Eső után

Nos, az égiek meghallgatták "imámat", és kicsit túl is teljesítették a tervet. Nem csak eső volt, de vihar is, a szelesebbik fajtából. Én a Tisza-tó partján, egy sátorban hallgattam a ponyva falán kopogó vízcseppeket. Reggelre egy nagyobb tócsa közepén ébredtem, és riadtan gondoltam arra, vajon otthon mi lehet ...

Nos, a garázs nem ázott be jelentékeny mértékben, de a vihar megcibálta a vízszállító rendszeremet, és mikor hazaértem a földön, némiképp behorpadva találtam a bádogcsöveket. Így aztán a tó sem telt meg teljesen, de azért már közel van az áhított mennyiséghez. A Tiszáról hoztam pár növényt, kedvencem a Ruca Öröme, mert ennek még föld se kell, csak úgy lebeg a vízen. Aztán ültettem még Nyílfüvet és Békatutajt. Persze mindenből csak kis mennyiséget. És utánuk hajítottam egy méretes farönköt, hogy a békák majd azon tudjanak napozni. Szóval alakul a dolog. A növények túlélési esélyei még labilisak, de egy szitakötő már meglátogatta az egyik nyílfüvet. Mellesleg egy másik nagy vágyam - a temérdek többi között - hogy legyenek sávos szitakötőim. Lásd:

 

Na de inkább saját tollakkal "ékeskedem":

 

 

Esőre várva

Idestova egy hónapja. Akkor érkezett meg a tófólia. Kemény küzdelemmel, verítékkel cibáltam a 43 m2-es "ponyvát", és nem csak a súlya miatt, hanem a mérete miatt is. No meg persze a gödörben való elhelyezés is extra fejfájást okozott. Aztán valahogy mégiscsak sikerült, de ez csak az első lépés volt, mert akartam bele egy betonpillért, ami a szökőkút funkciót segíti elő. És akkor jött dögivel a csapadék, kínnal-keservvel szívtam ki a vizet a mederből. Vagy 2-3 alkalommal is, mert ugye vízben nem lehet betonozni, legalábbis nem házi körülmények között. Aztán végre előfordult másfél nap eső nélkül, meg tudtam csinálni a betonozást. De utána újra jött a zápor, és akkor amiatt aggódhattam, hogy vajon a cementet nem mossa-e ki az eső.

Szóval akkoriban még volt csapadék, és a tó harmada meg is telt vízzel. Ezen fellelkesülve szóltam Botinak, hogy menjünk törpeharcsát fogni, és telepítsünk bele halakat. Az egyik csütörtök délelőtt fogtunk is 5 harcsát és 2 keszeget. Ennek lassan már 3 hete. Azóta semmi eső, szegény halak egyre melegebb vízben lubickolnak. Néha dobok nekik száraz kenyeret, kukoricát, párizsit. Időnként látom egyiket-másikat. A szúnyoglárvákat már felfalták, és a párizsi is elfogyott.

Remélem egyszer majd a törpeharcsa ifjoncokról is tudok képpel szolgálni ...

Ja és a két tégla egy leendő kispad lábait képviselik, a sziklák, kövek, fatuskók egyrészt nehezékek, másrészt valami vadregényes külsőt hivatottak előállítani, de belátom ezen még sokat kell dolgoznom. A hosszú, ormótlan cső pedig az esővizet vezetné a tóba, már ha lenne eső ...

Nyaralás

Leginkább az aktív nyaralást szeretem, a tengerparton való hempergés nem az én műfajom, bár most, hogy belegondolok van olyan rövid epizód amit ott is el tudok képzelni ... khmm

Na de ne álmodozzunk, térjünk vissza a Tisza-tó partjára, mert ott töltöttem az elmúlt 10 napot. Egészen konkrétan a dinnyésháti kempingben, ami Tiszanána közelségében található. Itt vertünk tanyát, és innen indultunk evezni nap mint nap. Sajnos többnyire úgy, hogy autóval (tetején a kenuval) átmentünk egy másik kikötőbe, és onnan csónakáztunk jobbra-balra. Nyilván oldalakat lehetne megtölteni az események taglalásával, de ebben a melegben nincs ehhez hangulatom. Inkább képekkel próbálom átadni a hangulatot:

 Amikor a modern indiánok még Pesten gyülekeztek ...

 Négylábú útitársunk is volt az első napokban ... egy Jack Russel Terrier, bizonyos Kaszavölgyi Xman.

 És amitől a vizitúra igazán nomád kalandozás - a bogrács

 Lagúnás rész Tiszafüred közelében

Mesésen buja tündérvilág ...

... benne a manókkal

Ugye milyen romantikus?

 Navigare necesse est ...

 Ha erősen fókuszálsz, középtájt láthatsz egy bakcsót.

 Egy madárles tetejéről ilyesmit lehet látni (Ispán tó bejárata) ...

... és maga a tó ...

... rajta a betolakodókkal

Hol a fejem?

