Irodalmi est

Idén is megtartottuk a szokásos irodalmi estünket, és most a szokásosnál is több energiával vetettem magam dolgok sűrűjébe. A 7-9 évesekkel Zelk Zoltán 3 nyulát adtuk elő, a 11-16 évesekkel pedig egy Dr Bubó epizódot, méghozzá a Miért nyúl a nyúl címűt. És persze nem maradhatott el a felnőttekkel alakított bohózat sem, ami ezúttal Nóti Károly Gombája volt. No persze szavaltam is, mert a gyökereket is ápolni kell.

Szoboravatás

Lustaságommal mit sem törődve, a percek, órák, napok igencsak serényen teszik dolgukat. Olyannyira, hogy az események szinte egymás fenekébe torlódnak. Egyszerre öt fronton is próbákra kell járnom, és akkor még nem is szóltam a hétvégekről, meg a fellépésekről. Szombaton Soroksáron tettük tiszteletünket a kórussal, vasárnap pedig itt helyben szerepeltünk. Az apropóját az adta, hogy szobrot avattunk a templomkertben. Már több ízben mondtam, hogy ez egy sváb település, az ősök 1716-ban vándoroltak el Németországból, hogy aztán itt letelepedjenek. Vagyis hamarosan 300 éves történelem néz vissza a falu. 

Tehát eleink előtt tisztelegve jött az ötlet, hogy állítsunk emléket az egykori bevándorlóknak. Az időjárás is kegyeibe fogadott minket, szép napos délelőtt tette kellemessé az ünnepséget. Mise után kezdődött a ceremónia, magyar majd német himnusszal, de a német himnusz alatt nem Germánia hivatalos himnuszát kell érteni, hanem létezik egy kisebbségi himnusz is Volkshymne der Deutschen in Ungarn címmel.

Aztán persze voltak mindenféle köszöntők, beszélt a polgármester, a szobrász, a jegyző, fel lett olvasva a falu története, Józsi bá' elmesélte a sváb népviselet kellékeit, amit meg is mutatott a szobron. Iskolások is szavaltak verseket, és persze a kórus is énekelt két nótát. Aki tudott népviseletbe öltözött, ezt láthatjátok a képeken is:

 

 

Cirkusz Berkenyén

Hát ezt is megértük! Cirkuszi előadás egy 600 lelkes faluban! Úgy kezdődött, hogy előző napon egy "rikkancs-autó" kószált itt az utcákon, és megafonból szajkózta, hogy másnap, pénteken este 8-kor előadás lesz a Kultúrházban. Pazar előadást, és egzotikus állatokat ígértek. :) Tudni kell ehhez, hogy a mi kultúrházunk elég csöppnyi méretű, úgy megközelítőleg 6x20 méter alapterületű. Ez már önmagában világszám, hogy itt lesz a "porond" és a nézőtér egyszerre. Gondoltam, ilyen eseményt nem lehet kihagyni, és 1200 forint igazán nem nagy költség. Az előtérben még pop-corn masina is volt, és világító rudakat lehetett kapni. A rendezvény érdekessége volt (mint később kiderült), hogy ez egy családi vállalkozás. Aki kukoricát árul, az a bemondó, a jegyárus pedig bohóc és késdobáló egyszerre. A lánya pedig az akrobata és minden egyéb. De elmondhatom, hogy igazán jól éreztem magamat. Mert valami különleges érzés, hogy a produkció 3 méterre zajlik az embertől. És akkor lássuk a képeket:

 

 

 

 

 Az előadás két felvonásból állt, ami kétszer 30 percet jelent. A szünetben lehetett tombolajegyeket vásárolni, és a kisorsolt szerencsések mindenféle vásári bazárokból választhattak.

Az egzotikus állatok címszó alatt láthattunk egy szivárványos boát (meg is lehetett simogatni), és egy kéknyelvű szkinket.

Hol a fejem?

Bizony, azt se tudom már! De nem kell engem sajnálni, hiszen nem váltam fejnélküli lovassá (ez valami film volt anno), hanem sokkal inkább arról van szó, hogy akkor se érném utol magam a jegyzetelésben, ha kódexmásoló szerzetes szorgalmával egész éjjel itt görnyednék a klaviatúra felett. (Érdekes hogy tasztatúrának is hívják a billentyűzetet, ami egész érdekes gondolattársításra ad lehetőséget, és olykor nem is ok nélkül :) )

Szóval! Talán a szerdai nappal kéne kezdenem, mármint az előző heti szerdával. A délelőtti program földmérés volt, de erről terveim szerint majd bővebben (és később) számolok be. Aztán volt a foci, de erről csak annyit, hogy ritka élvezetes volt a játék, mert végre elegen voltunk, így a passzolás kombinatív lehetősége ugrásszerűen megnőtt. A táncpróba elmaradt, és helyette rendeztünk vízijármű bemutatót és próbát. Először azt hittem, hogy nincs is érdeklődés a tutajom iránt, mert senkit nem láttam a gyülekező helyen, de aztán kiderült, hogy már mindenki a tónál vár engem. Több szót nem is vesztegetnék az eseményre, mert akaratlanul is az öndicséret hibájába esnék. Nehéz szerényen leírni azt a sikert, amit a gyerekek körében arattam. Baleset nem történt, senki nem pottyant a vízbe, tehát abszolút sikeresnek mondható a tutajozás. Én is a lelkesedés csapdájába estem, és megígértem a lurkóknak, hogy csinálok egy vízibiciklit is.

