Frady Endre

Nézem az olimpiát - ez csak természetes - jómagam csak azzal tudok hozzájárulni a magyar sikerekhez, hogy felhúzom a vekkert hajnali 3-ra, hogy élőben szurkoljak a magyaroknak. Aztán persze fél 5 felé visszafekszem aludni, éberen, mint egy rókafi.

No de ami írásra késztetett, az egy honfitársunk hasonló lelkesedése. :) Ő rímbe faragva ünnepelte az első (aztán a többi) aranyunkat. Nekem nagyon tetszett, ezért gondoltam megosztom Veletek is:

Frady Endre: Az első arany

Elő fotel, kaja, pia,
Kezdődik az Olimpia!
Nagy örömére a köznek,
Harcos hölgyek épp tőröznek.

Honleányunk igen penge,
Olasz nézi, merre leng e
Hősnőnk párbajtőre hegye…
Tus segít, hogy észrevegye.

Tévé előtt csak úgy lesek,
Hullanak hol együttesek,
Hol pediglen egylámpások…
E feszültség nekem má’ sok!

Páston kívül vajh’ még hun nő
Ily izgalom?! Győz a hun nő!!!
Himnuszunk, e nemes ének,
Méltán szól Szász Emesének!

Számháború

Most már közel fél éve, viszonylag szoros kapcsolatot ápolok a helyi iskolával. Leginkább mióta új igazgatónő van, aki fogékony a segítségnyújtásra. Az iskola nagy előnye a családias hangulat. Csak az első 4 osztály oktatása folyik, összesen 18 diákkal. A második osztályba például csak hárman járnak. És tanár is csak 4 van. Tanterem kettő. 

Szóval ha megkeresnek egy-egy ötlettel, szívesen segítek ebben-abban. Legutóbb számháború volt terítéken. A tó feletti erdősávban tartottuk meg, volt piros meg kék csapat, mindenkinek a csapathoz illő színes mez, és egy lobogó. Érdekes módon a zászló roppant népszerű volt, mindenki azt akarta cipelni, ezért pár száz méterenként váltottuk a zászlóvivőt. 

A helyszínen Anett, a tornatanárnő elmagyarázta a "faimádás", "égimádás" és a "tankolás" elnevezéseket. Én a védőket patronáltam, Anett a támadókat kísérte. Olyan módon segítettünk, hogy ötleteket, tanácsokat adtunk a lurkóknak. Jó volt látni, ahogy felfogták a lényeget, és alkalmazkodtak a kialakult "harci" helyzet változásához. Persze vita mindig akadt, ezeket a felnőttek simították el.

 

 

Úszó VB

Katinka nem nyert 200 gyorson!

7Vge

Vagyis hétvége, ami roppant mozgalmasan telt. Kezdem azzal, hogy pénteken befejeztem a PVC-tutajom megalkotását. Meg is ejtettem a főpróbát, és mondhatom, meg vagyok elégedve az eredménnyel. Igaz nem minden újításom vált be, mert egy alacsonyra fűrészelt kerti széket is terveztem a tutaj tetejére, viszont amikor bele akartam ülni kétszer is beborultam a vízbe. Szerencsére a víz pompás hőmérsekletű volt. De nem is szaporítom a szót, lássátok, mit alkottam:

 

 

 

Mint látható, egy kajakevezővel kellett felszerelnem a "járgányt", amit a Decatlonban vettem 9900 forintért. Viszont nagy előnye, hogy 4 részre szétszedhető, és állítható a tollak szöge. És ráadásul asszimetrikus formája van az evező tollának, ami a vízbe érkezésnél jelent előnyt. Maga a tutaj kb. 7000 forintból kijön. 5 110-s PVC cső, 5 könyök, és 5 dugó kell hozzá. A dugó talán nem is fontos, azt lehet hungarocellel pótolni.

(Az utolsó kép érdekessége, hogy középen a házam látszik :-) )

A csoport

Hurráááááá! Bejutottunk a jéghoki elit ligába!

