Bónusz

És egy bónuszkép a tábori életből ellesve :)

A veréb is madár

Hohohóóó! Még alig tettem le a "tollat" és már újból pötyögni akarnak ujjaim. Hiszen nagy öröm ért. A tavaly szerkesztett madárodúm végre látogatót kapott. Három verébke rajzotta körül, egy még bele is merészkedett. Ez nem madáretető, hanem szereztem egy vastag gerenda darabot, az egyik végén üregesre kifúrkáltam, amennyire mélyen csak tudtam. Oldalról fúrtam egy ablakot 40-s lyukfúróval, és utána lezártam a tetejét. Az ablak alá fúrtam egy kisebb lyukat, és oda beragasztottam egy ceruzát, hogy ülni tudjon rajta a leendő lakó. A házikó alá csináltam egy kisebb tálcát, hogy oda szórjam a magokat, kenyérmorzsát. Az egészet pedig egy póznára ráültettem. Vagyis alulra is fúrtam egy lyukat a rúd vastagságának megfelelő méretben, és a madárlakot ráhúztam a csőre. Macska nem éri, és mindaddig tökéletesnek is tűnt, míg nem jött az első nagyobb szél, és alaposan be nem lengette a póznát. Idáig ennek tudtam be, hogy nem volt lakója az üregnek. Félek most is csak látogatóba jöttek, de már ez is öröm.

 

Családom és egyéb állatfajták

Gerald Durrell regénye jutott eszembe, mikor azon elhatározásra jutottam, hogy némi igazságot  szolgáltatok többi állatomnak is. Hiszen nem csak Grafival osztom meg házam fedelét, de rajta kívül van egy kutyám, Picúr, és egy sündisznóm, Dezsőke. Hogy akkor ki ez a két jámbor rágcsáló a markomban? Prézli és Fáni. Mert van pár mongol futóegerem is. De kezdem az elejéről.
Úgy kábé egy éve laktam itt, mikor Picúr, aki akkor még csak az átlagos kóbor kutyák hitvány életét élte, hozzám szegődött. Nem állt szándékomban ebet tartani, és valójában ő választott engem, de azóta jól meg vagyunk. Dicsérhetném eszességét, ahogy minden gazdi teszi, de ezzel csak annyira adnám vissza a tényeket, mintha azt mondanám Mozart jó zeneszerző. Jól illünk egymáshoz, szeretem, hogy olyan kicsi és ragaszkodó, meg hogy nem bántja a macskákat. Azt se tudom, milyen idős, hozzám már felnőttként került, és velem van lassan négy éve. Nem egy elkényeztetett öleb, a sokat látott állatorvos is megjegyezte, milyen stramm kutya. Mert a mozgás a mindene. És nem csak én kedvelem, de több szomszéd gondoskodik a jólétéről, és néha jobbakat eszik mint én magam. Egyetlen hibája, hogy nem elég nagy neki a kert, és mint Houdini úgy változik kámforrá a kerítés dacára. Ezen a téren komoly harc dúl kettőnk között, én állok vesztésre. Kan kutya, ezért is lett a neve Pic-Úr és nem Ri-Csaj :)
Dezsőke ellenben új lakó, egy kedves ismerősömtől kaptam, akik új helyre költöztek, és nem tudták magukkal vinni. Ő egy afrikai fehér sün, és mint ilyen szereti a meleget. Ezért nyáron a padlástérben lakik, télen beköltözik a fürdőszobába. Szegényke nem egy szórakoztató jelenség, igazából alig látni. Napközben egy sapka alatt kucorog, éjszaka indul vadászni. Leginkább macskatápra, csirkemájra, kenőmájasra. Ha sikerül kiásnom pár gilisztát, akkor azt elégedetten tömi magába. Szelíd és bátor, érdeklődő a külvilág iránt. Az állandó lakók tekintetében már csak az egereket kell megemlítenem. Ők voltak az első "szerelem", nem számítva a bemelegítő hörcsögkorszakot. Annyira elevenek, murisak és kíváncsiak, hogy mindenkinek bátran ajánlom. Vizet nem is isznak, csak gyümölcsökből nyernek folyadékot. Ezáltal nincs átható pisiszag, mint a hörcsögöknél, és valljuk be ez sokaknál kiveri a biztosítékot. Nappal is ébren vannak, imádnak rágcsálni, és megtermelik maguknak az almot. Nem kell forgácsot venni, csak odavetek nekik újságot, szórólapot, pizzásdobozt, feltépett borítékot és ők apró szecskára szaggatják azt. Fő kedvencük a wc-papír guriga. A szárazkenyér nem jelent több gondot, mert egyik alapvető táplálékuk. De szeretik a főtt tésztát, napraforgót, mogyorót, almát, uborkát, répát. Talán még a töltöttkáposztát is, de azt nem próbáltam. Viszont a sajtért nem rajonganak, ez valami néphiedelem, hogy az egerek oda lennének a sajtért.

