Maszkabál

Ha lesz erőm, talán majd a sváb bálról is írok, de számomra elsőbbséget élvez a gyerekek álarcosbálja. Vasárnap került sorra ez a nevezetes esemény, talán az időpont nem volt igazán szerencsés, egy nappal a

hajnalig tartó mulatság után. Szóval a szülők kicsit tétován botorkáltak, hosszúkat pislogtak, bezzeg a gyerekek úgy sürögtek-forogtak mint az Energizer nyuszik. Három órakor a gyerekek által előadott humoros jelenetek nyitották meg a műsort. Örömmel néztem, hogy izgatottan és olykor szemlátomást a szövegre koncentrálva, de határtalan lelkesedéssel játszottak el egy-egy rövid tréfát. Ezt követően először az ovisok vonultak egyesével a színpadra. A pódiumon Emőke fogadta őket, és segített nekik bemutatkozni. A picik nagyon elfogódottak voltak, szavukat alig lehetett hallani. Bezzeg az utánuk következő iskolások! Ők fecsegtek, csacsogtak, volt aki még énekelt is. Engem igazából meglepett a hatalmas létszám.

Szerintem nem is volt gyerek a faluból, aki ne öltött volna valamilyen jelmezt. Persze voltak egyszerű, szabványos jelmezek, gondolok itt a királynőkre, tündérekre, de voltak hatalmas ötletek is. A teljesség igénye nélkül: pulikutya, bio-robot, foci bíró, dinoszaurusz, hűtőszekrény, kalóz, tigris, angry bird, Miki egér, varázsló, háremhölgy, katica, transzformer. Nagyon tetszett, hogy nem felnőtt zsűri volt, hanem maguk a gyerekek szavazták meg, hogy nekik ki tetszett a legjobban. És hogy mennyire jó volt az ítéletük, jelzi, hogy egyezett az ízlésünk. Első lett a hűtőszekrény - hozzáteszem kinyitható volt az ajtaja, és belül is szépen ki volt dolgozva, sőőőt termékek is voltak benne. (Magyarázatképpen ha ti is le akarnátok gyártani - a hűtő tetején volt egy

mikrosütő, abban volt a gyerkőc feje) Második az angry bird lett, ami valahogy a méreteivel volt lenyűgöző, meg azzal a pompás narancssárga csőrével! A műsor befejező része egy bohóc előadás volt. Zizi és Zozo műsora. Azt hiszem gyerek szemmel nézve jó volt :) és ami szerintem alapkövetelmény, a gyerekeket is bevonták a műsorba. Műsor után még volt némi eszem-iszom a gyerekeknek, meg gondtalan táncikálás. Este feltehetően senkit nem kellett altatni. :)

Havazik

Tudom, nem szép más blogját utánozni, de az alábbi dalocska annyira tetszett, hogy úgy éreztem itt is teret kell kapjon:

Ha-ha-ha havazik,

he-he-he hetekig,

hu-hu-hu hull a hó,

hi-hi-hi jaj, de jó!

Test és lélek

Olvastam egy cikket, aminek bár sok eleme ismeretes volt számomra, de számos új információt is tartalmazott. A gyermekek szellemi fejlődéséről szól a cikk, például az éneklés és fára mászás szerepéről, az olvasás és tévézés közötti különbségről, és mindez egy német agykutató és neuropszichológus szájából. Szóval nem bulvársajtó. Engem leginkább azok az összefüggések döbbentettek meg, ahol egy vekker szétszereléséről értekezik a tudós. Ugyanis összecseng Kánya Kata (színésznő, társközvetítő) szavaival. Manapság nem értjük a dolgok (tárgyak, eszközök) működési elvét, és nem is javítjuk meg őket. Ha elromlik eldobjuk, újat veszünk, és a fogyasztói társadalom sem arra alapszik, hogy valamit  20-30 évig használjunk. És itt jön a letaglózó felismerés: immár a társadalom is így működik. Ha egy kapcsolat zátonyra fut illetve egy kicsit megfeneklik, akkor nem annak javításán dolgozunk - netán saját hibánk elismerésén és belátásán - hanem szaladunk egy új ismeretségbe, ahol látszólag megkapjuk azt, amit az előzőtől vártunk. AZT megkapjuk (ideig-óráig), de mást meg nem, és kezdődik minden elölről. És ezt közvetíti a tévé, sajtó, ezt látja "példának" a felnövekvő nemzedék. A celebek felszínes, kusza és zavaros életét. Az értékek kopnak, az érzelmek silányulnak. Szomorú ez!

