Az alábbi eszmefuttatás nem az én tollamból született, de ide tettem, mert:
1. szeretnék én is ilyen jól írni,
2. annyira mókás, hogy szerintem nektek is tetszeni fog, és kár lenne kimaradnotok belőle.
Kb. fél éve követem nyomon Alfimacsek kalandjait, és komolyan mondom, az egyik írás jobb, mint a másik. Azóta megtudtam, hogy könyv is született a történetekből, és így fény derült az író személyére is: Simon Tamás. Ezúton is gratulálok neki.
Reggel, amikor felkelt a Szőri, akkor körbevettük, hogy enni
szeretnénk, de mondta, hogy ott van a tálban a kaja, azért van ott, hogy
egyetek belőle. Mondtam, hogy abban már kevés van, tehát adjál nekem
megfelelő mennyiséget és erre kitalálta, hogy bekeményít és addig nem
kapok újat, amíg fényesre nem nyalom a tálat. Mondtam, hogy műanyag
bazmeg, az nem fénylik, meg egyébként sem fogok a kicsinyes
zsarolásaidnak engedi, tehát most éhségsztrájkot tartok. Mondjuk azt nem
értem, hogy miért nem fogja fel azzal a dinnyényi fejében diónyi
agyával, hogy a száraztáp zúzalék az minden, csak nem étel.
Természetesen erre is van válasza, mégpedig az, hogy nem úgy kéne
zabálni, hogy az egyik sarkát leharapdálom a tápnak, a többit pedig
beleköpöm a vízbe, amitől az megbüdösödik egy másodperc alatt és akkor
meg inni nem vagyok hajlandó, hanem kultúrlény módjára kéne
elfogyasztani az étket. Kérdeztem tőle, hogy te, aki már hamburgerevő
versenyen is volt és ott emberi mivoltából kivetkőzve tömte a pofájába a
burgereket, teneked tényleg jogod van beleugatni az étkezési
szokásaimba? Azt mondta, hogy az más, meg az csak egyszer volt, én meg
minden nap mást sem csinálok, mint azt, hogy szétköpködöm mindenhova a
kaját. Erre mondtam neki, hogy hozzál nekem Rojálkánont, azt nem
köpködöm szét, mert az nem szar, de erre meg közölte, hogy az olyan
drága, hogy minimum a reklámarcának kéne lennem, hogy hozzájussak.
Tegnap szeletelte a csirkemellet, beletette a serpenyőbe és büdös
szaga lett, erre ledobott egy darabot elém, hogy kóstoljam meg, mert
biztos romlott, amire mondtam neki, hogy idefigyeljél Balfasz úr, nem
vagyok konyhamalac, meg szerintem elbasztad a viszonyrendszert, mert te
vagy értem és nem én érted és közölte, hogy ez nem teljesen így van,
hanem egymásért vagyunk. Mondtam, hogy ne szentimentáljon, a csirkemell
szar, menjél ugatérozni a boltba, de mondta, hogy nem megy le, mert
akkor felgyújtja a picsába az egészet, úgyhogy előbukkant belőle újra a
kultúrlény.
A székén aludtam és méltatlankodtam, amikor kivett belőle, mert le
akart ülni, hogy növessze még egy kicsit az amúgy sem fokhagymagerezd,
inkább fokhagymaültetvény méretű seggét benne. Mondta, hogy az egész
lakásban szerteszét van annyi alvóhely, hogy el lehetne szállásolni egy
macskahadsereget, miért pont az ő széke kell nekem, én pedig azt
válaszoltam, hogy egészen pontosan azért, mert a világ azért lett
teremtve, hogy kényelmesen aludjak benne. Közölte, hogy egy kicsit
nagyobb az arcom a kelleténél, én meg mondtam, hogy nem és nem tehetek
róla, hogy a tükörben leltem meg az istenképem. Erre persze elhajtott,
mint egy biciklit.
Ja, meg annyira röhögtem tegnap, amikor letöltött a hiperokos
telefonjára valami programot, amitől majd kockás lesz a hasa, és
szenvedett a feladatokkal, aztán amikor magamhoz tértem, hogy mit ráng
ez a földön telefonnal a kezében, mint egy reumás teknősbéka, akkor
mondtam neki, hogy nincs rá bizonyítékod, hogy nem kockás a hasad, mert
lehet, hogy az, csak van fölötte két vödör háj, meg amikor ülsz, akkor a
melled is rálóg, úgyhogy végül odáig fajult, hogy bezárt a fürdőszobába
gondolkodni, de én nem gondolkodtam, hanem belerángattam a
fürdőszobaszőnyeget az alomba és bekentem szarral. Nincs még egy macska,
aki ennyit sanyarogna ...
