Székelykapu

Azt hiszem volt már róla szó, hogy egyik többéves projektem a székelykapu. No igaz, kicsit fellengzősen nevezem annak, amit építeni szeretnék, de még mindig ez írja legjobban körül ama törekvésemet, amivel a kerti bejárót szeretném díszíteni. Úgy megközelítőleg 2 éve pátyolgatom eme gondolatot, és tavaly, mikor Erdélyben jártam lelkesen fényképeztem a kapukat, és jegyezgettem a jellegzetességeket. Az viszont biztos, hogy nálam nem lesz galambdúc az "emeleten".

Szóval ha lassan is, de zajlanak az előkészületek, a felépítmény váza itt rostokol a tornácon. Ugyanis arra gondoltam, hogy valami szép fafaragás elengedhetetlen feltétele egy igazi székelykapunak. Ugyanakkor nagyon tetszenek a kapukon szereplő feliratok, és úgy döntöttem ezt a két sajátosságot ötvözöm egymással. Csakhogy mi legyen az üdvözlet? Sajnos hosszabb szöveg nem jön szóba, mert hely sincs a gerendán, meg aztán ki győz annyit faragni? De azért már lassan körvonalazódik, mi legyen a felirat. Vallásosat nem akartam, mert nem lenne elég hiteles a részemről. Most a "Becsületesnek megnyílik" vezeti a ranglistát, de lássátok milyen frappáns szövegekkel találkoztam még:

      Bejövőhöz békességet, Kimenőhöz csendességet

      Szíves vendéglátó e kapu gazdája, De a hízelgő álnokot végképpen kizárja

      Kerítések háta tolvajok járása, Becsületes ember a kaput használja 

     Úton lévő testvér ha igaz ügyben jársz, E kapun belül mindig otthont találsz; 

     De ha a szándékod rossz s a hamisság vezet, Ne kívánd hogy abban nyújtsunk segédkezet. 

      Szoros a kapu és keskeny az út, mely az életre visz 

      Ha e zajló nagyvilágban baj és bánat kerget, jó szándékú szívvel mihozzánk betérhetsz

És igazából kéne egy felirat a kapu benti oldalára is, de azt már kevesebben látják. Erre alkalmas lenne az "Áldás a távozóra"

Homo primitivus

Nem mondom meg, ki(k)re gondolok, mert egyrészt félő, hogy túl hosszú lenne a lista, másrészt nincs kedvem vádlottnak lenni egy becsületsértési perben. 

Ahol lakom, van egy tó. Mögötte egy vegyes erdő, 70 százalékban fenyves. Tisztítás címszó alatt, most azt ritkítják. De úgy, hogy siralmas nézni. 20 centi vastagságú törzsek is áldozatul esnek. Próbáltam beszélni az ott dolgozó fickóval, de tipikusan az a fajta ember, hogy akinek kalapács kerül a kezébe mindent szögnek néz. Nagy mellénnyel kijelentette, hogy az egész erdő nem ér semmit, és tarvágást kéne csinálni. Mondom neki: - Miért nem ér semmit? - Mert fenyő meg kökény meg csupa bozót! Jött a válasz. Mondom neki, hallott már arról a szóról, hogy Természet? Csak hümmögött. 

Neheztelek a polgármesterasszonyra is. Decemberben volt testületi ülés, és szó se volt ilyesmiről. Mindent utólag tudunk meg, amikor már nem lehet tenni ellene. Vagy ez nem is véletlen??? Utálom, mikor az ember le akarja "győzni" a természetet, és nem veszi észre, hogy maga alatt vágja a fát.

Ja, és a gallyakat ott tüzelik el a helyszínen, pedig hány embernek lenne az jó így télvíz idején.

Ki fát ültet ...

... vihart arat? Nem, nem, az a szélvetőkre vonatkozik. Aki fát ültet, az bízik a jövőben. Nos, nem is tudtam, hogy ennyire optimista lélek vagyok, mert 9 azaz kilenc gyümölcsfát ültettem. Nem volt kis munka mindet elültetni, még szerencse, hogy tavasszal már öt gödröt kiástam. És akkor lássuk, miből készül majd a vegyespálinka! Vagyis vettem 2 szilvafát, 2 körtét, 2 sárgabarackot, 1 almát, 1 meggyet és 1 cseresznyét. Tehát összesen már 13 gyümölcsfám van, mert még a korábbi években ültettem már szilvát, almát, meggyet, cseresznyét. Tavasszal majd még a mogyoróval kísérletezem. És

ugyebár van 7 akácfám (2 lila), 2 fűzfám, 3 orgonám. Lombosodik a kert, és remélem ezzel együtt a kertlakók száma is gyarapodik. Ma egyébként egy megközelítőleg 40 tagot számláló kecskenyáj kóborolt a területen, szívesem a kertembe tereltem volna egy-két gidát, hogy ne csak remete legyek, de egyenesen Robinson. :)
És egy macskás csendélet: