Közeledik

Kívánok Mindenkinek Örömteli, Boldog és Felhőtlen Karácsonyt, Mosollyal átitatott, Szeretettel átszőtt Békés Ünnepeket, Erőt, Egészséget!

Szoboravatás

Lustaságommal mit sem törődve, a percek, órák, napok igencsak serényen teszik dolgukat. Olyannyira, hogy az események szinte egymás fenekébe torlódnak. Egyszerre öt fronton is próbákra kell járnom, és akkor még nem is szóltam a hétvégekről, meg a fellépésekről. Szombaton Soroksáron tettük tiszteletünket a kórussal, vasárnap pedig itt helyben szerepeltünk. Az apropóját az adta, hogy szobrot avattunk a templomkertben. Már több ízben mondtam, hogy ez egy sváb település, az ősök 1716-ban vándoroltak el Németországból, hogy aztán itt letelepedjenek. Vagyis hamarosan 300 éves történelem néz vissza a falu. 

Tehát eleink előtt tisztelegve jött az ötlet, hogy állítsunk emléket az egykori bevándorlóknak. Az időjárás is kegyeibe fogadott minket, szép napos délelőtt tette kellemessé az ünnepséget. Mise után kezdődött a ceremónia, magyar majd német himnusszal, de a német himnusz alatt nem Germánia hivatalos himnuszát kell érteni, hanem létezik egy kisebbségi himnusz is Volkshymne der Deutschen in Ungarn címmel.

Aztán persze voltak mindenféle köszöntők, beszélt a polgármester, a szobrász, a jegyző, fel lett olvasva a falu története, Józsi bá' elmesélte a sváb népviselet kellékeit, amit meg is mutatott a szobron. Iskolások is szavaltak verseket, és persze a kórus is énekelt két nótát. Aki tudott népviseletbe öltözött, ezt láthatjátok a képeken is:

 

 

Örömteli Ünnepeket

Kívánok minden Kedves Olvasómnak békés és melegszívű Karácsonyt, szeretetteljes hangulatot, vidámságot, egészséget.

és legyen sok mosoly ...

Ünnep

Így néz ki nálunk az ünnep:

Mesélj a nőkről

Nagyon sok Boldogságot, Örömöt, Sikert, Szeretetet, Törődést, Figyelmességet, Szépséget és Szerelmet kívánok minden hölgynek, asszonynak, lyánynak, fruskának, néninek, dámának, csitrinek, matrónának, csajszinak, bakfisnak, anyókának, de még a Vasorrú bábának is.

Szerelmesek napja

Szeretem ezt a napot. :) A szerelmesek napját. Hiszen miért is ne szeretnék bármit, ami szép, nemes és romantikus. San Valentino római püspök és mártír volt, bár egyes források szerint nem is egy, hanem egyenesen három mártír "futott" ezen a néven. És mind a 3. században. Nekem az valahogy melegíti a szívemet, hogy San Valentino a szerelemesek védőszentje, de valahogy bezavar, hogy ugyanez a szent az epilepsziások védőszentje is. Nincs elég szent, hogy mindenkinek jusson egy saját, kizárólagos terület?
Vagy valami ok-okozati összefüggést kéne látni a két jelenség között? Tudjuk, hogy a szerelem sötét verem, de talán ennyire azért mégsem ...

Igyekeztem kevéssé giccses képeket válogatni, de nem volt egyszerű. :)

 

Karácsony

Nem tudom mit írjak. Hozsannázzak és dicsérjem a szeretet ünnepét, ecseteljem az előkészületet? Annyira hamis lenne. Készülődésnek számít, ha az ember fél kilóval több kenyeret vásárol? Kivételesen jobb ha ezt nem olvassa senki. Gyerekes lenne panaszkodni. Irigykedve nézem azokat, akiknek ez az ünnep még teljes fényében tud ragyogni. Ígérem, összeszedem magam. 

Mondtam már, hogy szeretem a magyar nótát? Főleg azokat, ahol a szöveg a legszebb versekkel ér fel. Hogy mire gondolok?

Persze tudok örülni mások vidám és örömteli sertepertélésének, és kívánok nekik áldott és meghitt ünnepeket.

Adventi koncert

Tegnap már említettem, hogy vasárnap koncert volt kicsiny templomunkban. Ez immár 12 éves szokás, hogy az advent jegyében kórusok énekelnek a megszentelt falak között. Sajnos a diósjenői énekkar - talán a rossz idő miatt - lemondta a fellépést, de szerencsére a Szendehelyi Szólamok megtisztelt minket. És persze a mi vegyeskórusunk is igyekezett kitenni magáért. Az éneklések között Ady Endre egyik szép versét hallgathattuk meg, és Ákos orgonamuzsikáját élvezhettük. Ahogy ő is mondta, az orgona a hangszerek királynője, és valóban, mikor megszólalnak a dallamfutamok, az ember szinte beleborzong. Bevallom az egyik titkos álmom, hogy egyszer, egy ilyen templomi orgonán eljátsszam Bach D-moll Toccata és Fuga-ját. Egyszer már nekirugaszkodtam a zongorázás tudományának, de a hangszer büszke tartással és emelt orral utasított mélyebb tiszteletre. 

Sajnos elég hideg volt a templomban, de a fűtött üléseken azért finom volt ücsörögni. A műsor kicsit rövidre sikeredett, de aki eljött azért nem sajnálta a fáradságot, hogy felsétált a templomhoz. Koncert után a parókián megvendégeltük a szendehelyi énekeseket, volt forralt bor, pogácsa, sütemény. Csoda, ha már megint 68 kiló vagyok? Az a habroló az nem hét, de hetvenhét nyelven beszél! És akkor még nem szóltam Mariska káposztás pogácsájáról, Magdi citromos szeletéről. Atyaég! Mennem kell enni!

Búcsúzóul még annyit, hogy hosszan töprengtem, hogy ama Ady verset most tegyem közkinccsé avagy majd csak Karácsony előtt pár nappal. Végül úgy döntöttem, kétszer ad, aki gyorsan ad:

Ave Maria

Most jövök a templomból, és még édes dallamok hatása alatt vagyok. Adventi koncert volt, a Szendehelyi Szólamok varázsolta káprázatossá az estét. Sajnos mindegyik énekükre nem emlékszem, de az utolsó daluk Caccini Ave Maria-ja volt. Hallgassátok meg ti is - ha nem is az ő előadásukban.

Tavaly egyébként ezt énekelték:

(Észrevettétek, ki énekelt a hátsó sorban? :) )

Mikulás 2

Akkor pár szó a tegnapi estéről. Ötre mentem az Óvodába, hogy magamra öltsem a Télapó hacukát. Jött két krampusz is, Domi és Gergő. Míg én a ruhát húztam magamra, addig ők valami festékkel feketére mázolták az orcájukat. Elég ijesztőre sikeredett a sminkjük. Utána kocsival a Főtér közelében megálltunk, és vártuk a Jelet. Sajnos voltak késve érkező szülők és csemeték, akik elől bujkálni kellett, és az istennek se akart felcsendülni a "Télapó gyere már". Később jött a hírnök, hogy nem működik a mikrofon, ezért nem is fogunk hallani semmilyen dallamfoszlányt, de igyekezzünk, mert a gyerekek már turbó fokozaton zsonganak. Elindultunk. Elől a két krampusz csengőt és kolompot rázva, mögöttük én, botra támaszkodva, öreges léptekkel. A színpad előtt már ott várakozott a szánkó, amin helyet is foglaltam. Egész jelentős tömeg gyűlt össze, elől a gyerekek, mögöttük a szülők. Köszöntöttem mindenkit, sajnálkozva, hogy még nem esett le a hó, ezért a focipályán kellett hagynom a rénszarvasokat. Az óvodások és iskolások is készültek versekkel, dalokkal, jutalmul mandarint és szaloncukrot kaptak. Sőt a végén még a bátrabb szülők is kaphattak egy-egy csemegét. Nagy meglepetésemre egyszer csak Nusika perdült elém, és kérte a Télapót, hogy Ő is énekeljen. (Szegény nem tudta, hogy milyen beteg vagyok) Végül kiegyeztünk egy duettben, sőt Terike is csatlakozott hozzánk. Csak az volt a gond, hogy egy általam ismeretlen dallal rukkolt elő, és a Mikulás mégsem maradhat szégyenben, ezért makogva próbáltam kísérni a dalt. De persze élveztem a dolgot, mert spontán volt, és a jókedv lengte be az egész estét. A végére egész jól belejöttem szerepembe, sőt át is estem a rénszarvas másik oldalára, mikor áldást osztottam az általam kedvelt felnőtteknek. De jöjjenek a magukért beszélő képek:

Az a két bazi nagy cső a szán rúdja ...

Nusika oktatja a Mikulást ...

Az áldásosztó ...

Mikulás

Holnap már december 6-a, vagyis a jó gyerekek és felnőttek várhatják a Mikulást. A faluban felkértek, hogy legyek én a Télapó, és könnyen lehet, hogy az az abszurd helyzet áll elő, hogy a krampuszok nagyobbak lesznek, mint maga a Mikulás. Mivel minden tisztséget komolyan veszek, és a gyermeki lélek fura kérdéseket tud feltenni, ezért úgy határoztam, kicsit kutakodom eme témakörben, mit érdemes tudni, amire én is kíváncsi lettem volna pöttöm koromban. Ennek kapcsán a következő kérdéseket intézem Hozzátok:

Tudjátok-e, hány rénszarvasa van a Mikulásnak? És hogy hívják őket?

Ausztráliában vajon mi húzza a Télapó szánját?

Melyik országban dobják kandallóba a Mikulásnak írt levelet?