Bár a focit sokkal jobban kedvelem, mint JÁTÉKOT, de a hokiban sokkal több a SPORT. Szóval le a kalappal eme szívvel-lélekkel küzdő fiúk előtt. És jó volt hallgatni a himnuszt. :)

Hesz Mihály

Nem tudom, ez a név mennyire veszett homályba, remélem még emlékeznek rá páran. 1943-ban született, és aranyérmet nyert Mexikóvárosban 1968-ban. Kajakozó volt. Nem olimpiai bajnokokról akarok ám írni, mert eme veretes név - bár régről ismerem, - pár napja más miatt kapott jelentőséget számomra. Kiderült, hogy a szomszéd falu, Nógrád szülötte. Mindez akkor jutott tudomásomra, mikor a kórust meghívták, hogy a nógrádi iskola névadó ünnepségén vegyen részt. Ugyanis felveszik a Hesz Mihály nevet. Akkor még azt hittem, hogy Hesz Mihály (a helyieknek Miska) már nincs az élők sorában, de szerencsére ezt rosszul gondoltam. 

Szóval szombat reggel a kórus autóval átment Nógrádra. Nem sokkal 10 óra előtt érkeztünk, a faluban már nagy volt a nyüzsgés, szinte minden kereszteződésben polgárőr álldogált, amolyan virítós kukásmellényben. Az iskolában is rajzottak az emberek, és épp az egyik vitrin előtt tébláboltam, mikor megállt mellettem egy szép szál, termetes férfi, markáns arcvonásokkal. Ki más, mint maga a nap hőse. Mit mondjak, szeretnék én is így kinézni 71 évesen. 

Maga a műsor nagyon hosszúra nyúlt, és bár voltak nagyon meghitt és nosztalgikus részei, de kicsit túl sokan fürödtek az olimpiai bajnok dicsőségében. Vagy négy szervezet is fontosnak tartotta, hogy elmesélje az életét. Elsőnek ez persze izgalmas volt, de negyedszerre már eléggé szócséplés jellege volt. És kapaszkodjatok meg, legfájóbb a MOB képviselője volt. Egy körülbelül 45 éves nő, - aki valami főtitkári titulust bitorol (nem, nem csak birtokol) a szervezeten belül - emelkedett szólásra. Még egy pillanatra szimpatikus is volt, hogy nem papírból beszélt, de aztán úgy hebegett-habogott, mint a Rossz Tanuló a "Tanár úr kérem"-ben. A koronát azzal tette fel "művére", hogy Ferencnek nevezte a bajnokot. Engem személyszerint oltári módon felháborított a dolog. Mondjuk Schmitt Pál esete óta már amúgy is lesújtó véleményem van erről a gittegyletről, de mindig fájó szembesülni a ténnyel, hogy érdemtelen emberek kerülnek magas és jólfizetett polcra. De nem hergelem magam, mert újra érzem, hogy emelkedik a pulzusszámom.

Szóval ezt az incidenst leszámítva flottul lezajlott a műsor, és én is ama szerencsések közé sorolhatom magam, aki kezet fogott Miska bácsival. (Egyébként már volt szerencsém olimpiai bajnokhoz személyesen, de az inkább a csalódás kategória volt, ezért nem is mondom a nevét).