 

 

 

 ... és akkor már csak arról kéne írnom, milyen volt földmérőnek lenni, megtekinteni a berkenyei cirkuszelőadást, sárkányhajózni a Bánki tavon, és focizni a berkenyei Opel rendezvényen.

7Vge

Vagyis hétvége, ami roppant mozgalmasan telt. Kezdem azzal, hogy pénteken befejeztem a PVC-tutajom megalkotását. Meg is ejtettem a főpróbát, és mondhatom, meg vagyok elégedve az eredménnyel. Igaz nem minden újításom vált be, mert egy alacsonyra fűrészelt kerti széket is terveztem a tutaj tetejére, viszont amikor bele akartam ülni kétszer is beborultam a vízbe. Szerencsére a víz pompás hőmérsekletű volt. De nem is szaporítom a szót, lássátok, mit alkottam:

 

 

 

Mint látható, egy kajakevezővel kellett felszerelnem a "járgányt", amit a Decatlonban vettem 9900 forintért. Viszont nagy előnye, hogy 4 részre szétszedhető, és állítható a tollak szöge. És ráadásul asszimetrikus formája van az evező tollának, ami a vízbe érkezésnél jelent előnyt. Maga a tutaj kb. 7000 forintból kijön. 5 110-s PVC cső, 5 könyök, és 5 dugó kell hozzá. A dugó talán nem is fontos, azt lehet hungarocellel pótolni.

(Az utolsó kép érdekessége, hogy középen a házam látszik :-) )

Oldalborda

Nem, nem az exnejemről fogok értekezni, ez ugyanis egy honlap címe. Ennek a weblapnak az olvasói szavaztak Magyarország legszebb 10 falujáról. Ugye már sejtitek a titokzatos kapcsolatot? Nos, én eddig is büszke voltam erre a kis településre, legfeljebb nem tudtam, hogy többen is ismerik. És akkor a szavazók még nem is tudták, milyen kulturális élet zajlik mifelénk. 

Szóval duzzadt kebellel ajánlom figyelmetekbe a 8. helyezettet:

http://www.oldalborda.hu/randi/113-10-gyonyoru-magyar-falu-olvasoink-toplistaja

Dalest

Nem tudom írtatok-e már blogot, de ha igen, akkor tudjátok, hogy milyen nehéz eldönteni, miről írjon az ember. Legyen érdekes. Na jó, de mi számít érdekesnek? És főképp kinek? Ami egyeseknek heves pulzus emelkedést produkál, az másoknak egy unott ásítás kiváltója. A másik jelentős dilemma, hogy az ember hogyan maradjon szerény, illetve milyen mértékben legyen kitárulkozó. Mennyire legyen merész, és engedje szabadon privát életének papírsárkányát. Huh, ez aztán kellő képzavar :) 

Szóval elég felemás érzés "pőrére" vetkőzni, mert lehet, hogy bölcsebb dolog lenne megbújni a háttérben. Ugyanakkor a siker arra ösztönöz, hogy a vidám hangulatot osszam meg másokkal ...

Belátom, elég nagy tomport kerítettem ennek a dalestnek, és már épp ideje, hogy részleteket is eláruljak a falu eme kulturális eseményéről. A múlt szombaton a lelkes amatőr énekesek összegyűltek a Kultúrházban, hogy szórakoztassák a település érdeklődő lakosait. Voltunk úgy százan. Zoli és Kati duettje nyitotta az estet, majd Lili hegedült (aki a pisze nyuszis verset mondta egykoron), és jött két részlet a Muzsika hangjából. Ezt Brigi szervezte, aki először a gyerekekkel énekelte a Do-Re-Mi-t, majd felnőtekkel az Edelweis-ot (ebben én von Trapp kapitányt alakítottam). Aztán jött Ildikó, aki valamennyiünk közül a legjobban énekel, és Gaál Gabriella vagy Jákó Vera is megirigyelhetné a hangját. Józsi, Magdi, Edit folytatta a sort és a 16 éves Barbi játszott fuvolán egy klasszikus darabot ... majd rám került a sor. Jómagam három számmal igyekeztem élményt nyújtani a közönségnek, és azt hiszem nem okoztam csalódást. Hozzá kell tennem, minden eddiginél értőbb és lelkesebb volt a hallgatóság, sok-sok dalt együtt énekeltek az előadókkal. A magam szereplését nem szeretném különösebben méltatni, próbálom, próbáltam az erősségemet kamatoztatni. És ez nem a hangom, hanem a spontán, vidám karakterem. (Hmm, már ezzel is nagyképű vagyok) És már a dalválasztás is ezt igyekezett hangsúlyozni. "Én úgy szeretek részeg lenni" volt a nyitószámom, aztán Bencze Márta slágere, a "Mégis mozog a Föld", végül Fényes Szabolcs Lulu zenés darabjából a "Találtam én egy virágot".

