A következő címkéjű bejegyzések mutatása: amerikai. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: amerikai. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. január 2., csütörtök

Ha igaz volna

Ez egy filmcím, ami eredetileg így hangzik: Just like heaven. Szóval senki ne filmcímek elsajátításával készüljön nyelvvizsgára. Főszerepben Reese Witherspoon és Mark Ruffalo. Elizabeth egy kórházban dolgozik, keményen hajt, hogy véglegesítsék állásában. Egy nap kimerülten hajt hazafelé - egy randevú reményében - és összeütközik egy kamionnal, kómába esik. Lakását ideiglenesen kiadják, ahová jelentkezik David a kerttervező mérnök. Kezdi belakni a lakást, mígnem feltűnik a lány szelleme, és heves vitába keverednek. Még egyikük se tudja, hogy a lány csak a fiú számára látható, és a lány nem is emlékszik múltjára. Nyomozásba fognak, és eljutnak a kórházba, ahol a lány fekszik. Csakhogy kiderül, immár 3 hónapja fekszik ott, és le akarják kapcsolni a lélegeztető gépről. Meg kell győzni a világot és főleg a családot, hogy ez elhamarkodott lépés lenne. Megnyugtatok mindenkit, a pozitív befejezés nem marad el. :)
Végül találtam egy 6 perces klipet, ami zanzásítva egész jól összefoglalja a filmet. És még egy szubjektív megjegyzés: Ha egy tiszta, ártatlan, szűzies, makula nélküli lány szerepét kell eljátszani, Reese mindenkit lesöpör a pályáról ... vagy csak a smink teszi???


2013. november 27., szerda

Ház a tónál

A legjobb fikciós film! Mert nincsenek benne robotok, űrlények, szuper fegyverek, természeti katasztrófák, de rólunk szól, emberekről, illetve a férfi-nő kapcsolatról. Hihetetlen, rejtélyes és mégis reménykedsz, hogy hátha Veled is megtörténhet. Óóó, hogy miért nem nekem jutott eszembe ez a történet!? :)
A film egy bizsergető ötletre épül. A nő elhagyja a tóparti házat, de előtti ír egy levelet az új lakónak, és beteszi a postaládába. Csakhogy azt a ház előző tulaja kapja meg, aki két évvel korábban él az időben. És ezzel elkezdődik egy éteri levelezés a két idősíkból, egy ismerkedés, majd sóvárgás egymás után. És a sors egy groteszk fricskája révén találkoznak is. Óóó, az a jelenet a vasútállomáson ... Tudom abszurd történet, és mégis ...

"A szabadnapodon menj olyan messzire a kórháztól (munkahelyedtől) amilyenre csak tudsz! Keress egy helyet, ahol úgy érzed, ÖNMAGAD tudsz lenni."

"Kate, I'm here with you
Thanks for the lovely saturday together"

"Ugyan elválaszt az idő, de kifogom találni, hogyan gondoskodhatnék rólad."

"Nem volt még két ily nagylelkű szív, ízlések ily hasonlók, érzések ily összecsengők."

2013. november 16., szombat

My way

Voltam nős. Nem mintha ez érdekes lenne, én sem merengek ezen a tényen, mert sajna ballépés volt. Pedig még csak azt sem mondhatom, hogy elhamarkodott lépést tettem, hiszen 25 évesen az ember már igazán tudhatná, hogy mit csinál. Tudhatná, de lám mégse. Nem jól választottam, ... talán a kapkodás szülte? De egy dolgot mindenképp volt nejem javára írok, általa ismertem meg Elvis Presley-t. Nekem korábban ő csak egy csípőrázó rockénekes volt, de nem ismertem lírai oldalát. Aztán videón láttam a "My Way"-t előadni, és azóta az én szememben is nagyra nőtt Elvis. Hiába nem az ő dala eredetileg, mégis nála éreztem ezt a dalt tartalommal megtölteni. Hallottam ezt az éneket több nyelven, több énekestől, de Elvis maradt az első, még akkor is ha magyarul azért jobban megérinti az embert ez a dal. Aztán legutóbb valahogy Gregor József előadásában hallottam az ismert melódiát, és azt mondtam magamban: ez igen, ez méltó ehhez a dallamhoz.
  
