Orgona

Kertem ékessége elmúlt immár 8 esztendős, anno törpének vettem ...

Esőre várva

Idestova egy hónapja. Akkor érkezett meg a tófólia. Kemény küzdelemmel, verítékkel cibáltam a 43 m2-es "ponyvát", és nem csak a súlya miatt, hanem a mérete miatt is. No meg persze a gödörben való elhelyezés is extra fejfájást okozott. Aztán valahogy mégiscsak sikerült, de ez csak az első lépés volt, mert akartam bele egy betonpillért, ami a szökőkút funkciót segíti elő. És akkor jött dögivel a csapadék, kínnal-keservvel szívtam ki a vizet a mederből. Vagy 2-3 alkalommal is, mert ugye vízben nem lehet betonozni, legalábbis nem házi körülmények között. Aztán végre előfordult másfél nap eső nélkül, meg tudtam csinálni a betonozást. De utána újra jött a zápor, és akkor amiatt aggódhattam, hogy vajon a cementet nem mossa-e ki az eső.

Szóval akkoriban még volt csapadék, és a tó harmada meg is telt vízzel. Ezen fellelkesülve szóltam Botinak, hogy menjünk törpeharcsát fogni, és telepítsünk bele halakat. Az egyik csütörtök délelőtt fogtunk is 5 harcsát és 2 keszeget. Ennek lassan már 3 hete. Azóta semmi eső, szegény halak egyre melegebb vízben lubickolnak. Néha dobok nekik száraz kenyeret, kukoricát, párizsit. Időnként látom egyiket-másikat. A szúnyoglárvákat már felfalták, és a párizsi is elfogyott.

Remélem egyszer majd a törpeharcsa ifjoncokról is tudok képpel szolgálni ...

Ja és a két tégla egy leendő kispad lábait képviselik, a sziklák, kövek, fatuskók egyrészt nehezékek, másrészt valami vadregényes külsőt hivatottak előállítani, de belátom ezen még sokat kell dolgoznom. A hosszú, ormótlan cső pedig az esővizet vezetné a tóba, már ha lenne eső ...

Hóvirág

Kinyíltak kertemben a hóvirágok legfürgébb képviselői! :-)

Kerti tavacska

A tó szót kissé fellengzősnek éreztem, hiszen ami készül, az mindössze 4 méter átmérőjű vízgyűjtő horpadás a földben. De munka azért van vele bőven.Főképp azért mert a terep erősen lejtős, és ugye a víz csak a vízszintest ismeri. Ezért nem elég gödröt ásni, de az alacsonyabb oldalon még töltést is kell emelni. Méghozzá bő 40 centiset. Majd a képeken látjátok, hogy ezt úgy oldottam meg, hogy, hogy ásás közben félretettem a füves "gyeptéglákat", és abból emeltem falat kicsit több mint félkörívben.  A sima föld ugyanis beomlana, de ezek a téglák úgy át vannak szőve gyökerekkel, hogy szépen egybetartják egymást. A módszer amúgy egyszerű, középre leütők egy cölöpöt, és mint a kör középpontját használva egy spárgával sugarat húzok minden irányba, és azonos távolságra leszúrtam a cövekeket. Az agyagos talajnak meg van az az előnye, hogy pompásan tartja formáját, és csak sok eső és hó után erodálódik igazából. 

Aztán ha elkészült az első szint, akkor beljebb szúrom le a pálcákat (jelen esetben 40 centivel) és folytatódhat az ásás. Ja, és az az árok, ami látszódik a képeken nem más, mint a felsőbb részekről összegyűjtött víz befolyó csatornája. Hiszen gondoskodnom kell majd arról hogy legyen víz utánpótlás. A rengeteg földmunka miatt, illetve mert 40-50 centi magas földhányás van kialakítva, ezért idő kell majd, hogy ez tömörödjön. Feltehetőleg a tófóliát ezért majd csak jövőre terítem a gödörbe, és körben a szélre nagy sziklákat tervezek rakni. Még azon is töprengek, hogy középre építek kövekből egy pici szigetet. Remélem békák (kicsik és zöldek) és szitakötők paradicsoma lesz a kacsaúsztató. Középre befelé megy majd egy palló, hogy a macska azon tudjon besétálni és nézni az úszkáló halacskákat. Ja, nem írtam, de persze tavirózsák, meg egyéb tavi virágok és növények is lesznek.

