Sünmalac

Én lefekszem, Te künn maradsz,

Szép álmokat kis sünmalac!

Ipolytarnóc

Mond nektek valamit ez a név? Igen, igen, az Ipoly az egy folyó, tehát ez nem más mint egy Nógrád megyei település. És miről híres? Hát az őskori leletekről!

A múlt héten jártam ott, egy barátom családjával. Igazán szerencsénk volt ezzel a novemberi vasárnappal, bár az árnyékos helyeken azért hűvös volt. A környék igazán szép, és kellően távol esik a forgalom zajától. Már sétálni is érdemes, de persze a túravezetés adja meg a dolog savát-borsát. Ajánlom mindenkinek.

 Ez itt a bejárat

 Megkövesedett mocsári ciprusok

 Bármily hihetetlen, ez itt egy torony - egyben a függőhídtúra bejárata

 Kalandos, igaz?

 Letekintve ...

 Ez már a miocén erdő bejárata a porkolábbal

 Mindenféle túrák is indulnak innen

 De ez itt a lényeg

 Csak túravezetővel látogatható a tanösvény

 Külön élmény a vezető ízes-zamatos palóc meseszövése

 Egy megkövesedett óriásfa részlete

 Dioráma is látható itt, ősállatok lábnyomaival

 3D-s mozi

 A park műanyag állatai

 Ős Bambik

 Rinocérosz család

És újra a porkoláb, egy kardfogú bestia

Népi botox

Tegnap még viccesnek, humorosnak szántam ezt az írást, de mára már kissé elkeseredetten rakom egymás mellé a betűket. Apámnál voltam, és az a helyzet, hogy túl hamar végeztem a kerékcserével, "ezért" apám kitalálta, hogy szüntessünk meg egy darázsfészket. Persze ez királyi többes, hiszen ő elég nehézkesen mozog, szóval a feladat rám hárult. Nem volt hozzá sok kedvem, talán éreztem, hogy milyen sors vár rám. Ha józanul lehetne apámmal beszélni, akkor mondtam volna, hogy várjunk meg egy olyan időpontot, mikor a rovarok már pihengetnek, de sajna ő elég türelmetlen típus. Szóval nekiveselkedtem. Létrán felmásztam a padlásra és szemügyre vettem tetthelyet. A pókhálók kusza szövevényén át láttam, hogy a darazsak a téglák likacsaiban vertek tanyát. Mivel eddig senki nem zaklatta őket, ezért az ember közelsége éberré tette őket, és felderítőket küldtek a hívatlan vendég körülkémlelésére. Bevallom csapkodtam kicsit. De nem eleget, vagy nem jól. Az egyik megcsípett, de akkor már én is visszavonulót fújtam, és valahogy sikerült lejutnom a létrán. De ezek a rovarok bosszúszomjas teremtmények, és jöttek utánam. Az egyik megcsípte a nyakam, másik a halántékom, visítottam, mint a vett malac. Sprinteltem is pár métert, hogy lerázzam üldözőimet, de a ruhám alá is keveredett egy dög. Az sem tétlenkedett. Összesen öt csípést könyveltem el, ebből egy sajnos a számon. Igazából csak emiatt aggódtam, mert tudtommal nem vagyok allergiás. Ittam egy kalcium pezsgőtablettás italt, de most olvasom a neten, hogy ez igazából halottnak a csók. De akkor még nem is volt semmi baj, büszke voltam magamra, milyen jól viselem a csípéseket. Kicsit megdagadt a szám, de sokkal rosszabbra számítottam. Mondjuk az ebéd nem lett igazán ízletes számomra, és érdekes módon a fogam is fájni kezdett. De még mindig tűréshatáron belüli volt a dolog. Olyannyira, hogy még délután elmentem meglátogatni egy idős rokonomat.

Estére azonban bedurvult a reakció. Most kábé úgy nézek ki, mint Voksán Virág, vagy egy kacsacsőrű emlős. Elég ijesztő, és bár megannyi jelző jut eszembe a szám kapcsán, ezek között nem szerepel az érzéki. Remélhetőleg senki nem várja el tőlem, hogy fotókkal bizonyítsam balesetemet. Az azonban tény, hogy simán modellt állhatnék egy orvosi lexikon darázscsípés címszavához. Próbálom borogatni, ám elég nehéz az ember szájára kötözni valamit. És ha azt mondom száj, akkor dús, bíbor ajkamra gondolok.

Úszó VB

Katinka nem nyert 200 gyorson!

In memoriam

Öt év, három hónap és 15 nap után az utolsó egérke is lehunyta örökre a szemét. Immár közel egy éve egyedül lakta a terráriumot, és sokkal félénkebb, ijedősebb volt a többieknél. Jószerivel csak az ennivaló illatára bújt elő, bár éjszakánként gyakran hallottam, hogy sürög-forog. A szakirodalom szerint 4-5 évet élnek a mongol futóegerek, tehát ő igazán szép kort élt meg. 