Meg kell mondjam, hogy a zene kíséret tangóharmonika volt, ami jól illeszkedik a magyarnótákhoz, de jóval kevésbé az én dalaimhoz. A mikrofon is zavart, olyan érzés volt, mintha a tenger alatt egy üvegbúrában énekelnék. Főképp a második dal elején olyan fals voltam, hogy kritikán aluli, csak a refrénnél találtam magamra. Ezzel együtt eddigi legjobb szereplésem volt, ezért is regélek erről ilyen hosszan. :)

És akkor felvállalva az öntömjénezés vádját:

30 éves a kórus

Ugyebár folyamatos lemaradásban vagyok, ami a beszámolókat illeti, de nem is jó túl sűrűn jelentkezni, mert még csömört kaptok ... :)

Viszont ha országrengető dolgok történnek, akkor a krónikás se vonhatja ki magát az események sodrából, és kutyakötelessége fejet hajtani a sors akarata előtt. Immár második alkalommal szerepel Berkenye a nemzetiségi műsor palettáján. Mit tagadjam, ilyenkor némi büszkeség is feszíti keblemet, de ez talán még elnézhető nekem.

http://nava.hu/id/2047246/

Irány Berkenye

Amióta ezt a blogot írom, - és ennek immár másfél éve - készülök egy átfogó és teljes képet adni kicsiny falumról. (Milyen fura, hogy úgy írok erről a településről, mintha itt születtem volna, pedig csak hét éve vagyok a lakosa.) Szóval tervek, elképzelések voltak és vannak, csak valahogy mindig más volt fontosabb. Most viszont találtam egy képet, ami szinte visít, kiált, sikolt, hogy ennek a témának a mozgatórugója legyen. Oly művészi, hogy nem találok rá szavakat :)

Ez az út vezet be a faluba, a házak lent vannak a völgyben. Zsákfalu.

Irodalmi est

Ugye, milyen szorgalmas hangya lett belőlem? Ez ma már a harmadik bejegyzésem. 

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer (és van) egy bájos falu, ahol az emberek évente egyszer bezsúfolódnak a helyi kultúrházba, hogy adózzanak Thalia oltárán. Idén sem volt ez másképp, november 8-án, szombaton összegyűltek az irodalomszerető emberek. Ki azért, hogy előadja a maga kedvenc-kedves versét, ki pedig azért, hogy meghallgassa azt. Összesen 13 műsorszám volt, köztük két rövid de annál  vidámabb jelenet. Magam is kivettem a részemet, két verset is mondtam, és persze a kabarédarab se nélkülözhetett engem. Talán mondanom se kell, hogy fergeteges volt a hangulat, pedig a süti meg a forralt bor csak a műsor után került elő. Még szerencse, mert rájöttem, hogy szeretem a bort, ha meg van kicsit bolondítva. :)

És hogy Ti is kapjatok ízelítőt, kóstolót:

Kezem kezedből ...

... vissza nem veszem. Mondja valamelyik esküvői vers. Hogy jön ez ide? Hát úgy, hogy hétvégén esküvőn vettem részt. Nem a násznép tagja voltam, hanem az ünnepi körítés része. A verselő lánynak favágó fesztiválra kellett mennie, és megkért, hogy ezúttal helyettesítsem őt. Nos jól időzített, az eddigi nyár legmelegebb napját választotta. De az úttörő ahol tud segít, ezt mélyen belém nevelték. :) Másfelől a felújított szigeten még nem szerepeltem. Mert azért nem csupa öröm egy ilyen "fellépés", hiszen azzal kezdődik, hogy meg kell beretválkoznom, aztán fürdés, tiszta ruha, és mindezt a nap közepén, hogy mint egy jólnevelt pingvin

három órakor ott sütkérezzek a perzselő nap sugarai alatt. Viszont cserében láttam aranyos vadkacsákat, akik az árnyékban totyogtak, és alig voltak ijedősek. 