 

 

 

Cickány

Tegnap, szorgoskodás közben megismerkedtem kertem egy új lakójával, egy kis cickánnyal. A betonkeverőt bányásztam ki megszokott helyéről, és miközben a mellé hordott deszkákat dobáltam, egyszerre felbukkant egy izgatott orrocska. Talán álmából ébresztettem, mert kicsit tétován téblábolt jobbra-balra, és szemlátomást meg volt zavarodva. Nála már csak én voltam jobban megilletődve. Egyrészt örültem, hogy egy ilyen kedves rágcsáló gyarapítja "állatkertemet", másrészt próbáltam sebtiben előhalászni a telefonom, hogy lefényképezzem Pinokkiót. Hegyes, hosszú nózija miatt kapta ezt a nevet. Szerintem még gyerek, de az ösztönök már működnek benne, és hamarosan megtalálta a rést a földön heverő deszkák között. Utána már hiába pakoltam el a léceket, többé már nem láttam a kis pöttömöt. A fotó sajnos nem készült el, de a rend kedvéért a neten kerestem egy fotót - noha ez negyed olyan aranyos sincs, mint az ÉN cickányom.

Tavasz

Számomra nem csak a napsütés, meg a duzzadó, fénylő rügyek jelentik a tavaszt, hanem a fűben sürgölődő állatkák is. Ma például már láttam egy izgő-mozgó, apró gyíkot. És mint a képen látjátok felfedeztem egy új fajt a kertemben. Ha valaki tudja a nevét, örömmel venném az információt. Külön megemlíteném - már csak a behatárolás végett is - hogy érdekes módon a csápjaiban van egy göbös kunkor, és a lábai az acélkék és az acéllila árnyalat között tündökölnek. A mérete olyan bő 4 centi körül van.

Bunker

Mielőtt ez a hatalmas szél beköszöntött, a kertben ügyködtem, és alaposan kihasználtam a napsugaras hetet. Először lehántottam a farönkökről a kérget, és milyen jól tettem - rengeteg pondró feszengett a kéreg alatt. A nevüket ugyan nem tudom, de gondolom nem is érdekel benneteket, mert elég rusnyák voltak. 

Utána minden rönköt lekentem gombaölő trutyival. Aztán felpakoltam a látványborospince tetejére őket. Kicsit variáltam őket, hogy a rönkök között a rés minél kisebb legyen. Négy rönknek a hosszán is igazítani kellett. Az eredményt a képeken láthatjátok.

  

A héten feltehetően tudom folytatni a műveletet - ma megvettem a tojáslemezt, ami a szigetelést hivatott biztosítani. Ugyanis erre még jön föld, hogy afféle földbe vájt Ali Baba rejtek legyen.

Hájjal kenegetnek

Tegnap 7 azaz hét gyerkőc rohangált kertemben. 9 éves volt a legidősebb, 4 a legfiatalabb. Picúr boldogan szaladgált velük, bár néha mintha menekülés jellege lett volna inalásának. A gyerekek most voltak nálam először, és szinte mindenre rácsodálkoztak. Kérdezgették: - Ez mi? Ez mi? Aztán egy kislány elragadtatottan felkiáltott: - Ez olyan, mint egy kalandpark! Bevallom, büszke vagyok kertemre, de idáig ez volt a legnagyobb elismerés. A kísérő szülők pedig lelkesen kapacitáltak, hogy nyáron csináljak gyerektábort. Bár hízeleg a gondolat, de nem tudom meddig bírnám a gyerekzsivajt. Meg aztán ott lesz a parókián a nyári tábor, oda jöhetnek bátran.

A tévében a Csepű, lapu, gongyola* vetélkedő megy, nem is tudom pontosan, talán az 1970-es évek végéről. Déri János a műsorvezető, és olyan fura volt hallani, hogy az egyik versenyző (mert felnőttek is szerepelnek) a falu párttitkára. Ezúttal Nagyréde és Visznek fiataljai küzdenek egymással. Volt eddig karikásostor pattogtatás és köcsögfáról konzervdoboz leverés, szakajtó dughagymában szárazbab megkeresése, sertés- és marhahús felismerése, úgymint felsál, lapocka, comb, szegy, karaj. Most a mézeskalács díszítés zajlik, de lesz galambdúc "kifosztás", néptánc és jó ég tudja mi még.