Euro 2016

Ez nem árfolyamváltozást bejelentő közlés, hanem a következő foci EB-re utaló cím. Most zajlik a Duna TV-n a sorsolás, hogy kivel kerülünk egy selejtező csoportba. Lényeges információ - annak, akit ez egyáltalán érdekel -, hogy újítás gyanánt, első alkalommal 24 csapattal kerül megrendezésre. Valami csoda folytán a 2. kalapba került Magyarországra, ami ritka nagy megtiszteltetés, és ezzel egy csomó nálunk erősebb csapatot sikerül elkerülnünk. Összesen 53 ország nevezett, 6 kalapból sorsolnak, és a csoportokban 6 csapat fog szerepelni, egyet csoportot kivéve. A csoportok első két helyezettje rögtön kijut az EB-re, valamint a legjobb harmadik, de ami számunkra nagy lehetőség, hogy a maradék 8 harmadikból is továbbjut négy csapat, csak nekik pótselejtezőt kell egymással játszaniuk.
Most ott tartunk, hogy minden csoportban van már 4 csapat, már lehet szurkolni, hogy mit kerüljünk el, és hova lenne jó "sorsolódni". Az országok neveit amúgy kapusok húzzák, példának okáért itt van Dino Zoff, az olaszok legendája.
(Izgalmamban, és a náthát alibiként felhasználva közben limoncello-t kortyolok, mit mondjak, ez még mindig finom.)
Az a legjobb, hogy ahogy telnek a csoportok, úgy sopánkodik a két műsorvezető, hogy ide se, oda se lenne jó kerülni. Talán egyet mondtak kívánatosnak, de nyolcból egy elég kicsi esély.
Huh, az első, A csoportot megúsztuk, tehát hollandok, törökök nem lesznek nálunk. A B csoport is kipipálva, a belgák kerültek oda. Most jön a C, amit szeretnénk - de ukránok dörzsölhetik a tenyerüket. D csoportba az írek kerülnek. Jöjjön az E! Na még ez is jó állítólag. Svájc.
Most már az F jelenti nekünk a Kánaánt. És lőn! Görögország, Magyarország, Románia, Finnország, Észak-Írország, Feröer-szigetek
Állítólag a 2. hely is realitás számunkra, de a harmadik mindenképp. :)
A G halálcsoport, de ez már legyen az ottaniak gondja. Az olaszok a H-ban a bolgárokat, horvátokat, norvégokat kapták. És az I csoport csak 5 csapatot számlál, élükön a portugálokkal. Ennyi. Persze idén még lesz előtte egy VB, ami azért nagyobb léptékű esemény.

Elkezdődött a téli olimpia jéghoki döntője. Az első harmad után: Svédország - Kanada 0-1

Sakkozóknak

A legnépszerűbb és legelterjedtebb - persze a hagyományos sakk után - a hexasakk:

Polgár László, a Polgár lányok apukája is kifejlesztett egy érdekes verziót, a csillagsakkot:

De olyan is van, amit nem két ember játszik, hanem három, ebben igazán különleges a futó mozgása:

Vagy:

És a szimmetria sem követelmény, sőt talán feltűnik a képen, hogy a tisztek képessége kombinálható, mint bástya-ló, vezér-ló:

Mindeddig a síkban mozogtunk, de miért eme korlátozás? Álmodjunk nagyot:

A figurák változatosságáról majd egy másik alkalommal lesz szó. :)

Jógatábor

Bár egy hét eltelt a vázolni kívánt események óta, de talán jobb is így, mert ezáltal a lényegtelen események kifolytak agyam szitáján. A baj csak az, hogy ezen a rostán elég nagyok a lyukak, szóval ki tudja marad-e olyasmi, amit érdemes papírra vetnem. (Miközben nézem az El Classico-t :) )

Szóval múlt pénteken a kora délelőtti órákban autóba ültem és irány Bánk. Tőlem negyed órányira lévő település, ami egy nagyon szép tóval büszkélkedhet. A tóparton, a víz fölé építve van egy szabadtéri színpad, párszor szerepeltünk is itt a kórussal. Kedves, kellemes, hangulatos falu, de ez leginkább a tó körüli részre értendő. A tó közelségében számos panzió és fogadó hívogatja a pihenni vágyókat. Egy ilyen panziót bérelt ki az a társaság, ahol én is tiszteletbeli tag vagyok. A többiek Pesten járnak jógázni heti rendszerességgel, én csak az ilyen "sátoros" ünnepeken szoktam részt venni. Összesen tizenketten voltunk, hat szobán osztoztunk, vagyis az egész panzión. 11 felé már össze is gyűlt a társaság, és hangolódás gyanánt tettünk egy sétát a tó körül. Délután megtartottuk az első jóga órát. A jóga szót használom, bár szerintem ez afféle átmenet a jóga