Bánatom súlyosbítandó, tegnap pedig egy módfelett termetes sünit találtam a kertben holtan. Régóta szerettem volna, hogy egy süni legyen kertem lakója, de fájdalmasan érint, hogy csupán merev állapotban találkozhattam vele. Viszont ha egy süni előfordult, akkor bizakodom, hogy lesz még másik is.

Felfedezés

Feltehetőleg már írtam, hogy mifelénk agyagos a talaj. Szárazságkor ujjnyi repedések keletkeznek a talajban. Azt jön az eső, zápor, zivatar, mint most is, és ezek a hasadékok ripsz-ropsz eltűnnek. Viszont érdekes szörcsögő hangot ad ki a talaj. Ma pedig azt fedeztem fel, hogy ha egy nagyot toppantok (mint ahogy a mérges és hisztis királykisasszonyok tennék), akkor érdekes kakofónia tör elő a földből. Úgy 2 méteres sugarú körben innen-onnan pöfögő, büfögő, szürcsölő hangok hallatszanak. Megismételtem, és újra ez a jelenség köszönt szembe, de immáron újabb helyekről keletkezett a zaj. Kísérteties, ahogy a föld reagál a dobogásra.

A kézi vízipumpa képével még adós vagyok, igaz ebből a fotóból túl sok nem látszik. A lényeg, hogy egy hosszú pvc-cső lemegy a ciszterna aljára, aminek az alján van egy szűrő, meg egy lábszelep. Tulajdonképpen a lábszelep sem más, mint egy lyukas korong, amin vagy egy membrán, ami csak egy irányban engedi át a vizet. A cső másik végére meg kell egy dugattyú, ami felhúzza a vizet. Látszik, hogy van még egy kifolyó. Ennyi. A netről néztem ki amúgy az előállítás folyamatát, és azóta csináltam már egy kisebbet is. Azért volt erre szükség, mert az első egy 50-es átmérőjű pvc-csőből készült, és a 2 méter vízoszlopnak már nagy volt a súlya. A súly azért lényeges, mert tovább akarom fejleszteni a "berendezést", és egy szélkerék fogja a dugattyú mozgatását végezni. Mellesleg a neten találtam másik érdekes projektet: hogyna csináljunk pvc-csőből tutajt, katamaránt, trimaránt. Mondanom se kell, ez is felkerült a listámra, a jövő héten vennem kell csöveket. 

Ez pedig egy gomba, amit az érdekes színe miatt kaptam lencsevégre. Olyan neon-narancssárga, sajnos a távoli kép torzította a színt, a közelinél meg homályosak lettek a kontúrok. Egy kerti fatörzs ülőke tetején virágzott ki, és olyan buborékszerűek. Na, a végére még becsúsztatok egy kutya-macska képet. Ennek is fura története van!

Grafi talált egy hangyabolyt. A bolyból lóhere nőtt ki, ami épp virágzik. És azt láttam, hogy Grafi hevesen, szinte önkívületben nyaldossa a virágot. De vagy 4 percen keresztül! Már Picúrnak is feltűnt, aki azt hitte valami ínycsiklandó kaja hever a fűben csak épp nincs szaga. Szóval óvatosan odaoldalgott, és csalódottan látta, hogy semmi különleges. Ahogy látszólag a kép is tök átlagos ... :)

Nőtincs

De nem hajfonat. Ez ugyanis egy szomszédos falunak a neve. Ugye milyen mesés települések vannak itt? Gondolok itt egy másik, "testvér" falura, Szendehelyre (is). Nem tudom, hallottátok-e hírét Seholszigetnek? Ez egy élménypark, leginkább gyerekeknek, és főképp erről híres Nőtincs. Voltam már itt, de gondoltam, hogy az idei első kerékpáros túra célpontjának pont megteszi. Akkor még ugyanis szép idő volt, hiszen ez hétfőn történt. Igaz hétköznap volt, meg a főidény is odébb van még, de azért most is volt ott egy gyerekcsoport. De inkább a képek beszéljenek helyettem:

Az utolsó előtti képen pöttöm méretben ugyan, de látszik egy lokomotív. Egy ilyen sétavonat viszi körbe az utasokat, és nem csak a parkban, de a faluban is. Azt ugye nem is kell mondanom, hogy a gyerekek mennyire szokták élvezni ezt a helyszínt.

Szűk kilométerrel odébb pedig van egy méretes víztározó, ami a felnőttek felüdülését szolgálja. Gyönyörű park csalogatja a pihenni vágyókat, győződjetek meg róla Ti magatok is. ... És lehet vízibiciklit bérelni!