* kézzel formált sárgombóc elnevezése (sárfal készítés során)

Ki fát ültet ...

... vihart arat? Nem, nem, az a szélvetőkre vonatkozik. Aki fát ültet, az bízik a jövőben. Nos, nem is tudtam, hogy ennyire optimista lélek vagyok, mert 9 azaz kilenc gyümölcsfát ültettem. Nem volt kis munka mindet elültetni, még szerencse, hogy tavasszal már öt gödröt kiástam. És akkor lássuk, miből készül majd a vegyespálinka! Vagyis vettem 2 szilvafát, 2 körtét, 2 sárgabarackot, 1 almát, 1 meggyet és 1 cseresznyét. Tehát összesen már 13 gyümölcsfám van, mert még a korábbi években ültettem már szilvát, almát, meggyet, cseresznyét. Tavasszal majd még a mogyoróval kísérletezem. És

ugyebár van 7 akácfám (2 lila), 2 fűzfám, 3 orgonám. Lombosodik a kert, és remélem ezzel együtt a kertlakók száma is gyarapodik. Ma egyébként egy megközelítőleg 40 tagot számláló kecskenyáj kóborolt a területen, szívesem a kertembe tereltem volna egy-két gidát, hogy ne csak remete legyek, de egyenesen Robinson. :)
És egy macskás csendélet:

Jaj, a hátam, ...

... jaj a hátam odavan! 
Festőecset elintézte csúfosan.
átkozott a piszok pemzli vén nyele,
mivel a deszka fölé görnyede' ...

Erre járt a múzsa és homlokon csókolt :) De hogy érthető legyek: ma festéssel telt a napom. Két évvel ezelőtt festettem le a női napozót, és akkor beruháztam egy drága UV protection Sadolin lazúrba. Gyönyörű is volt, eső után a vízcseppek katonás glédában sorakoztak egymás mellett, mint káprázatosan szikrázó félgömbök. Aztán jött a tél, a hó, majd a tavasz, nyár, hőguta, szárazság, és a deszkák elvesztették fényüket, kopott, üres tekintettel bámulták az eget. Idén már nem tudtam tovább nézni szenvedésüket, és új köntöst kaptak. Csak ne ebben a gyötrő melegben kellett volna festeni. Ráadásul a deszkák alatt időközben darazsak vertek tanyát, és rosszalló, sanda tekintettel követték szorgos kezemet. A terasz - amit én következetesen női napozónak hívok - 4 x 8 méter

alapterületű, plusz ott van még a korlát is. Szóval egész napos ténykedés. Térdelve se esett jól, guggolva se, sehogy se a vége felé. Szerencsére a festék azaz a lazúr elégnek bizonyult. Ugye szép lett? Bár igazából egy ilyen volt, ilyen lett párhuzamot kellett volna mutatnom, de ezt bizony elkapkodtam :)

(Akinek Szeget szeggel érzete van a vers kapcsán, nos az nem a véletlen műve :) )

Napszám

Nos, ma megtudtam milyen is az igazi paraszti munka. Reggel Nusikánál szedtem málnát, de ez csak a ráhangolódás volt. Az igazi tett később történt, a kaszálás. Az alattam lévő telken már méteres volt a gaz, és a talaj egyenetlensége miatt géppel már nem lehetett levágni. Nusikától kértem kölcsön kaszát, és azzal álltam neki vágni a rendet. Hamar rájöttem, milyen izzasztó egy munka ez. A fizikai

része még hagyján, de az a töménytelen bogár meg élősködő, akiket felébresztettem, az mind rajtam akarta kiélni haragját. Szálltak azok mindenhova, még jó hogy bögöly nem volt köztük. Párat még le is nyeltem, pedig biz' isten nem vagyok eme konyhának a híve. Aztán volt egy ijesztő pillanat is, mikor az egyik suhintás után Grafi ugrott ki a csalitosból. Hát, csak az ő még az én őrangyalom közös erőfeszítése következtében nem gyászolok most. Annyira megijedtem, hogy gyorsan le is tusoltam utána. Ez annyiból is jó volt, hogy utána kevésbé repültek rám a bogarak. szóval azt hiszem, mikor Vörösmarty kitalálta, hogy: "Ez jó mulatság, férfi munka volt." bizonyára épp egy kiadós kaszálással végzett, de még mindig töröm a fejem, hogy mi lehetett a mulatság része. Mert még a vadkantúrásokon is balanszíroznom kellett, és ez nem elírás, nem vakondot akartam írni. Lényeg, hogy ez is ki van pipálva.