Van felesége a Mikulásnak?

Ha esetleg van valami, amit szeretnétek megtudni a Mikulástól, akkor tegyétek fel bátran, közösen biztos megtaláljuk a választ.

Bálint Ágnes

Hogy gyerekkoromban szerettem a meséket, azon nincs semmi meglepő. De hogy közel ötvenhez még mindig elvarázsolnak a gyermeki történetek, az talán már jobban szembeszökő. Köszönöm Édesanyámnak. Még most is mosolygok, ha arra gondolok, hogy a vasárnap déli meséket olyan áhítattal hallgattuk, hogy közben kihűlt a levesünk. Csak apám bosszankodott, mert rajta kicsorbult a mesék ereje. Anyukám sokszor hívott engem Sluga manónak, sajnos ezt már nem teheti meg, pedig jólesne. Amikor először találkoztam Bálint Ágnes nevével, akkor a mély döbbenet és értetlenség

uralkodott el rajtam. Hogy lehet valaki egyszerre Bálint is, meg Ágnes is?! Aztán mikor erre a különös dologra fény derült, akkor már arra voltam büszke, hogy azonos nevet viselünk. Valójában ez még most is örömteli számomra ... hogy is mondják ... nomen est omen? :)

Bálint Ágnes azért is  áll közel szívemhez, mert sokáig egy helyen laktunk. Ez a hely Vecsés. Sajnos nem tudtunk egymásról, illetve ez csak nekem veszteség, de most érzem igazán, mennyire. Beleborzongok, ha arra gondolok hányszor mehettem el a háza előtt, én tudattalan. De amiért tollat ragadtam, az nem más, hogy valamiképpen lerójam tiszteletem, és némi reklámot kürtöljek világgá. 

Május 25-26-án Mesefesztivál lesz a Bálint Ágnes Emlékházban, Vecsésen, a Barcsai utca 1 szám

alatt. A hétvégén voltam ott, sajnos zárva találtam, az említett időpontban meg nem tudok elmenni, mert pont érettségi találkozóm lesz. Pedig káprázatos műsor várja az odalátogatókat. Külön kíváncsi lennék mit szólnának, ha felnőttként sorba állnék, hogy Manócska jelmezben lefotózzanak.

Akit érdekel a program az itt nézheti meg, ha valaki Bálint Ágnes személye és az Emlékház iránt érdeklődik, akkor ide kell ellátogatni.

(Közben felfedeztem, hogy Szlahó Csaba Vecsés polgármestere, akivel sokat fociztam iskolásként, és akinek az édesanyja az osztályfőnököm volt a Petőfi Iskolában :) )

Madarak és Fák napja

 Szeretem a fákat ...,
a temérdek égbetörő göcsörtös ágat.
Ráncos törzsüket, mit ezer seb szabdal,
minden pajkos kis gally téged marasztal.
A sok apró levél vidáman bólogat,
lágyan permetezve az életről bókokat.
Kedvelem árnyékuk, és szelíd suttogásuk,
megnyugtatóbb helyet nem találhatsz másutt.

Szeretem a bokrokat és szeretem a fákat ...,
figyelj, s megpillantod, amit más nem láthat.
A sok kis állatot, kik itt lelnek hazát,
s álmélkodva mondod magadban: Nahát!
Apró madarakat, kik csipogva beszélnek,
bánatukról, örömükről fecsegőn mesélnek.
Mókus surran amott, vígan szökdécselve
kicsit fáradt talán, hisz kilátszik a nyelve.
A kiálló gyökerek közt zord süni botorkál
aztán összegömbölyödik egy picit mogorván.

Szeretem eme idős, viharvert lényeket,
legyél csendben s bízvást érted a lényeget.
Ódon bölcsességük tömény tudást áraszt,
csak annyit mondhatok: - Szeresd hát a FÁKAT!

"Anyám volt, apró, korán meghalt, ..."

Szegény Édesanyám tizenhárom éve nincs velem. Sajnos pont akkor ment el, mikor a legnagyobb szükségem lett volna rá. A válásomat velem együtt végigszenvedte, de mikor megtaláltam Timit, azt Ő már csak az égből nézhette. Aztán Timit is elsodorta a történelem szele, és én újra egyedül vagyok. Illetve a kérdések a társaim, hogy mit kellett volna másképp tenni, hol hibáztam. De nem csak ezért hiányzik, hogy meghallgassam véleményét. Szeretném ha részese lenne kisebb-nagyobb sikereimnek. Ha látná hogyan élek, ha tapasztalná, hogy kedvelnek a faluban. Bár a túlvilágban nem hiszek, de az Ő esetében könnyű ezen átsiklani, mert kell hogy valami erőt adjon. És méltó akarok lenni emlékéhez, hogy amott se kelljen szégyenkeznie miattam. Édesanyám, és sok más Édesanya emlékére szóljon a dal, és persze szeretettel küldöm minden evilági Anyukának.