És ami az etalon:
Lám ennyi az élet ...

2013. október 26., szombat

Kaktusz Jack

Úgy látszik ez a nap a tévénézés jegyében telik. Ugyanis most ért véget egy film, amit ugyancsak a kedvencek közé sorolok, de leginkább a színészek miatt. Hiszen a történet bárgyú, sőt primitív, leginkább a Dalton fivérek és Prérifarkas kontra Gyalogkakukk egyvelege. De számomra mosolyogtató Tündérke és a Jóképű Idegen közötti párbeszéd. Tündérke próbálja elcsábítani Arnoldot, aki persze olyan mamlasz, mint ide Lacháza. Hiába kínálja magát Tündérke, az Idegen folyton indul fát gyűjteni. :) És persze nem mellesleg Tündérke nem más, mint a valaha élt legszebb nő, Ann Margret. Merem mondani, hiszen egyrészt ez egy szubjektív vélemény, másrészt könnyű fiatalon szépnek lenni, de ő 69 évesen is így néz ki:

2013. szeptember 24., kedd

Összeomlás

Egy filmről fogok mesélni, amit szerencsére Ti is meg tudtok nézni a neten. Nem gyerekeknek való, bár azért elgondolkozom, hogy a Rambók és Terminátorok világában mi számít erőszakos filmnek. Ebben "csak" annyi van, amennyit a történet és a dráma megkíván. És nem unaloműző tucatmészárlás, hanem egy logikus sodrása az élet által olykor előidézett fata morgánának. (Huh, ezt Réz András se mondta volna szebben :) ) Régóta hallottam már ennek a filmnek a hírét, de eddig valahogy sosem futottunk össze a képernyő előtt. Michael Douglas a főszereplő, aki egy közlekedési dugóban ülve elveszti a türelmét, és elindul haza, gyalog. És innentől egyfajta road-movie a film, egy szolid ámokfutás. Amitől a film elgondolkoztató, hogy nem kellenek nagy dolgok ahhoz, hogy egy ember bekattanjon. Pontosabban szólva, hétköznapi dolgok is tudnak odavezetni, hogy az ember elveszti a fejét, megtesz egy apró hibás lépést, amire jön valami idegesítő reakció, és már bontakozik is ki az agresszió. Erre mondják, hogy valaki rosszkor volt rossz helyen. Nem mondom, hogy ez bárkivel megeshet, de olyan feszült társadalomban élünk, és az erőszak annyira beépült a mindennapunkba - akár a tévén keresztül - hogy a Nyúl Bélák is lehetnek Oroszlán Szigfridek. A zárójelenet is ott van a szeren, ahogy az "őrült" pasi "megvilágosodik" és gyakorlatilag feláldozza magát a családja javára. Beleborzongtam. Kemény film, de nem brutális. Ja, és nagyot vigyorogtam, mikor a végén a nyomozó elkáromkodja magát. Na, így kell indulatot levezetni!
Ha kedvet csináltam a filmhez: http://www.putlocker.com/file/2F806342264E8AF9#

2013. augusztus 7., szerda

Én sas vagyok ...

A YouTube-on láttam egy bájos, könnyed, és sok helyütt humoros, de egyben elgondolkoztató filmet. A címe: A papagáj. Bár valóban van benne egy papagáj, sőt körülötte zajlanak az események, de valójában egy férfi és egy nő ismerkedéséről szól a film. A pasi egy félénk zárkózott fickó, akinek problémája van a kommunikációval, ismerkedéssel, bezzeg a nő egy locsifecsi könyvtáros. Ha nehezen is indul a párbeszéd, de jó hatással vannak egymásra, és együtt kutatják fel a talált papagáj múltját, sorsát. Ezzel együtt egymásról is egyre többet tudnak meg. Nem mesélem el az egész filmet, "happy end" a vége, ami azért szerintem jó dolog.
A címet először a papagáj mondja, de időközben más értelmet kap ez a mondat :)