Már épp azon elmélkedtem, hogy milyen jó lesz itt hétvégén, mikor beütött ez a pocsék idő. No, sebaj, majd egy másik hétvégén. 

A végére még tartogatok egy meglepetést! Mert a nap fénypontja nem ez a két helyszín volt, hanem egy rozzant telek gondozatlan kertje. A sok sitt, törmelék és bádoglavórok kupacai között, a vadon nőtt bodzabokrok hűsítő árnyékában kilenc kismalac sivalkodott, és rágta lelkesen a füvet. Nem voltak nagyobbak egy macskánál. És mellesleg, én azt hittem a malacok farka kunkori ...

Élelmes róka

Ez a videó igazán tüneményes, Nektek is látnotok kell :o)

Cickány

Tegnap, szorgoskodás közben megismerkedtem kertem egy új lakójával, egy kis cickánnyal. A betonkeverőt bányásztam ki megszokott helyéről, és miközben a mellé hordott deszkákat dobáltam, egyszerre felbukkant egy izgatott orrocska. Talán álmából ébresztettem, mert kicsit tétován téblábolt jobbra-balra, és szemlátomást meg volt zavarodva. Nála már csak én voltam jobban megilletődve. Egyrészt örültem, hogy egy ilyen kedves rágcsáló gyarapítja "állatkertemet", másrészt próbáltam sebtiben előhalászni a telefonom, hogy lefényképezzem Pinokkiót. Hegyes, hosszú nózija miatt kapta ezt a nevet. Szerintem még gyerek, de az ösztönök már működnek benne, és hamarosan megtalálta a rést a földön heverő deszkák között. Utána már hiába pakoltam el a léceket, többé már nem láttam a kis pöttömöt. A fotó sajnos nem készült el, de a rend kedvéért a neten kerestem egy fotót - noha ez negyed olyan aranyos sincs, mint az ÉN cickányom.

Beeeeee

Azt hiszem még nem áradoztam legújabb szerelmemről. Egy pillanat műve volt, hogy rabul ejtette a szívemet, de gondolom ezzel nem leszek egyedül. Azóta megtudtam, hogy wallisi feketeorrú birkának hívják, és hogy Svájcban van az őshazája. Egyébként szerintem Shaun a bárány című animációs sorozat címszereplője is egy ilyen birkuci. Hogy tovább gombolyítsam a fonalat, azóta kiderítettem, hogy Magyarországon, Homokmégyen van egy magyar tenyészet. Igaz még nagyon friss a dolog, idén, május 21-én születettek az első wallisi báránykák. Én is annyira fellelkesültem a hírtől, hogy a felső telek egyik sarkában elkezdtem kialakítani egy karámot. Persze nem tudom, hogy lesz-e ilyen birkám (nemrég még a kecskegidáktól olvadtam el), de egy karám, ketrec, ól mindig jól jöhet. Aztán a lakók lehetnek tyúkok, nyulak, kecskék vagy ilyen gyapjas szőrmókok. Szóval megnéztem mennyi drótkerítésem van, ennek mértékében kijelöltem a terület helyét, és meghatároztam az oszlopok helyét. Érdeklődtem a neten a trapézlemezekről, és találtam igazán tetszetős, famintázatú trapézlemezt is. (És közben megismerkedtem a cseréplemez fogalmával is :) )

Folyt. köv.

Álom, álom, édes álom

Lokális állatkertem újabb lakókkal bővült. Előbb egy orrszarvú bogarat találtam - sajnos már exitált állapotban, viszont nem sokkal később egy gyönyörű siklót. Most majd retteghetek, hogy fűnyíráskor, ne legyen útban őhüllősége.

A gyík tudom, hogy nem annyira különleges, de azért közel másfél méter magasságban egy tuján napozni, talán annyira mégse szokványos. Számomra mindenesetre inspiráló volt, hogy megörökítsem az utókor részére:

És akkor bővüljön tovább a Grafi album! Róla leginkább alvó képeket lehet készíteni, a nap 24 órájából vagy 20-at alszik. Műtétje óta a szokottnál is ragaszkodóbb lett, folyton jön-megy a nyomomban. A múltkor sajnos rá is léptem a praclijára, addig szlalomozott a két lábam között. Utána egy ideig bizalmatlanabb lett, de azóta már megint kaszkadőrködik. Esténként nagyon virgonc, imádja rágni a kezemet. Felpúpozza a hátát, fülét sunyira formázza, nyakát kissé behúzza és uccu neki. Először olyan tipegősen közelít - tisztára mint a rajzfilmekben, aztán nekilendül és rávetődik az alkaromra. De végre látom, hogy eleven, és úgy viselkedik, mint egy normális macsek.