Bizony, azt se tudom már! De nem kell engem sajnálni, hiszen nem váltam fejnélküli lovassá (ez valami film volt anno), hanem sokkal inkább arról van szó, hogy akkor se érném utol magam a jegyzetelésben, ha kódexmásoló szerzetes szorgalmával egész éjjel itt görnyednék a klaviatúra felett. (Érdekes hogy tasztatúrának is hívják a billentyűzetet, ami egész érdekes gondolattársításra ad lehetőséget, és olykor nem is ok nélkül :) )

Szóval! Talán a szerdai nappal kéne kezdenem, mármint az előző heti szerdával. A délelőtti program földmérés volt, de erről terveim szerint majd bővebben (és később) számolok be. Aztán volt a foci, de erről csak annyit, hogy ritka élvezetes volt a játék, mert végre elegen voltunk, így a passzolás kombinatív lehetősége ugrásszerűen megnőtt. A táncpróba elmaradt, és helyette rendeztünk vízijármű bemutatót és próbát. Először azt hittem, hogy nincs is érdeklődés a tutajom iránt, mert senkit nem láttam a gyülekező helyen, de aztán kiderült, hogy már mindenki a tónál vár engem. Több szót nem is vesztegetnék az eseményre, mert akaratlanul is az öndicséret hibájába esnék. Nehéz szerényen leírni azt a sikert, amit a gyerekek körében arattam. Baleset nem történt, senki nem pottyant a vízbe, tehát abszolút sikeresnek mondható a tutajozás. Én is a lelkesedés csapdájába estem, és megígértem a lurkóknak, hogy csinálok egy vízibiciklit is.

 

 

 

 ... és akkor már csak arról kéne írnom, milyen volt földmérőnek lenni, megtekinteni a berkenyei cirkuszelőadást, sárkányhajózni a Bánki tavon, és focizni a berkenyei Opel rendezvényen.

7Vge

Vagyis hétvége, ami roppant mozgalmasan telt. Kezdem azzal, hogy pénteken befejeztem a PVC-tutajom megalkotását. Meg is ejtettem a főpróbát, és mondhatom, meg vagyok elégedve az eredménnyel. Igaz nem minden újításom vált be, mert egy alacsonyra fűrészelt kerti széket is terveztem a tutaj tetejére, viszont amikor bele akartam ülni kétszer is beborultam a vízbe. Szerencsére a víz pompás hőmérsekletű volt. De nem is szaporítom a szót, lássátok, mit alkottam:

 

 

 

Mint látható, egy kajakevezővel kellett felszerelnem a "járgányt", amit a Decatlonban vettem 9900 forintért. Viszont nagy előnye, hogy 4 részre szétszedhető, és állítható a tollak szöge. És ráadásul asszimetrikus formája van az evező tollának, ami a vízbe érkezésnél jelent előnyt. Maga a tutaj kb. 7000 forintból kijön. 5 110-s PVC cső, 5 könyök, és 5 dugó kell hozzá. A dugó talán nem is fontos, azt lehet hungarocellel pótolni.

(Az utolsó kép érdekessége, hogy középen a házam látszik :-) )

Kerti tavacska

A tó szót kissé fellengzősnek éreztem, hiszen ami készül, az mindössze 4 méter átmérőjű vízgyűjtő horpadás a földben. De munka azért van vele bőven.Főképp azért mert a terep erősen lejtős, és ugye a víz csak a vízszintest ismeri. Ezért nem elég gödröt ásni, de az alacsonyabb oldalon még töltést is kell emelni. Méghozzá bő 40 centiset. Majd a képeken látjátok, hogy ezt úgy oldottam meg, hogy, hogy ásás közben félretettem a füves "gyeptéglákat", és abból emeltem falat kicsit több mint félkörívben.  A sima föld ugyanis beomlana, de ezek a téglák úgy át vannak szőve gyökerekkel, hogy szépen egybetartják egymást. A módszer amúgy egyszerű, középre leütők egy cölöpöt, és mint a kör középpontját használva egy spárgával sugarat húzok minden irányba, és azonos távolságra leszúrtam a cövekeket. Az agyagos talajnak meg van az az előnye, hogy pompásan tartja formáját, és csak sok eső és hó után erodálódik igazából. 

Aztán ha elkészült az első szint, akkor beljebb szúrom le a pálcákat (jelen esetben 40 centivel) és folytatódhat az ásás. Ja, és az az árok, ami látszódik a képeken nem más, mint a felsőbb részekről összegyűjtött víz befolyó csatornája. Hiszen gondoskodnom kell majd arról hogy legyen víz utánpótlás. A rengeteg földmunka miatt, illetve mert 40-50 centi magas földhányás van kialakítva, ezért idő kell majd, hogy ez tömörödjön. Feltehetőleg a tófóliát ezért majd csak jövőre terítem a gödörbe, és körben a szélre nagy sziklákat tervezek rakni. Még azon is töprengek, hogy középre építek kövekből egy pici szigetet. Remélem békák (kicsik és zöldek) és szitakötők paradicsoma lesz a kacsaúsztató. Középre befelé megy majd egy palló, hogy a macska azon tudjon besétálni és nézni az úszkáló halacskákat. Ja, nem írtam, de persze tavirózsák, meg egyéb tavi virágok és növények is lesznek.

 

 

 

Azúr víz az úr

Be kell vallanom, régtől fogva rabja vagyok a víznek, vízeséseknek és úgy általában majdnem mindennek, ami a H2O-val kapcsolatos. Így persze a vízimalomnak, vízkeréknek és spéci vízemelőknek is. Talán ebből fakadóan négy ciszterna van a telken, és ebben gyűjtöm az esővizet. Bonyolult csőhálózat köti össze őket, és egy "római vízvezetékkel" is büszkélkedhetek. :) Ilyen előzmények után már nem lesz meglepő az alábbi video:

http://toochee.postr.hu/a-vilag-legnagyobb-vizkereke