Az anyakönyvvezetővel egyeztettem, hogy hol, mikor melyik verset kell elmondani. Hozzáfűzöm, hogy a verseket az ifjú pár választja, és így fordulhat elő, hogy kissé idétlen dalszöveget ... ismétlem DALSZÖVEGET kell citálni (cibálás helyett). Az első vers teljesen konszolidált, kedves költemény volt, de Gian Caramello szerzeménye ... nos a jót vagy semmit elvet követve - hallgatnom kell. Szerencsére tisztában vagyok azzal, hogy a nap eseménye nem egy szavalóverseny, és ha a mátkapárnak ettől lábad könnybe a szeme, nos ... tudjuk, hogy ízlésekről kár vitatkozni. Inkább mesélem a fejleményeket. Már javában zajlott a ceremónia, mindenki ünnepi hangulatban üldögélt a székén avagy álldogált a parton (a szigetre csak az örömszülők és a szertartás résztvevői kapnak bejutást), amikor a hídon feltűnt egy serényen ügető barna paca. Igen, ő nem más volt, mint Picúr, a kotnyeles. Betrappolt a szigetre, mindenki nagy szemeket meresztett - kivéve engem, aki úgy csinált, mintha nem ismerné az ebet. De Picúr elárult, mert a lábamhoz heveredett. Pár perccel később a meleg már őt is zavarta, és amit én nem tehettem meg, azt ő megcselekedte. Lefeküdt az anyakönyvvezető lábához, az árnyékba. Ám ott sem tudott sokáig békén maradni, és hamar rájött, hogy ahol sziget van, ott víznek is kell lennie. Leügyeskedte magát a víz szintjéig, belevetette magát a hűs habokba, körbeúszta a fűzfát és kikecmergett a másik oldalon. Közben az immár házas fiatalság gyűrűt húzott egymás ujjára, forró csókot váltott. Picúr pedig megrázkódott, hogy a vizet lerázza magáról. Hát mit mondjak, voltak kínos perceim. Szerencsére azért a falusi közegtől nem áll messze egy jópofa, kisméretű, jámbor eb látványa, és alapvetően Picúr egy kedves jószág, nem ugat, nem acsarog, csak okos szemekkel kunyerál kaját, szeretetet. Szóval így zajlott le az esküvő. Sajnos Picúrt nem tudtam megörökíteni, mert mikor mozgalmasabbá vált az esemény - értsd szirom dobálás, össznépi puszizkodás - őkelme olajra lépett, elódalgott.

 

Szaladnak a napok

Lassan egy hónapja vagyok itthon, és elmondhatom, hogy visszarázódtam a békés falusi életbe.

Amíg távol voltam, felújították a szigetre vezető hidat, ami csodaszépre sikeredett - egyedüli fájdalmam, hogy lakat került  kapura. Tehát nem a köznép javát szolgálja, hanem az itteni esküvők szervezését szolgálja. El kell mondanom, hogy erősen berzenkedik szociális lelkem. Nem is álltam meg, hogy "bosszúból" ne másszak át rajta! Picúrnak egyszerűbb volt, ő csak átbújt a résen. Mellesleg nem is értem, hogy miért zárják le, mert szerintem a petárdázó suhancokat ez a kis akadály nem fogja meggátolni, hogy ne dorbézoljanak a szigeten. Na mindegy, nem akarok ellenségeket gyűjteni.

És most egy kis horror: talán már meséltem egykoron, hogy találtam még télen egy elhullott zergét, kecskét, muflont (szabadon választott). Sokáig a bogarakkal rágattam tisztára a koponyát, aztán most, hogy hazaértem, láttam, hogy szépen letisztult a csont. Nem volt más hátra, mint biztonság kedvéért még alaposan kifőzni a koponyát. Érdekességképpen elmesélem, hogy a két nagy szarv simán lecsúszott a koponyáról. Pontosabban a koponyán is van két szarvcsonk, amin a csavart "tülök" helyezkedik el. Szóval most három darabban áll a "trófea", és persze az alapos kifőzés után még domestos-os vízzel is gondosan átmostam.

Aztán voltam egyszer kirándulni is a hosszú út után, ezúttal a váczi csatatúrát csináltam meg, ami 20 km és

Vác valamint Kosd között egerészik az útvonal. Viszont Vácon megismertem egy pazar cukrászdát, ami az Oázis névre hallgat. Van túrórudis-meggyes-joghurtos fagyi is. Igencsak nagy hőség volt, nem is bántam, hogy nem hosszabb az út. Két Camino-s ismerősömmel (Edittel és Gyurival) valamint az ő két ismerősükkel együtt sétáltunk. Ők egy pici babát is hoztak magukkal, aki édesanyjára kötözve egy kenguruban jött velünk (ha jól tudom annak a bigyónak a nevét).