és az aerobik között. Nekem tulajdonképpen mindegy is, csak legyen átmozgatva az ember teste. Este volt egy kis kártyázás, beszélgetés, aztán mentünk szaunázni. Jól is esett, ha rajtam múlna naponta szaunáznék. Másnap szerencsére csak 9-kor volt az első torna óra, ezért sikerült még reggeliznem is. A többiek inkább pihentek, aludtak, és csak torna után falatoztak. Utána megint sétáltunk a tó körül, és én persze ebédelni is hamarabb ebédeltem. Délután egy nagyon jó játék kezdődött, de sajnos ebből kimaradtam, mert vissza kellett jönnöm Berkenyére, a nemzetiségi nap miatt, ugyanis szerepelnem kellett. (Erről majd külön írok).

Este fél 9 volt, mire visszaértem, a többiek még javában játszottak. Nagy sikerem volt a sváb népviseletben, mert átöltözni már nem volt időm. Volt a társaságban 3 születésnapos is, őket köszöntöttük fel, és egy nagyon finom fahéjas-szilvás tortát ettünk a rétsági cukrászda jóvoltából. Én is fáradt voltam, úgy látszik a többiek is, mert ezúttal elmarad az éjszakába nyúló táncolás és nosztalgia est. Végre én is jól aludtam.

Vasárnap is 9-kor volt torna, Feri közben lement a tóhoz pecázni, és hamarosan zsákmánnyal tért vissza. Megcsináltuk a szokásos sétánkat, a wellness szálló kertjében csináltunk pár fényképet, és egy helyi kézműves boltot is meglátogattunk. Én sem távoztam üres kézzel, a képen látható cicus kívül vettem két dísztököt is. Apropó, ama epernarancsot a helyi postafiók közelében szedtem fel, de nem csak én, hanem majdnem mindenki :) és még így is maradt ott a földön vagy három tucat. 

A társaság fél 4 körül kezdett szétszéledni. Volt aki még ott maradt egy napot, de a többség búcsút vett a szép tájtól. Sajnos csak itthon vettem észre, hogy a tavat nem fotóztam le, ezért ezt most nem tudom megmutatni.

(És ha minden igaz, Barca is nyer a Real Madrid ellen, hurrááá!)

Messze még a Kánaán

Sajnos nem lehet szó nélkül elmennem a tegnapi focimérkőzés mellett. Tudom, ez a téma az olvasok zömét hidegen hagyja, és ez így is van jól, de én "sajnos" szeretem a focit. Mentségemre legyen mondva inkább a tevőleges labdakergetést, mint a tévé előtt való szemlélődést, hogy a stadionlátogatást már ne is említsem. A tegnapi eredmény viszont tollért és papírért kiált, és ahogy a HVG is megírta: "Történelmi vereséget szenvedett el péntek este Egervári Sándor válogatottja a holland csapattól. Nyolc gólt még sosem kapott a magyar válogatott, márpedig az amszterdami meccs 8-1 lett." Vagyis Egervári Sándor neve bevésődik az almanachokba. De erre ő se lesz büszke. Én igazából arra lennék kíváncsi, hogy ezért a "teljesítményért" mit kaszál havonta a szövetségi kapitány. A focistákat hagyjuk, ők legalább rohangálnak a pályán, mint egy csokor szerelmes lepke, na de Sanyi bá'? Azonkívül, hogy havonta kihúz 11 nevet 4-5 kalapból, hogy kik fognak játszani, vajon mivel tölti napjait? Ár-érték arány tekintetében ez hogy néz ki? Lassan a megaláztatást is elfogadja (megszokja) az ember, de ilyen produktum mellett milyen megalománia kell, hogy stadionokat építsünk, mikor kilóg a fenekünk a gatyából. És álmodozunk VB meg EB rendezésről (pontosabban én egy fikarcnyit sem)! Hajj, messze még a Kánaán!