De persze a lényeg maga a cikk:

http://utajovobe.eu/hirek/eu-tarsadalom-es-jog/3493-mi-zajlik-a-gyerekek-agyaban-ha-teveznek

És a cikk legszebb mondata: Csak az viszi valójában előrébb az embert, amiért saját maga megdolgozott.

Mesefesztivál

Kedves Gyerekek remélem nem vagytok még ágyban! Valaha, a Kossuth Rádióban, az esti mese előtt majdnem ez a szöveg hangzott el, bár ott azt remélte a bemondó, hogy a gyerekek valójában már ágyban vannak. Az előző bejegyzésben már ígértem, hogy most valami mesés dologról fogok regélni: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy okos, művelt lány, aki arra tette fel életét, hogy örömöt hintsen szét a világban. Aztán talán véletlen, talán tudatosan rájött, hogy ezt leginkább a gyerekeken keresztül teheti meg. Hiszen a gyerekkor alapozza meg, kiből milyen felnőtt válik, és ahogy a mondás is tartja: Aki a mesét szereti rossz ember nem lehet! :) Aki egy ártatlan, bájos gyermeki világban nő fel, az feltehetően korosabb emberként is tiszteli és szereti környezetét. Ugye már kitaláltátok, ki az akiről fecsegni kezdtem? Igen, Bálint Ágnes a központi szereplője ennek az írásnak. Aki ellátogat a vecsési emlékházba, sokkal mélyebben és emberközelből ismerheti meg az írónőt, és ezáltal teljesedik ki a kép. Fotókat a ház belsejéről nem tudok mutatni, de talán jobb is így, mert nagyobb lesz Bennetek a kíváncsiság. Temérdek tárgy és ereklye tárja szemünk elé azt a kort, amiben Bálint Ágnes felnőtt, majd később alkotott. Engedtessék meg nekem, hogy eláruljam mi tette rám a legnagyobb hatást. Rögtön a kiállítás elején, egy vitrin alsó polcán van egy levélke. Egy gyermeki pracli írása, egy rövidke fogalmazás, amit a negyedik osztályban írt Ágnes. A címe ha jól emlékszem: Ha lenne 10 pengőm. Valahogy szíven ütött a tény, hogy már tízévesen is olyan volt, amilyennek felnőttként elképzeltem, és már akkor is érdekesen, színesen fogalmazott. Emlékezetből próbálom visszaidézni: "Aki ismer engem, az meg sem kérdezné, mit kezdenék tíz pengővel. Természetesen könyvet vásárolnék belőle, ha lenne ennyi pénzem. Mert az jó. Mármint nem a 10 pengő, hanem a könyvolvasás." :) Hát nem aranyos egy 10 éves kislány szájából? Bár a mai nemzedék is ilyen lenne!
El kell mondanom, hogy én személy szerint sokkal többet kaptam ettől a látogatástól, minthogy megcsodáltam Bálint Ágnes tárgyait, lakhelyét, emlékeit, díjait, kitüntetéseit, meg azokat a girbegurba betűkkel írt levelezőlapokat, amiket a gyerekek írtak neki. ("Sompolyogi ette meg a kolbászkerítést.")
Személyesen találkoztam Bálint Ágnes lányával, Annával. Ez akkor is örömteli lenne, ha csak megszoríthattam volna a kezét, de Ő volt olyan kedves, és maga vezetett végig a tárlaton. Igaz, egy-két hete már levélileg ismertük egymást, mikor vettem a bátorságot, és email-ben kértem tőle egy Bálint Ágnes mesét, de ez akkor is felülmúlta várakozásomat. Szóval nagyon jólesett kedvessége, barátságossága, és amire külön büszke vagyok, még oda is bepillantást engedett, ahova átlaglátogató nem jut el. A padlásra. :) Ugyanis tudtam Bálint Ágnesről, hogy nem csak meseíró volt, de fordító is (a rajzoláson kívül), és mindig is érdekelt, hogy mit olvasnak a nagy formátumú emberek. Kicsit ez olyan, mint a mondás: az vagy amit eszel, vagyis átfordítva: az vagy amit olvasol. Szóval ennek kapcsán jutottam el a padlásra. :) Remélem irigyeltek, mert az én keblem dagad ám piszkosul!