Sebtében még megemlítem, hogy az egyik évben gyíkokat is neveltem, sajnos kevés sikerrel. A sok tojásból, amiket találtam ugyan kikelt 6-7 gyíkocska, de a tavaszt csak egy élte meg, akit gyorsan szabadon engedtem. Elég körülményes volt pókokat fogdosni nekik, a légylárva se volt igazi megoldás, mert hamarabb kikeltek, mint hogy megették volna.

Vidéki lévén még mesélhetnék vaddisznókról, őzekről, vadkacsákról, békákról, lepkékről, barázdabillegetőkről, rozsdafarkúakról (jaj micsoda asszociáció), siklóról, amit a csatorna aknájában fogtunk, a kék vércséről, ami a tetőgerendára költözött, az egerészölyvekről amik a ház felett köröznek, felsorolni is nehéz. De ettől szép vidéken élni. Két képet még bemásolok, csak úgy a poén kedvéért.

Hólapátolás kapcsán

Újra itt, még szemlátomást nagy a lelkesedésem :) Esett vagy 4-5 centi hó az éjjel, volt mit takarítani. Szeretek ugyan havat lapátolni, mert van benne valami gyermeki öröm, mikor a fehér paplant tapodja az ember, de azért mindennek van határa. És nem is a hó ellen van kifogásom, hanem mikor olvadni kezd, és csupa lucsok, sár és dágvány minden. Mennyivel jobb félmeztelenül rádőlni a lapátra, hallgatni a betonkeverő monoton, csikorgó őrlését, aztán férfiasan elkapni a talicska szarvát és úgy hetykén odavágni: "Ezt lessétek, hogy tolom a betont hegynek fel!" De erre még várni kell. Ha majd odaérünk, akkor majd arról olvashattok, milyen mámorító pihenni bent a négy fal között, orrunkat az ablaküvegnek támasztva figyelni ahogy libegnek a hópelyhek, és kitartó, összeszokott kalákát alkotva beburkolnak mindent ami útjukba kerül.

Hólapátolás közben gyakorta filozófikus elméletek kavarognak az ember fejében, nekem a blogírás körül ődöngtek gondolataim. Rájöttem, mennyire rokon "szakma" a barkácsolás és a blogírás, de inkább úgy általában véve az írás, a gondolatok papírra vetése. Mindkettő önkifejező eszköz. Alkotni valamit, amit elképzelésünk szerint senki nem tud utánunk csinálni. Mert készíthet jobbat, veretesebbet, de az mégis más. Abban nincs benne az a szálka, ami felsértette az ujjunk, abban nincs benne az a szófordulat, nyelvi játék, amit mi ötöltünk ki, igaz jobbára a magunk szórakoztatására. Szóval van abban valami felemelő letenni az asztalra egy produktumot, ami szemet vagy fület gyönyörködtet. És erre mindenki képes! Persze vannak szintek, fokozatok, de az elsődleges elismerések úgyis jobbára a környezetünkből jönnek, és ha onnan se kapsz dicséretet, akkor ... nos akkor lehet a barátodat választottad meg rosszul. Jómagam is szeretek barkácsolni, de ami igazán lázba hoz, az maga a tervezési időszak. Verziók, változatok hanyag kavalkádja, érvek és ellenérvek az egyik avagy másik megoldás mellett. Ilyenkor még minden tökéletes! A vonalak egyenesek, a derékszögek igazán derekasan viselkednek, minden klappol, a papír a mi barátunk, az mindent elvisel. Igazából többnyire CAD alapú szoftvereket használok, de ezen ne akadjunk fent, mint Louis de Funes Geraldine Chaplin oldalán. Bocsánat ha nem érti mindenki mit hablatyolok itt össze, bevallom alapvetően magamnak írom ezt a firkálmányt :)
Még egy dologra jó egy ilyen blog (bár a napló szót jobban szeretem), remekül el lehet vele odázni az étkezéseket. Rám is fér némi koplalás, a tél nem tett jót dongóderekamnak. Derekam dongó, hasam kongó ... elnézést ... mert ha magamnak is írom azért van bennem jó érzés, csak képes vagyok nagy akarattal elnyomni őtet.