Az internet varázsa

A cím ezúttal arra utal, hogy tegnap a Juventus - Galatasaray BL meccset kínai vagy koreai nyelven néztem, persze a neten. A sportban többek között ez a jó, hogy szavak nélkül is lehet érteni. És isteni szerencse, hogy ezek szerint a számok ezen a nyelven is ugyanúgy vannak. A csapatok neve már fogós, ravasz kérdés, de aki kicsit is jártas az olasz fociban, az tudja, hogy a Juve az Öreg hölgy és a Zebrák névre is hallgat. Innen már adott, hogy vörös mezben a törökök játszanak. Plusz Drogba neve (a gólszerző) és Sneijder (nem a Fáni) arca sem ismeretlen. A kép (print screen) az első gól után készült.

Végül 2:2 lett az eredmény, de azt hiszem egyik csapat sem tudott igazán örülni ennek, jóllehet papírforma szerint ez inkább a törökök számára kedvező végkifejlet.

Nordic Walking

Hallottatok már róla? Olyan, mint a sífutás hó nélkül. Szóval, mikor a gyaloglók két bot segítségével sportolnak. Gondoltam, ha már ennyit túrázom, akkor érdemes kipróbálnom ezt az eszközt. Ráadásul egy ismerősöm már próbát tett, szóval volt referenciám is. Megnéztem az általa javasolt oldalt (http://www.nordicwalkingsport.hu/) és örömmel fedeztem fel, hogy még Camino-s tanácsadás is van. És nem utolsó sorban, aki az edzést tartja egy világbajnoki bronzérmes ezen a területen. Ja, és még csinos is :) Ettől kezdve nem volt kérdéses-kétséges, hogy elmegyek egy ilyen tanfolyamra. A tanfolyam nem is jó szó, hiszen egy alkalomról van szó, 3 óra keretében elmagyarázzák a megfelelő bot kiválasztását, és annak hatékony használatát. Az ára 4900 forint, de ebből 3000 levásárolható a túraboltjukban. Ilyen előzmények után érkezett el szeptember 22-e. Nagy várakozással indultam el a Margitszigetre. Mondjuk a déli 12 órás kezdés meglepett, mert kettévágja a napot, és ebédelés szempontjából sem ideális, de az alkalmazkodás az egyik erősségem :) és nem is volt választási lehetőségem.
Korán odaértem, de legalább volt időm nézelődni:

Először egy svéd típusú játszótér ötlött a szemembe, igazán impozáns volt. Utána hamarosan megleltem a Zenélő kutat, ami sajnos tatarozás alatt áll, immár több éve. Pár méterrel odébb a Japán kert (?) lenne, de az is borzasztóan lehangoló állapotban található, állítólag az árvíz tette tönkre. Hmmmm.

Ám hogy némi jót is csepegtessek, a teknősök még meg vannak, és a jó időnek köszönhetően éppen napoztak a hableány lábainál.