A mai napnak is meg volt a maga eseménye, bár Grafi naptárában ez biztos fekete csütörtök. Oda a férfiassága. Úgyis mondhatnám, hogy Grafi immár exkandúr. Reggel 8-ra vittem Szendehelyre, ahol az állatorvos rendel. Nem adta olcsón a bőrét a cicus,  az átlag adag altató nem is volt elég neki, még repetát is

kért. Mondta a doki, hogy még a bőre is igazi kandúros, mert alig megy bele a tű. :) És mellesleg megnyugtatott, hogy az ilyen prepubertás kasztrálás 2-3 évvel is meghosszabbítja a cica életét. Ő azt a kifejezést használta, hogy a macska téli üzemmódba áll át. Kifényesedik a szőre, kicsit teltebbé válik, és szép lassan a vágyai szinkronba kerülnek a képességeivel. Beáll az egyensúly, a nincs is kivel, nincs is mivel állapot. A kép elég ijesztő, mert olyan hirtelen aludt szegény pára, hogy még a szeme is nyitva maradt. De nem nyivákolt a szuritól, férfiasan tűrte sorsát. Magát a nyisszantást inkább nem néztem, de érdeklődéssel hallgattam az orvos történeteit. Kicsivel fiatalabb nálam a doki, de igazi falusi doktor, aki még ismeri az ősi idők módszereit is. Tudtátok, hogy régen úgy csinálták a macskák kiherélését, hogy gumicsizmába dugták a macskát? Persze fejjel előre. A többit nem részletezem. Maga a műtét talán tíz perc volt, és csak 5000 forint.

Hozhattam is haza őkelmét. Borzasztó fura volt fogni a magatehetetlen testet, szegénynek csak úgy nyeklett a feje. Aztán itthon lefektettem a kőre, ő meg aludt tovább, mint a bunda. Nem is vettem észre, hogy mikor, de alaposan maga alá is vizelt. Aztán felkelt 11 óra felé, de rossz volt nézni, hogyan tántorgott. Tett pár lépést, de újra a földön találta magát. Mondjuk a doki  mondta is, hogy ne tegyem magas helyre, mert onnan leesne, és ne engedjem kutya közelébe, mert nem tudna elmenekülni. Szerencsére Picúr abszolút jámbor, és eszébe se jut bántani őfelségét. 

Este már szépen evett Grafi, akit most persze egy kicsit kényeztetek, hogy vezekeljek a bűn miatt, amit elkövettem rajta. Felteszem, ő most nem épp arra gondol, hogy 2-3 évvel tovább fog élni, hanem azokra a meg nem született kiscicákra, akikkel most szegényebb lesz a macskatársadalom.

Felülről - elülről

Aszta - hinnye!

Szenteste sem telt el társadalmi esemény nélkül. No, nem az éjféli misére gondolok, de azért annyira nem is távoli a dolog. A gyerekek betlehemes előadást mutattak be a templomban, és a kórus lett felkérve, hogy a

zenei aláfestést mi produkáljuk. Az időpont elég érdekesen lett kiválasztva. Mivel a falu papja még két közeli településen ténykedik, ezért az éjféli mise időpontja 10 óra. Innen lett visszaszámolva, hogy mikor kezdődjön a gyerekek műsora. Negyed tíz lett végül. Szépen sikerült a műsor. Voltak angyalkák vagy tizenketten, pásztorok vagy öten, napkeleti

bölcsek királynak öltözve, és persze József és Mária. Amilyen gyarló lélek vagyok, nekem a barika tetszett a legjobban. Ja, és majdnem kihagytam a narrátor szerepét. Bár hideg volt a templomban, de szerencsére az ülések fűtöttek. Bevallom, én a műsor után eljöttem, még sokat kellett volna várni a mise kezdetére. 

Másnap végre felbukkant a nap az égen, és ez engem is előcsalt odúmból. Sajnos teljes mértékben kézzelfogható, hogy a mozgás hiánya milyen egészségromboló hatást fejt ki. Fáj a derekam, viszket és ég a szemem, petyhüdtek az izmaim. A civilizáció átkai. Na de most végre kedvet éreztem egy kis sétához. Csak úgy céltalanul, bóklászva, Picúr kíséretében. Megkerültem a kísértetházat, leballagtam a faluba, megkerültem a tavat, át síneken és fel a dombon. Ja és közben átugrottam a Morgó patakon, amit Picúr is ügyesen abszolvált. Egyszercsak megrökönyödve észleltem, hogy egyazon helyről két nagy ragadozó madár röppent fel. Mondom magamban, ez nem lehet véletlen, és csakugyan, mikor arra a helyre értem,