Grafi közben úgy ugráltat, hogy egy gróf se tenné különbül. Ha bent van ki akar menni, mert az előbb arra repült egy veréb. Ha kint van, vágyakozik befelé, mert itt találja meg a kényeztetést.

Apropó azt hiszem időszerű egy fényképet mutatni őfelségéről. Melyik is legyen, melyik is legyen ... Nem árt látni ifjonti vonásait, és - szándékos képzavarral élve - majomügyességét :) 
Ennek a macskának valami hal volt az őse! Ki látott már olyat, hogy szeresse a kenyérbelet? A kalácsot meg pláne. De vaj nélkül ám, ahogy a pupák pék megteremtette. Mi kutyásat szoktunk játszani. Kicsippentek egy darab kenyérbelet, elhajítom amennyire lehet, ő meg lohol utána. Olykor pofozgatja is, ahogy egy jólnevelt macskához illik. Ki az istencsudája érti ezt? Remélem az érti akinek kell. :)
Itt tobzódom a bóklászó betűk közt, pedig a pályázatra kéne készülnöm. Nem lesz ennek jó vége! De még mindig jobb, mintha a Need for Speed-et nyüstölném. Ja és még a húsvéti tojásokat is meg kell keresnem a TSO-ban.

Grafi(ka)

Na tessék, fél 5 és már itt vagyok, pedig nem jellemző rám, hogy mazochista lennék. A dolog onnan ered, hogy van egy macskám, ő Grafi, kicsiként Grafika. Igaz ugyan, hogy korábbi vágyaim szerint vörös cicát szerettem volna, de ebben ne lássatok politikai megnyilvánulást. Szeretem a vörös színt, még ha egy macskában ez inkább narancsra is hajaz. És azonfelül lányt szerettem volna, mert azoknak jobb a természete - állítólag. De egy kóbor cica nem olvassa az álláshirdetést, hát jelentkezett nálam. Szürke volt és fiú, valamint úgy 3-4 hónapos. Az igazsághoz tartozik, hogy bundájának színe nem hétköznapi, még akkor sem, ha minden gazdi ezt mondja :) - és azóta már biztos bánja valaki, hogy kitette a szűrét. Nagy macskabolond vagyok, még akkor is, ha ugyanezt elmondhatom az egerekről is. Szóval Grafi bevonult mint Julius Caesar a Veni, vidi, vici jelmondattal. De eme írást nem ez ihlette, ez csak az előzmény. Március 26 dacára hótorlaszok képződtek ajtóm előtt, és nem volt szívem kint hagyni őkelmét. Ritkán szokott bent aludni, ugyanis nem egyforma a bioritmusunk. És persze most is ezt történt. Ő napközben kialussza magát, sőt a tisztesség kedvéért még az éjszakából is egy darabot, de aztán 2 óra felé felpattan a szeme és dévaj gondolatok forognak az ő kis agyában. Az az alap, hogy ugrálóvárnak használja az ágyat. Föl-le száguldozik, aztán mikor látja hogy elérte célját, magyarán felébredtem, akkor jön a második fázis. A simogatásra szánt, takaró alól kidugott kezemre rávetődik, és úgy marcangolja, hogy Hemingway is ihletet nyerhetett volna belőle az Öreg halász és a tengerhez. Hogy újabb irodalmi hasonlattal éljek, ilyenkor jön a:
,,Kell galuska, Peti fiam, Eszel-e? Dehogy eszem, dehogy eszem, Ki vele.""
,,Kell bor, édes szép fiacskám, Iszol-e? Dehogy iszom, dehogy iszom, El vele.""

Ő csak ugrálni, viháncolni, duhajkodni akar. Visszafekszem a szoptatós mamák nyugtalanságával, mert tudom, a mai éjszakának lőttek. És ha már aludni nem lehet - mert nem lehet - akkor jobb ha valami hasznos elfoglaltság után nézek. Mint most ez a firkálás. Jóóó reggeeeeelt Magyarország! Hamarosan derengeni fog, reggeli tornának hólapátolás van beütemezve. Szerencsétlen tulipánok azt hiszem fel fognak lázadni, jó ha nem költöznek Afrikába.