De beszéljünk a nordic walking-ról! Kb. tízen gyűltünk össze a buszmegállóban, és hamarosan jött Zsófia és Ferenc. Átsétáltunk a sziget egy nyugodtabb pontjára, és kezdődhetett az okítás. Nem venném magamra a távoktatás ódiumát, még félő hogy valamit rosszul tanulnátok meg. Először fontos a bot hosszának megválasztása, szerencsére egy profi boltban ezek 2.5 centiméterenként kaphatóak. Én egy 110-es bottal kezdtem, de aztán mégis az eggyel kisebb mellett döntöttem. Ellentétes láb és kéz van elől, a botot a lépésközbe kell szúrni, és kézzel tolni magunkat. Dióhéjban ennyi, de ezért gondolhatjátok nem olyan egyszerű, ha három órán keresztül tanultuk azt, amit egy sorban leírtam. Mert azért tegyünk különbséget egy nordic walking-oló túrázó, és egy lelkes falevélgyűjtő parkőr bácsi között ... "csak az a szép zöld gyep, az nagyon fog hiányozni" ... Ha jól csináljuk, akkor érezni fogjuk, ahogy mozog a váll, a tricepsz és a hát is. Nálam leginkább a tricepsz adott le SOS jeleket. Tehát a lényeg, hogy immár nem csak a láb dolgozik, hanem a felsőtest is, ezzel terhet levéve a lábakról. Ugyanakkor  szimmetrikusan fejleszti a testet, más sportágakkal ellentétben. Ami nagyon tetszett, hogy Zsófi (mert a sporttársak persze tegeződnek) rendkívül szellemesen, humorosan és szemléletesen tanított minket, ha csak egy padon ülve hallgattam volna, akkor is élveztem volna az előadást. El ne felejtsem! Volt bemelegítés, és a végén nyújtás is. Kellemes meglepetés volt, hogy a gyakorlatok zömét néptáncos előéletemből már ismertem. Persze mindenki kapott botot, hogy az elméletet gyakorlatban is ki tudjuk próbálni. Kíváncsi mókusok leskelődtek a fák tetejéről.

Konkrétan még nem döntöttem, hogy milyen botot  vásárolok, mert azért annyira nem olcsók a botok (12-18 ezer) de az is igaz, hogy utána egy életre szólnak. 

Nekem ennyi jutott eszembe eme sport kapcsán, ha valakinek kérdése lenne, ne habozzon és ossza meg velünk. :)

Nagybörzsöny

A félmaraton sikerén felbuzdulva elhatároztam, hogy egyik régi túratervemet valósággá változtatom át. Vagyis keresztben átszelem a Börzsönyt. Több irányba is lehetne menni, de Nagybörzsöny a legszimpatikusabb, annyi szépet hallottam már róla. Korán keltem, mert hosszú út várt rám, előzetes tervek szerint vagy 46 km. Fél 8-kor már zártam is az ajtót, és Picúrt hátrahagytam házat őrizni. Az út

eleje Királyrétig már ismerős volt ... jaj kicsit előre szaladtam, hiszen a Nógrád közelében lévő kísértettanyáról még nem is meséltem. Olvastátok Csukás Istvántól a "Vakáció a halott utcában" című ifjúsági regényt? Abban van ilyen kísérteties telep, régi idők mementóival. Az én esetemben ez feltehetőleg a szocialista katonaság mérföldkövei. De nagyon hangulatos ez a Petőfi lakótelep, hozzáteszem egyetlen emeletes házat sem lehet találni. Olyan világvégi tanya, ideális helyszíne egy kriminek. Még egy érdekes dolog történt Királyrét előtt, de azt hiszem hiába fényképeztem, ez csupán az én retinámon hagy majd nyomot - remélem, hosszú,

hosszú időre. Két aranyos őzikét láttam, egyik se lehetett idősebb 2-3 hónapnál, bár egy erdész biztos rámpirítana, hogy milyen rosszul ítélem meg a jószágok életkorát. Az a két tűhegyni "piszok" a kép közepén, az a két sete-suta. :) Tündériek voltak és viszonylag bátrak, kíváncsian nézelődtek felém, de amikor a jobb kép reményében közelebb osontam  hozzájuk sajna rögtön elinaltak. Egyébként az út során többször hallottam fura neszezést a bokrok közül, de fogalmam sincs milyen állat okozhatta.