ahonnan elrugaszkodtak, az alábbi látvány fogadott. Tudom, kicsit riasztó, de a természeti törvények már csak ilyenek. (Ja, és most nem téglákra gondoltam, azok sajnos az emberi természetről árulkodnak.) Kicsit tovább sétálva meglátogattam Árpiék kecsketanyáját. Éppen etetési időszak volt. Árpit egyből kifaggattam a kecsketartás fortélyairól. Bevallom egy ideje kacérkodom a gondolattal, hogy két gidát én is beszerzek. Nos, megtudtam, hogy hobbi célra itt is jobbak a nőstények, mert kevésbé büdösek. Viszont a fákat körbe kéne kerítenem, mert ezek a jószágok mindent rágnak ami zöld vagy zsenge. Ja, és megtudtam, hogy a "vén kecske is megnyalja a sót" korántsem légbőlkapott. A takarmány és a víz mellett a harmadik alapvető igénye a mekegő egyedeknek a nyalósó. Még jobb ha szelénes vagy vitaminos az a só, de ínséges időkben a konyhasó is megteszi. Picúr is élénk érdeklődést mutatott az állatok iránt, eleinte kicsit kergette őket, de aztán fordult a kocka, a kecskék megszokták a jelenlétét, és akkor ők közeledtek a csahos felé. Picúr kellően megszeppent, ijedtében ráült saját farkára. És akkor egy kép a nyájról:

Ave Maria

Most jövök a templomból, és még édes dallamok hatása alatt vagyok. Adventi koncert volt, a Szendehelyi Szólamok varázsolta káprázatossá az estét. Sajnos mindegyik énekükre nem emlékszem, de az utolsó daluk Caccini Ave Maria-ja volt. Hallgassátok meg ti is - ha nem is az ő előadásukban.

Tavaly egyébként ezt énekelték:

(Észrevettétek, ki énekelt a hátsó sorban? :) )

Szépkorúak estje

Úgy szép az élet ha zajlik. Épp csak kettőt fújtunk az irodalmi est után és már itt is volt a falu következő rendezvénye, az idősek napja. Estefelé, a 60-65 év feletti lakosok az önkormányzat meghívására a fogadóban gyülekeztek. Ez a hagyomány is már több évre tekint vissza. Az óvodások és iskolások adnak műsort, valamint a vegyeskórus énekel. Beszédet mond a polgármesterasszony és András atya. Ezúttal Ildikó szavalt is, és Nusika újra előadta egy sváb disznóvágás kálváriáját egy schelmish Kind szemszögéből. És már jöhetett is a lakoma. Libasült párolt káposztával. Valami fenséges volt. Utána almáspite. És szomjaznunk se kellett. Az est végén szabad dalolás következett, híven a régi szokásokhoz. Nem emlékszem a sok-sok nótára, de álljon itt egy ízelítő, hogy miket énekeltünk, hátha nektek is kedvetek támad dúdolni.

Zavaros a Tisza vize, nem tiszta
Befogom a lovam
A Dunában úszik egy sámli
Mikor mentem hazafelé, sej a magam falujába
Vörösbort ittam az este
Részeg vagyok rózsám, mint a csap
Gólya, gólya, hosszú lábú gólya
Szeressük egymást gyerekek
Jegenyefán fészket rak a csóka
Túl a Tiszán faragnak az ácsok
Hogyha nékem sok pénzem lesz
Nagy a feje, búsuljon a ló

Aláfestésnek ez utóbbit választottam, a zsuppkocsi, a csacsik, meg a cvikipuszi miatt. :)

Versek bűvöletében

Visszatérve a szombat estére, szeretnék egy életképet festeni elétek. Igen, a szokásos irodalmi esténkről lesz szó. Mi szervezők, szereplők, már 4 órakor ott tüsténkedtünk a kultúrházban. Fűtés, hangosítás, díszlet elrendezés, végső próba ... efféle nyalánkságok. Fél 5 felé már szivárogtak a nézők. Van nálunk egy olyan kedves szokás, hogy bár nincs belépti díj, de önkéntes alapon a nézők hoznak süteményt, amit műsor után vidáman beszélgetve együtt fogyasztunk el. Öt órakor elcsendesült a nézőtér, és Nusika köszöntötte az egybegyűlteket. Örömmel láttuk, hogy fiatalok és idősek egyaránt érdeklődtek műsorunk iránt. A műsorfolyamot Nusika kezdte Sík Sándor versével, utána a gyerekek jöttek, Dóri, Laura és Lili személyében. Zelk Zoltán őszi versét, Romhányi József panaszos sündisznóját és Kovács Sándor Pisze Nyusziját

hallgathattuk meg. Nagy-nagy taps fogadta valamennyi produkciót. A versek miatt is, meg olyan üdítő volt látni, hogy végre a fiatalok is kezdik megkedvelni a verseket. 

Ezt követően komolyabb hangvételű szavalatok következtek Jókai Anna, Sajó Sándor, Kosztolányi Dezső örökbecsű sorai hangzottak fel. Kicsit lazítva a komor hangulaton Bardócz Csaba gitáron adta elő saját szerzeményeit, majd a jegyző asszony következett egy verssel a szeretetről. Őt Tihamér követte, Márai Sándor versét adta elő mély átéléssel. Ekkor már nem tudtam annyira figyelni, hiszen Brigivel készülődtünk a Válásra. Ez egy kétszemélyes vidám darab, amit eredetileg Pálos Zsuzsa és Sztankay István adnak elő. 

