezt a döntést, és nagy baj is lehetett volna.

Nyilván én nem tudom átérezni, mit jelent anyának lenni - és ezért is érdekel más véleménye - de annyira elkeserít, hogy egy nő nem a szerelmét választja, hanem szerelme gyümölcsét. Boldogság csak gyerekkel lehetséges? Mi a motíváció? Miért nem elég, hogy valaki szereti az embert? És persze nem arról a helyzetről beszélek, mikor egészségileg minden jó és harmónikus a kapcsolat. Hanem a rizikó vállalásáról. A hősiességet megértem, mikor annak tárgya a szerelmünk, de egy még embrió állapotú utód, hogy tud ilyen erővel bírni? Felfoghatatlan ...

A film befejezése már nem tartozik a feltett kérdéshez, de azért elmesélem. Mikor a baba 4 hónapos lesz, a nő autóval a városba megy, útközben szívrohamot kap, balesetet szenved és meghal. Vele volt a babája is ... Aztán évekkel később a férfi újra szerelmes lesz, választottja állapotos lesz, a pasi megrémül, elbujdokol, de elküldi a naplót a lánynak. A nő immár érti a dolgot. Megkeresi a fickót, tisztázzák az érzéseiket és egymásra lelnek, most már fenntartás nélkül. A férfi vallomásának is van érdekes része, mikor arról mesél, mennyire nem tudta elengedni egykori feleségét, és hogy esténként hozzá beszélt a sötétben ... Szép film, jó film, merem ajánlani.