Nem tudom mit írjak. Hozsannázzak és dicsérjem a szeretet ünnepét, ecseteljem az előkészületet? Annyira hamis lenne. Készülődésnek számít, ha az ember fél kilóval több kenyeret vásárol? Kivételesen jobb ha ezt nem olvassa senki. Gyerekes lenne panaszkodni. Irigykedve nézem azokat, akiknek ez az ünnep még teljes fényében tud ragyogni. Ígérem, összeszedem magam.
Mondtam már, hogy szeretem a magyar nótát? Főleg azokat, ahol a szöveg a legszebb versekkel ér fel. Hogy mire gondolok?
Persze tudok örülni mások vidám és örömteli sertepertélésének, és kívánok nekik áldott és meghitt ünnepeket.
Úgy szép az élet ha zajlik. Épp csak kettőt fújtunk az irodalmi est után és már itt is volt a falu következő rendezvénye, az idősek napja. Estefelé, a 60-65 év feletti lakosok az önkormányzat meghívására a fogadóban gyülekeztek. Ez a hagyomány is már több évre tekint vissza. Az óvodások és iskolások adnak műsort, valamint a vegyeskórus énekel. Beszédet mond a polgármesterasszony és András atya. Ezúttal Ildikó szavalt is, és Nusika újra előadta egy sváb disznóvágás kálváriáját egy schelmish Kind szemszögéből. És már jöhetett is a lakoma. Libasült párolt káposztával. Valami fenséges volt. Utána almáspite. És szomjaznunk se kellett. Az est végén szabad dalolás következett, híven a régi szokásokhoz. Nem emlékszem a sok-sok nótára, de álljon itt egy ízelítő, hogy miket énekeltünk, hátha nektek is kedvetek támad dúdolni.
Zavaros a Tisza vize, nem tiszta Befogom a lovam A Dunában úszik egy sámli Mikor mentem hazafelé, sej a magam falujába Vörösbort ittam az este Részeg vagyok rózsám, mint a csap Gólya, gólya, hosszú lábú gólya Szeressük egymást gyerekek Jegenyefán fészket rak a csóka Túl a Tiszán faragnak az ácsok Hogyha nékem sok pénzem lesz Nagy a feje, búsuljon a ló
Aláfestésnek ez utóbbit választottam, a zsuppkocsi, a csacsik, meg a cvikipuszi miatt. :)