2013. június 23., vasárnap

Suzanne naplója

Szeretném egy kicsit megbolygatni az állóvizet, kavicsot dobni a tóba. Beszélgetni egy témáról, meghallgatni mások véleményét, ki mit gondol. Egy film kapcsán jött bennem ez a gondolat. A film címe Suzanne naplója, műfaja romantikus dráma. Christina Applegate egy orvosnőt alakít (üdítő volt látni a színésznőt egy ilyen komoly szerepben, bár kamaszlányként Kelly Bundy is jól állt neki), akinek szívproblémái vannak, meg is műtik. Aztán vidékre költözik, ahol megismerkedik egy festő sráccal, egymásba szeretnek. A probléma ott kezdődik, hogy a nő áldott állapotba kerül, de az orvosai nem javasolják megtartani a magzatot. Ő azonban ragaszkodik hozzá, bár a fiú is szeretné lebeszélni, hiszen az életét kockáztatja. Éles szóváltás alakul ki, mit a nő azzal próbál lezárni, hogy az ő teste, és hogy ő Orvos. A fiú persze zokon veszi, hogy figyelmeztetik szobafestő mivoltára, és egyetlen érve, hogy a szeretet hangján mondja amit mond. Erre a nő is megbékél, de szándéka tántoríthatatlan. Aztán később rosszul lesz, kórházba kerül, a srác szenved, hiszen nem tud mit tenni. Hirtelen orvosi közbeavatkozásra lesz szükség, de minden jól alakul, kiveszik a babát, aki egészségesen felsír, és az anya is átvészeli a műtétet. Tehát minden jól alakul, de én akkor is elgondolkoztam, hogy mi készteti a nőt egy ilyen irracionális döntésre. Hiszen három orvos is ellenezte ezt a döntést, és nagy baj is lehetett volna.
Nyilván én nem tudom átérezni, mit jelent anyának lenni - és ezért is érdekel más véleménye - de annyira elkeserít, hogy egy nő nem a szerelmét választja, hanem szerelme gyümölcsét. Boldogság csak gyerekkel lehetséges? Mi a motíváció? Miért nem elég, hogy valaki szereti az embert? És persze nem arról a helyzetről beszélek, mikor egészségileg minden jó és harmónikus a kapcsolat. Hanem a rizikó vállalásáról. A hősiességet megértem, mikor annak tárgya a szerelmünk, de egy még embrió állapotú utód, hogy tud ilyen erővel bírni? Felfoghatatlan ...

A film befejezése már nem tartozik a feltett kérdéshez, de azért elmesélem. Mikor a baba 4 hónapos lesz, a nő autóval a városba megy, útközben szívrohamot kap, balesetet szenved és meghal. Vele volt a babája is ... Aztán évekkel később a férfi újra szerelmes lesz, választottja állapotos lesz, a pasi megrémül, elbujdokol, de elküldi a naplót a lánynak. A nő immár érti a dolgot. Megkeresi a fickót, tisztázzák az érzéseiket és egymásra lelnek, most már fenntartás nélkül. A férfi vallomásának is van érdekes része, mikor arról mesél, mennyire nem tudta elengedni egykori feleségét, és hogy esténként hozzá beszélt a sötétben ... Szép film, jó film, merem ajánlani.

Jamie a csodalányka

El kell ismernem, időnként ellent mondok saját magamnak. Főleg mikor arról van szó, hogy ez meg amaz a kedvencem. Alig pár napja dicsértem a Szívek szállodája sorozatot - amit persze továbbra is imádok - de most a Comedy Centralon újra adják a Nevem Earl sorozatot, és erről eszembe jutott, hogy ez is a nagy favoritok közé tartozik, ahogy korábban a Monk a flúgos nyomozó. A Nevem Earl sorozat elsősorban Jamie Presley szerepe miatt tetszik, és nem csak a hölgy csinos pofija és alakja miatt. Ez ugyebár relatív. Ebben a szériában olyan komikus arcokat vág, hogy szerintem az káprázatos. A történet egy idétlen és profán vígjáték, közel sem hasonlít az intellektuális Szívek szállodájához, de a maga naturális módján meg van a saját, természetes bája. És Jamie, aki azóta az egyik kedvenc színésznőm, nem véletlenül kapott jó pár díjat Joy szerepének alakításáért. És nem mellesleg 11 évig tornázott. Azóta láttam komoly szerepekben is a színésznőt, de azokban csak átlagosat tudott nyújtani.