Incredibile! Impossibile! Piszok hangyák! Elaltatták a figyelmem, és kijátszva éberségem már megint átvették a hatalmat a dolgozószoba felett. Holnap újabb életellenes eszközöket kell bevetnem. Sajnálom. Doktor Kotász! Doktor Kotász!

Vásárlás

Mivel hétvégén a városban jártam, ezért természetesen a bevásárlást sem hagyhattam ki a programból. A hűtő már kezdett úgy kinézni, mint egy hentesbolt Varsóban, a Szolidaritás idején. Ezt orvosolandó betértem néhány nagyobb diszkont áruházba, és telepakoltam az autót. Mint látszik, csupa hasznos, szemnek, szájnak kellemes dolgot vásároltam. Igazából a citromos Pepsi-t szeretem, de azoknál sajna nincs ilyen neves akció. Aztán hétfőn újult erővel folytattam a látványpince megalkotását. Mivel a földmunka nagyjából kész, ezért a zsaluköveket kezdtem összeszedni. A kert különböző "lerakataiból" felhalmoztam egy csinos kupacot a "barlang" bejáratánál. Grafi élvezte a felfordulást, minden zsalukőbe bekukucskált. Picúr is jött-ment velem, lassan csengőt kell szerelnem a talicskára.

Pihenésképpen a szomszédokkal trécseltem egy keveset, az oldalt látható növény az ő kertjükben virít. Tudjátok mi a neve? Olyan, mint egy indián név, cserszömörce :) Állítólag létezik belőle bordó is. Annyira megtetszett, hogy elhatároztam, én is ültetek egyet. Ja, és szépen virágzik a sárga izé is a kertemben, annak bezzeg nem tudom a nevét. Olyan tölcséres, és sásszerű levele van.

Oximoron

Már írtam egyszer, hogy kedvelem a fura szavakat. Gimnazistaként elolvastam a Bakos-féle idegen szavak szótárát, aztán később, érettebb fejjel, unalmas óráimban átrágtam magam az Magyar Értelmező Kéziszótáron. A megnevezés elég csalóka, mert lehet hogy kéziszótár, de Schwarzenegger bicepsze kell hozzá. Viszont igazi kincsesbánya az elfelejtett szavak terén. Ennyit bevezetésként.

A fenti szót már jóval később tanultam meg, és azért se árulom el, mit jelent. Mert az véget vetne a játéknak. Inkább legyen meg az a furcsa érzés, hogy ez a szó egy különösen kegyetlen vallás képviselőjét jelöli meg, avagy az alkímia egy fontos alapanyaga, esetleg egy vad és vérszomjas vadállat ami az idők homályába veszett. Aki kapásból tudja a szó jelentését, annak alázatos főhajtásom, és jelentkezhet a jutalomért.

Ha már a sejtelmes és titokzatos dolgoknál tartunk, elárulom, hogy a festés után újra a barlang/pince ejtett rabul. Mint az egyik képen látható, az érdeklődés más élőlényben is feltámadt, és Picúrnak is hűs menedéket ad majd, mikor közeleg a kánikula. Mert a talaj agyagos, tehát jól tartja a vizet, és majdnem egész nap árnyékos, tehát ideális egy felfázás összeszedéséhez. Mármint emberi léptékkel mérve. A teteje immár a 2 métert is túlhaladta, és olyan kemény, szilárd itt a talaj, hogy a rengeteg esőzés dacára egy szemernyit sem omlott be. Amikor ásni szoktam, úgy 10-20 perc elteltével mindig Monte Christo jut eszembe, és máris szerencsésnek érzem magam. Már Einstein is megmondta, hogy minden relatív! :)

Na, lassan összekapom magam, jógával egybekötött kerti partira vagyok hivatalos, és még beretválkoznom is kell. Kívánok mindenkinek kellemes hétvégét, kinek-kinek napot avagy árnyékot, a gomba- és gilisztagyűjtőknek lágy esőt, a

téli sportok kedvelőinek sok pénzt, hogy elmehessenek a Spitzbergákra.