Újra Ildikó verse következett, ezúttal József Attila Kései siratóját adta elő, utána pedig én szavaltam Reményik Sándor versét. Nem árulok zsákbamacskát, azokat a verseket mondtam, amit már korábban ide is kitettem. Csaba gitározott újra, majd jött az est nagyszabású vállalkozása, egy 5 azaz ötszereplős bohózat. Veszélyeztetett gyerek a darab címe. Röviden arról szól, hogy a család egyik gyereke bukásra áll irodalomból, és jön az osztályfőnök családlátogatásra. A família elhatározza, hogy az apa eljátssza a részeges dúvad férjet, ezzel indokolva, hogy miért nem tud a gyerkőc tanulni otthon. 

Szépek, szépek a versek, de számomra ezek a vidám jelenetek az igazi örömforrás. Utánunk még Nusikának volt egy fergeteges előadása egy disznóvágásról, csak annyi sváb szóval volt megtűzdelve, hogy én biz' sok helyütt nem értettem. Műsor után még volt egy kis beszélgetés süti majszolás közben, de volt üdítő és bor is, sőt forralt bor, ami még nekem is ízlett. Szerintem mindenki pompásan érezte magát. Mikor már kicsit kevesebben maradtunk, még elmondtam két vidám verset, Nusika pedig parádés vicceket mesélt. Én a magam részéről igazán sajnáltam, hogy haza kellett jönni, és már most várom, hogy mikor lesz a következő irodalmi est.

Novemberi napsütés

Hurrá, végre újra sütött a nap! Nem csak én örültem ennek, de a ház apró népe is. Ennek alátámasztásául itt egy kép, ahol Grafi a "gunyhó" tetején trónol. Az igazi csemege azonban a következő képen látható, ahol a környék kecskéi kirándulásra szánták el magukat. Itt laknak a közeli erdő szélén, de úgy látszik arrafelé már elfogyott a fű. Vannak vagy ötvenen, és egy nagy fehér bak a vezér. Mint látszik, Picúr is élénk érdeklődéssel figyeli, hogy merre sodródnak az események.

A napokban a látványpince is elérte a 2013-as készültségi szintet. A tető már nem készült el, mert a farönkök kérgét még le kell hántani, aztán bekenni valami gombaölő szerrel, szigetelni az egészet, és csak utána jöhet a föld a tetejére. Kifesteni azért belülről kifestettem, de a korábbi párás idő miatt a festék sok helyen megfolyt, és nem takar rendesen. Ezért is tettem rá egy ideiglenes tetőt, hogy jobban óvjam a nedvességtől, és ha kiszáradnak a falak, akkor majd a foltokat kijavítom. De már most is látszik, micsoda baró kis bunker lesz. :)

Irodalmi est

A mi  picinyke falunk szerencsére nem egy tespedt, álomkórba zuhant település, hanem vidáman, tartalmasan zajlik az élet. Tavasszal, a sváb bál után kevéssel tartjuk a dalestet, és így késő ősz táján az irodalmi estet. Idén november 23-án lesz a nagy esemény. Igen, azt mondom, hogy nagy esemény, mert ez nekem nagyon szívközeli, és boldog lelkesedéssel készülök minden alkalommal. Az utóbbi két évben már nem csak verseket és prózát mond a falu fogékony fiatalsága (és öregsége), de színdarabokat is előadunk. Pontosabban rövid bohózatokat. Büszkén dicsekszem, ezt az újítást én vezettem be, mert szerettem volna, ha több vidámság van jelen ezeken a rendezvényeken. Idén már két jelenetet adunk elő, és ami különösen lélekemelő, hogy az egyik darab öt szereplős. A címe: A veszélyeztetett gyerek, és egy régi kabarét adoptáltam erre a célra. 

Hogy jó úton járunk, arra az a bizonyosság, hogy szaporodnak a lelkes egyének, akik kicsit még félszegek, de indíttatást éreznek, hogy ők is kivegyék részüket ebből az estéből. Legutóbb Lilinél hullott termékeny talajra az elszórt mag. Még a vívódó szakaszban van, jönne is, de benne van a félsz. Ezért kerestem neki egy verset, ami remélhetőleg átlendíti a holtponton. Lili 11 éves, szerintetek jó lesz neki ez a vers?

Kovács Sándor: Pisze Nyuszi és a hőség

Erdő szélén, rétnek sarkán,
Pisze Nyuszi heverész,
Nagy meleg van, kánikula,
Elviselni de nehéz!

Nyuszi kománk próbálgatott
Mindenféle praktikát,
Hideg vízbe mártogatta
Napsütötte pracliját,

Fülét fújta ventilátor,
Orrát lepke legyezte,
Farka végén, egy jégkockán
Potyázott egy legyecske.