De a cím nem azért mesefesztivál, mert meglátogattam az Emlékházat, hanem mert szombat, vasárnap programok voltak gyerekeknek, délelőtt, délután bábelőadás, lovaglás pónin, mindenféle kerti játékok, kincskeresés, arcfestés, egyéb nyalánkságok. Ezekről a dolgokról már tudtam képeket csinálni, és ezeket Ti is megcsodálhatjátok. Az utolsó bábelőadást volt szerencsém nekem is látni, az Ametiszt bábcsoport adta elő a Kék kiskutya darabot (Ez nem Bálint Ágnes műve). Jópofa előadás volt, sok énekkel, de azt sajnáltam, hogy nem Frakkot vagy Mazsolát láttam helyette. Közel három órát ott töltöttem, de minden perce mosolygós volt, és biztos vagyok benne, hogy nem utoljára jártam az ősi fák alatt. És most néhány fotó, hogy ízelítőt kapjatok a hangulatból.

Bálint Ágnes

Hogy gyerekkoromban szerettem a meséket, azon nincs semmi meglepő. De hogy közel ötvenhez még mindig elvarázsolnak a gyermeki történetek, az talán már jobban szembeszökő. Köszönöm Édesanyámnak. Még most is mosolygok, ha arra gondolok, hogy a vasárnap déli meséket olyan áhítattal hallgattuk, hogy közben kihűlt a levesünk. Csak apám bosszankodott, mert rajta kicsorbult a mesék ereje. Anyukám sokszor hívott engem Sluga manónak, sajnos ezt már nem teheti meg, pedig jólesne. Amikor először találkoztam Bálint Ágnes nevével, akkor a mély döbbenet és értetlenség

uralkodott el rajtam. Hogy lehet valaki egyszerre Bálint is, meg Ágnes is?! Aztán mikor erre a különös dologra fény derült, akkor már arra voltam büszke, hogy azonos nevet viselünk. Valójában ez még most is örömteli számomra ... hogy is mondják ... nomen est omen? :)

Bálint Ágnes azért is  áll közel szívemhez, mert sokáig egy helyen laktunk. Ez a hely Vecsés. Sajnos nem tudtunk egymásról, illetve ez csak nekem veszteség, de most érzem igazán, mennyire. Beleborzongok, ha arra gondolok hányszor mehettem el a háza előtt, én tudattalan. De amiért tollat ragadtam, az nem más, hogy valamiképpen lerójam tiszteletem, és némi reklámot kürtöljek világgá. 

Május 25-26-án Mesefesztivál lesz a Bálint Ágnes Emlékházban, Vecsésen, a Barcsai utca 1 szám

alatt. A hétvégén voltam ott, sajnos zárva találtam, az említett időpontban meg nem tudok elmenni, mert pont érettségi találkozóm lesz. Pedig káprázatos műsor várja az odalátogatókat. Külön kíváncsi lennék mit szólnának, ha felnőttként sorba állnék, hogy Manócska jelmezben lefotózzanak.

Akit érdekel a program az itt nézheti meg, ha valaki Bálint Ágnes személye és az Emlékház iránt érdeklődik, akkor ide kell ellátogatni.

(Közben felfedeztem, hogy Szlahó Csaba Vecsés polgármestere, akivel sokat fociztam iskolásként, és akinek az édesanyja az osztályfőnököm volt a Petőfi Iskolában :) )

Ebédelj mosolyogva

Lehet szídni a Facebook-ot, de azért van örömteli oldala is, íme:






Jó étvágyat!