Fűnyírás

Munka után édes a pihenés. Igazából máskor is, ez hangulat kérdése :) Délelőtt voltam az oviban, a múltkor már befejeztük az Egérmesét, most Tordon Ákostól a Krinolin és Kiflikandúrt kezdtem el. De ezt csak úgy ízelítő gyanánt, mert megbeszéltük az óvónénikkel, hogy nyári szünetet tartunk és majd szeptembertől folytatjuk a mesélést. Persze csak akkor, ha továbbra is lesz rá igényük. Szóval elbúcsúztam a gyerekektől pár hónapra, és nagyon jól esett kedvességük, mikor jó pihenést kívántak nekem :) 

Bár igazából a meló csak most kezdődik. Elsődleges tevékenység a fűnyírás. A múlt héten megjavított fűnyíró pazarul viselkedik. Az új késsel úgy harap, mint valami sörösló. És bár a fű helyenként térdig ér (idén még nem nyírtam), de viszi mint a huzat. Szeretek füvet nyírni, csak irtó nagy a telek, ezért inkább három részletben szoktam levágni a füvet. Így is fél nap, mire a harmadával végzek, és addigra a derekam is alaposan kirázódik a helyéről. De jópofa dolog mintákat nyírni a fűbe, és szeretek minden munkát, ami látványos. Valamint külön mosolyogtató érzés, hogy ilyenkor mindig megjelennek a barázdabillegetők, és frissenvágott tarlón nézelődnek. A barázdabillegetők annyira elegáns madarak, mindig csodálom őket. Elegánsak és kecsesek, bűbájosan tipegnek a fűcsomók között. Szerencsére Grafi még nem fedezte fel őket, mert akkor lesz nemulass. Helyenként fájt lekaszabolni a rétet, mert olyan szép vadszeder foltok voltak

benne, és most már így utólag bánom is, hogy elkapott a gépszíj, és csak toltam, toltam azt a masinát. Be kell vallanom a vége felé ez már mindig olyan fog összeszorítós küszködés, de ilyenkor valami jutalomra gondolok, ami majd jól fog esni, és ez átlendít a nehézségeken. Jelen esetben fél liter málnaszörp lebegett a szemem előtt! De hogy ez mennyire férfimunka, arra legyen itt az alábbi illusztráció, ami nem autószerelés közben készült, hanem fűnyírás után. Mert a fűnyírás nem ám babakocsi tologatás! Főleg, mikor ilyen kackiás, erőtől duzzadó szálakat kell a porba dönteni. Pillanatok alatt tele a kosár, amit üríteni kell, és többnyire eltömődik a fűnyíró "szája" is. Na azt kell kitakarítani, és attól olyan a kezem, mint egy előembernek. Vagy mint egy NCIS leletnek :) (Azóta eltelt 5 óra, vagy négyszer kezet mostam, fürödtem, hajat mostam, és a tenyerem még most is olyan mintha a Rémusz bácsi szerepre sminkelték volna.) Viszont biztos nincs klorofilhiányom, és ha jól összeszedem magam, feltehetőleg tudnék fotoszintetizálni is.

Délután eleredt az eső. Csendesen, mélabúsan szemerkélt, de nekem valahogy a fürdéstől felfrissülve, tiszta, fehér pólóban mégis jól esett a szabadban ténykednem. Hülyén hangzik, de olyan áhitatos perceim voltak. Az állatkák is megjelentek, mert közben kitartóan dörgött az ég. Ja nem is mondtam, hogy a levágott füvet raktam talicskába, és töltöttem fel vele egy gödröt, szóval igazán könnyed, merengős munka volt, amire nem is kell odafigyelni. És milyen jó, hogy ebéd előtt az összes füvet levágtam, mert most vizesen a fenének lenne kedve ott araszolni a fűben. Aztán alaposabban eleredt az eső, előbb Grafinak jött meg az esze, aztán Picúr is inkább bevonult házikójába. Sok már nekem se hiányzott, és mikor a hajamról már a szemembe csorgott az égi áldás, akkor én is feladtam a "küzdelmet". De legalább itt tudok írogatni.