Királyrétnél csak épp annyi időre álltam meg, hogy zoknit cseréljek, és már mentem is tovább. Következő állomás Kisinóc volt. Maga a turistaház kicsit kiesett az utamból, de annyiból örülök, hogy elmentem megnézni, mert így beugrott, hogy a Börzsöny 50 teljesítménytúra is áthalad ezen a ponton. (Apropó, most gyorsan megnéztem a neten, hogy szeptember 7-én lesz a következő Börzsöny 50 túra, ami Magyarkút - Nógrád - Csóványos - Nagy-Hideg-hegy -  Kisinóci th. - Törökmező - Hegyes-tető - Nagymaros vonalon halad. Aki ennél is jobban bírja, az komppal átkel Visegrádra, és gyalogol Hűvösvölgyig. 110 km a vége. Uff!) 

Kisinóctól aszfaltút vezet egészen a Szent Orbán fogadóig, ahol van egy gyönyörű rönkház, de én most csak felerészt mentem arra, mert Érsek-tisztástól a sárga jelzésen folytattam utamat. Ez a szakasz kritikán aluli. Gondolom fakitermelés okán, a turistaútból csináltak egy 5-10 méter széles Kamaz sztrádát. Földgyaluval kiirtották a fákat, cserjéket, és a hosszú szárazság, meg az ide-oda járó nehézgépek egy portengert varázsoltak a turistaösvény helyébe. Ha jött egy jármű, utána percekig lebegett a por a nyomában. Siralmas! És ez legalább 2-3 km-es szakaszon. Szerencsére hamarosan feltűnt Kisirtáspuszta. Innen az út is normálisabb volt, és feltűntek más turisták is. Tudni kell, hogy itt már van kisvonat közlekedés, ezért ez a relatíve nagyobb "tolongás". Én is belefutottam egy autóbusznyi kirándulóba. A belefutottam majdnem szó szerint értendő, mert ekkor már kocogtam. Ugyanis az út kellemesen lejtett, én jó erőben voltam (pedig ez már 20 km táján volt) és az

idővel azért nem álltam annyira gazdagon.Otthon még úgy terveztem, hogy déli 12 órára már Nagybörzsönyben kell lennem, ha azt akarom, hogy a visszaútra is maradjon elég időm. Nos, ezt sikerült is tartanom, de Nagybörzsöny falu előtt még a kisvasút végállomására futottam be először. Itt is csináltam pár fotót, és kiszúrtam, hogy üzemel egy utánfutós lakókocsiból kialakított büfé. (Ja, és Kisirtáspusztánál is van egy pumpálós kút ivóvízzel)

Érdekes módon Nagybörzsöny kicsiny és eldugott volta ellenére élénk kirándulósereggel büszkélkedhet. Pedig nem mondhatnám, hogy szebb Berkenyénél. Ami mégis kiemelkedővé teszi ezt helységet, az a kisvasút és az István templom.

Ja igen, meg van egy vízimalom, ami viszont időtlen idők óta nem forog, mert tavaly Húsvét óta nem folyt elegendő víz a patakban. Nem is tudom hol kezdjem az élményeket. Először felmértem hol tudok majd ebédelni. A lepényest túl nehéz ételnek találtam, de rögtön mellette volt a Lek-vár-lak. Itt ételt is főztek, és megnyugtattak, hogy nem csupán lekváros tésztát, meg palacsintát. Mondták, hogy a babgulyás már készen van, a marhahúsleves pedig készülőben. Én addig is elmentem megnézni a vízimalmot. Sajnos víz semmi, de a tulaj legalább érdekesen mesélt, és válaszolt kérdéseimre. Elvileg ugyan tudna őrölni a szerkezet, de már a tulaj sem molnár. Viszont megértettem, hogy mitől lesz egy kenyér teljes kiőrlésű, és megnéztem néhány hombárt is.

Sőt jót beszélgettünk a kenyér illetve lepénysütésről is. Nem is tudtam, hogy ez ennyire macerás dolog, és hogy nem is tűzön sütik, hanem előbb felforrósítják a kemencét, és mikor a parázs is elhamvad az egész kemencét kitisztítják, akkor teszik be a kenyértésztát. Gyakorlatilag a forró agyagfalak sütik meg a lepényt. 15 lepény alatt nem is érdemes belefogni a dologba.