2013. június 21., péntek

Morituri te salutant

A gladiátorok híres köszöntése - "... köszöntenek a halálba menők". Most megy ugyanis a tévében a Spartacus. Szeretem a Római Birodalom történeteit, és bár nyilván borzasztó véres és kegyetlen volt az a kor, de a filmes feldolgozásokban ezek olyan hősies és magasztos tettek. És főképp a régi filmek tudják magas színvonalra emelni az egykori történéseket. Gondolok itt a Ben Hur-ra, a Quo Vadis-ra, és persze a Spartacusra. A mostani filmekkel, feldolgozásokkal az a baj, hogy nagyon elment a látványosság világába, és ritkán erősek a jellemábrázolás terén. Üdítő kivétel ez alól a Gladiátor, ami szintén nagyon jó film. De most leginkább a Spartacusról szeretnék megemlékezni. Kirk Dougles nevét gondolom a legtöbbünk ismeri, nem csak azért, mert Michael apja. Ő egy igazi nagy legenda, és ha életrajzi könyvének az a címe: "I Am Spartacus!", az azért mond valamit. Vagyis szerinte is mérföldkő volt ez az alkotás. Ennek a filmnek mondanivalója van. A történet 2100 éves, de nem véletlen, hogy ma is mekkora hatással van az emberre. Most hirtelen egy másik nagy kedvenc, a Rettenthetetlen jutott eszembe, ami szintén a hősiesség egyik etalonja. Mint (majdnem) minden filmben, ebben is van szerelmi szál, mikor Varinia és Spartacus találkoznak. Hmmm ... találkoznak? Variniát Spartacus ágyasául jelölik ki, és a cellájába küldik, hogy kedvét töltse rajta. De ahogy
Spartacus fel is kiált: "Nem vagyok állat, ember vagyok ...", nőként kezeli a rabszolgalányt. Hatalma van (lenne) felette, de nem él vissza vele. És így találnak egymásra, ebben a kiszolgáltatott és megalázó helyzetben. A film nagyon szépen mutatja be, szinte szavak nélkül, ahogy a vonzalom szárba szökken közöttük. Szóval ajánlom ezt a filmet azoknak, akik szeretik a történelmet, a férfias küzdelmet, a monumentális jeleneteket, a szép és korhű jelmezeket, és nem utolsó sorban a pátoszt, hősiességet, szerelmet. Valamint aki látni akarja Tony Curtis-t fiatalon.
 
A film vége felé van egy elég brutális rész, mikor a csatatéren egymás hegyén-hátán hevernek a halottak, de rögtön utána jön a katarzis is, mikor Crassus kérdezi hol van Spartacus. Egymás után állnak fel a rabszolgák, "Én vagyok Spartacus!" kiáltással, ezzel magukra vállalva a neki járó büntetést.
 
És néhány híres mondás: "Győzelem vagy halál!" (Aut vincere aut mori)
                                         "Amit teszek, nem magamért, Rómáért teszem."

"Félsz a haláltól Spartacus?"
"Nem jobban, mint az élettől."

2013. június 18., kedd

100

Elértem eme bűvös számot, bár nincs különösebb ok ünneplésre, csak kitartás és szorgalom kérdése ez a dolog. Írogatok, írogatok, pedig beszélgetni jobban szeretek, de Virágh elvtárs óta tudjuk, hogy az élet nem habostorta. És amilyen hőség van, dolgozni úgyse nagyon lehet. Ma is csak 9-ig serénykedtem a kertben, de úgy dőlt rólam a víz, mintha az esőn állnék. Üres perceimben egy sorozatot nézek, amiben káprázatos párbeszédek vannak, és az a fajta humor, amit különösen kedvelek. Szeretném, ha nekem is így fel lenne vágva a nyelvem, mint a két főhősnőnek. Szívek szállodája, avagy az eredeti címén Gilmore girls. És a szinkronhangok is káprázatosak, de ezzel nyilván nem mondtam újat. Körülbelül 150 része van a sorozatnak, nagyjából a felénél tartok, és még nem untam meg. Ez pedig a bevezető zenéje:


Öööö ... bocsánat, most vettem észre, hogy a 100 valójában 91, mert én a vázlatokat is beleszámoltam a mennyiségbe ...

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...