Kiskertemben ...

... szép tavaszi estén, estén,
Virágokból édes illat száááll.
Hívogat a rózsa selymes színű szirma,
Hívogat a halvány holdsugááár.

Ablakodnál kopogtatok halkan, csendben ...

Ez egy kedves nóta szövege, amit kánonban is lehet énekelni, és gyakran szerepel kórusunk műsorán, már amikor nem német dalokat énekelünk. Azért választottam mottóul, mert benne van a tavasz, meg a kiskert. Mint velem együtt sokan, én is ünneplem, hogy zöldbe borult a természet, hogy az idáig didergő növények végre éledeznek, és itt-ott felütik fejüket az apró mezei virágok. Tegnap vettem észre, hogy az akácfák is rügyeznek, igaz 3-4 csemete nem élte túl a telet. Fűnyíráskor kikerültem egy kedves pöttöm kék virág kupacot, sajnáltam volna eltiporni őket. Sajnos a hóvirágokat nem fotóztam le, pedig derekas küzdelmük igazán megérdemelte volna, hogy meg legyenek örökítve. A képek között van egy kakukktojás, merthogy nem nálam burjánzik a pillangófa.

 Itt Tango-Delta-Lima 347-es. Leszállási engedélyt kérek!

 "A korláttalan természet Vadvirága vagyok én."

 Balfelső sarok? :)

 Egy törpeorgona óriási elszántsága ...

 "E il tempo che tu hai perduto per la tua rosa che ha fatto la tua rosa cos' importante."

 "Trombita harsog, dob pereg ..."

 Ugye, milyen szép vagyok almafa létemre?

 Nekem ő csak pillangófa marad :)

És egy kis fejtörő a végére ... vadszeder, málna, ribizli dugta ki élénk, kíváncsi fejecskéjét a föld alól, és kéjesen sütkéreznek a napon. Ha lenne valami spéci műszerem, állítom még a dorombolásukat is lehetne hallani. A termés másodlagos, jó látni, ahogy virulnak, növekednek, és duzzadnak az energiától. Biz' isten a növényektől kéne pozitív életszemléletet tanulnunk. Ezeknél optimistább élőlények nincsenek is a Földön.

Na és vajon melyik képen melyik növényke nevet rátok?

Tavasz

Tavasz van. Ha kell foggal és körömmel, de tavasz van. Pár napja láttam egy helyes zöld levelibékát, ma egy gyíkmamát. És amúgy is jó a kedvem, mert temérdek dolgot vittem véghez. Negyed nyolc és kilenc között levizsgáztattam az autót, közben a mosógép elvégezte dolgát. Utána Nusikánál kiástam egy orgonát, amit nekem adott, és el is ültettem. Valamint egy ribizlit, meg pár aranyeső ágat. És láttam egy káprázatos kékcinkét. Még a szemerkélő eső sem tudott zavarni. Végre hasznosnak éreztem magam. A bokrok

rügyeznek, a tulipánok nyújtózkodnak, és találtam egy viruló virágot, ami talán primula, de nem vagyok igazán otthon a virágok terén, mostanában van csak időm ilyesmivel is foglalkozni. Aztán szögeket húztam deszkákból, kitakarítottam a vízaknát, vizet szivattyúztam, stb. stb. Picúr is ott lábatlankodott, neki meg közben a labdát kellett dobálni. De ha az ember jó kedvvel dolgozik, akkor a fáradságot is alig érzi. Kivételesen a házi kedvencek kókadtak el hamarabb, íme a bizonyság erre. Ebédre pompás fokhagymás felvágottat tömtem magamba, és Grafi is megnyalta mind a tíz körmét. Picúr nyúlcsontot kapott a szomszédoktól, meg szalonna bőrkét. Délután az eső összekapta magát, pont akkor, mikor újra a kertben akartam tüsténkedni.

Maradt a filmnézés: Szeress ha tudsz. Pár érdekes gondolattal lettem gazdagabb :)