Visszamentem a Lekvár-lakba, sajnos a húsleves még mindig nem volt kész, ezért a babgulyás választottam. Finom is volt, bár engem a sok köménymag némiképp zavart. Inni ugyan nem akartam, mert a hátizsákom még tele volt az otthonról hozott teával, de megpillantottam, hogy rózsavizes limonádé kapható. Hát ezt muszáj kipróbálni. Finom is volt, de nem rózsaszirmok úszkáltak a folyadékban hanem őszibarack darabok. Ebéd után megszemléltem a lekvár kiállítást. Volt vagy 60-féle íz, de berkenye pont nem! "Helyette" volt rózsavizes görögdinnye lekvár, de ne higgyétek, hogy finom volt. Úgy általában nekem a lekvárok túl édesek voltak, még a vodkás narancs ízlett a legjobban. Venni viszont nem vettem semmit. 220 gramm 700 forint, és cipelni sem akartam 25 km-t. Innen kisétáltam a falu elejére, mert ott található az István templom. Előtte a főtéren még megcsodáltam egy fafaragást.

Ez a tábla egy 4 méter hosszú "kopjafa" része. Rábukkantam még egy korcsmára, meg egy szabadtéri színpadra, mielőtt a templom is látóterembe került. Ez viszony gyönyörű. Puritán, egyszerű, fák oltalmában, magas kőfallal körülvéve, a kőtemplom és a kőfal között ápolt gyep. Olyan igazi angolos, nagyon a szívemhez nőtt. És belül is abszolúte hivalkodás nélküli, végre nem az egyház hatalmát akarták hirdetni.

Most több képet ide nem szúrok be, de egy másik bejegyzésben más szögből is megtekinthető. Továbbá ezek a képek nem fényképezőgéppel készültek, csak a telefonommal, ezért nem sikerült jól mindegyik.

Visszamentem a faluba, megkerestem a Széchenyi utcát, ahol sajtot készítenek, illetve itt van egy fafaragó műhely. A sajtosház sajnos nagyon kihalt volt, egy lélek sem mozgott az udvaron. A fafaragás is kicsit más volt, mint amit vártam. Mert ez facsipke faragás volt. Ami persze nagyon szép, és látszik benne a rengeteg munka, de nem annyira az én ízlésvilágom. Mondta a bácsi, hogy igazából nincs is műhelye, mert ehhez a munkához csak lombfűrész kell, éles kés, meg csiszolóvászon. Én meg vésőket, kalapácsokat vártam. Az ő munkái jobbára két dimenziósak, én meg az igazi térbeli fafaragásokért rajongok. Most nézem, hogy az itt készített fotók valahol eltűntek. Átkozott telefon!

Eredetileg csak egy órát akartam Nagybörzsöny ölelő karjai között eltölteni, de kettő lett belőle. Szóval sietnem kellett, de azért visszafelé a büfénél rendeltem egy fröccsöt, és finom is volt. Vonat sajnos nem indult, illetve várni kellett volna rá egy órát, ezért inkább gyalogoltam. Ugyanazon az úton, amin jöttem, mert ez volt a legrövidebb. Azért már éreztem a lábam, de Kaffka Margit intelmét mondogattam magamnak: "Csak lassan, okosan, Peti fiam". Ha nem is görcsölt be a lábam, azért éreztem, hogy ettől sem állok messze. Zoknit és pólót cseréltem, az ilyesmi mindig ad egy kis erőt. :) Királyrétnél vettem egy félliteres kólát, és megettem egy csokis müzlit. Ez a málnás-étcsokis müzli nagyon finom. Innen már csak 8.5 km hazáig. Ha lejtett a terep próbáltam kicsit kocogni, de immár nem a sietség miatt, hanem hogy másképp dolgozzanak az izmok. Aztán baj nélkül hazaértem.

Képi előzetes