Hiába volt a sok hűtés,
Egy sem tartott sokáig,
Melege volt Nyúl úrfinak,
Fejtetőtől bokáig.

Szenvedett hát Pisze Nyuszi,
Nem talált már hideget,
Meglátta őt Dongó Döme,
És feléje lebegett.

- Gyere Nyuszi! - szólt rá Döme,
- Menjünk el a patakhoz,
Nem várhatjuk, hogy majd a Tél,
Hűvöset és havat hoz!

Így is tettek, elindultak,
Várták őket hűs habok,
De amikor odaértek
Csodálkoztak jó nagyot.

Nem volt víz a kis patakban,
Nem hogy egy csepp, semennyi,
- Ki tette ezt? - kérdi Döme,
- S merre menjünk keresni?

Nyuszi fülek hallgatóztak,
Gyanús hangot kerestek,
Kicsit messzebb, fűrész zajra
Munkadallal feleltek.

Döme, Nyuszi futni kezdtek,
Vajon ki dalolgat ott?
Észrevették Hód Balambért,
Éppen fát pakolgatott.

- Mit csinálsz te, Hód Balambér? -
Kérdi Nyuszi mérgesen,
- Nincs vize a réti népnek,
Nem hogy egy csepp, annyi sem!

- Gátat húzok, tavat töltök,
az lesz az én lakásom. -
S tekintete megpihent egy
Hatalmas farakáson.

- Amint kész lesz, megígérem,
Kicsit nyitok gátamon,
S a tóparti erdész állást
Örömmel elvállalom.

Erre aztán kezet ráztak,
Pisze Nyuszi s Balambér,
Lassan megtelt a kis patak,
Más nevén a Galamb ér.

Együtt pancsolt nyuszi és hód,
S egy csíkos hasú dongó,
Tőlük lettem én is vizes,
Az ázott mesemondó.

Darázsfészek

Eredetileg Falugyűlés lett volna a cím, de az nem fejezte volna ki elég hitelesen a történteket, meg ez olyan lélektelen, snassz, elkoptatott, érzelemmentes. Pedig én bizony hatásvadász vagyok! Néha talán még a tartalom rovására is, de vállalom a megkövezést. :)

Szóval vasárnap délután 4 órakor összegyűlt a település érdeklődő része, és a Kultúrházban meghallgatta Polgármesterasszony beszámolóját és terveit. Igazából a hangulat ott kezdett izzani, mikor a falu szélén építendő élelmiszercsomagoló üzem került szóba. A Szilasfood akar nálunk építeni egy csarnokot, és a helyszín természetesen nem nyerte el mindenki tetszését. Mondjuk én se lelkesednék, ha a szomszédságomban egy ilyen ipari létesítményt húznának fel. Nem beszélve a kamionokról, amik majd járkálni fognak. Szerencsére az egész a falu átellenes végében lenne, szóval engem kevéssé érint. Szóval vannak az ellenzők, akik a közelben laknának, és vannak a többiek, akik új munkahelyek reményét látják a dologban.  Az ügy pikantériája, hogy a falu szélén persze az új lakosok, a betelepültek laknak, akik amúgy is Pestre járnak dolgozni, az őslakosok meg munkalehetőségre vágynak. Szóval volt egy olyan pontja a vitának, ahol elég kellemetlenül éreztem magam, és nem is azért, mert én is betelepült vagyok (gyüttment), hanem rossz volt látni az ellentéteket és az indulatot. Valahol mindenkinek meg volt a maga igaza, de sajnos az egyéni érdek és a közösségi érdek nem mindig passzolnak egymáshoz. Fél 7 után jöttünk el, ebből talán kiviláglik a vita hevének mértéke. Rengeteg új arcot láttam, mint kiderült sok embernek csak itt van háza (el akarja adni) de nem is itt lakik, nincs is bejelentve. Az ő szájukból azért hamiskásan csengett az aggodalom, hogy elromlik a falu összképe, mikor a közösségi programokon meg se jelennek. De voltak roppant értelmes és szimpatikus hozzászólások. Név szerint csak Tihamért tudom megnevezni, mivel ő ott volt az iskola ablakainak kicserélésénél, ami társadalmi munka volt, tehát az ilyen emberek véleménye azért mérvadó. Neki hitele van az én szememben. Mondjuk örültem volna, ha a vállalkozó is jelen lett volna, mert nekem hiába hangoztatják, hogy milyen hithű keresztény (ez is elhangzott, "bizonyítandó", hogy nem szélhámos) többet ért volna, ha az arcát adta volna az eseményhez. 

Az üzem szinte biztos, hogy megépül - remélem a baráti viszony felépül, a harag leépül - hiszen 23 engedélyt már beszerzett a vállalkozó. Kicsit eső után köpönyeg az egész, és persze ezt is komolyan sérelmezték az érintettek, azt kell mondjam joggal. Nehéz igazságot tenni, mindig sérül valakinek az érdeke.