Grafi a pákosztos

Kétnapi csavargás után, ma reggel Grafi előkerült. Persze csuromvizesen. A hajnali harmatos fűben való bóklászástól úgy nézett ki, mint egy felmosórongy. De legalább hazajött! Ilyenkor az ajtónál kemény és drákói lábtörlés következik, noha nem ő csiszatolja a pracliját, hanem én egy ronggyal. A mellsőket még csak-csak tűri, de a hátsó lábaira roppant kényes. Rángatja eszeveszett mód, de én megkeményítem a szívem. Amikor nagyjából már csak ázott veréb külalakja van, akkor engedem beljebb. Szalad a kajához. Papagájoktól és kanáriktól láttam ilyen viritykölést, ahogy ő eszik. Csak úgy repülnek az apró tápdarabok. Kétszer is adtam neki, olyan mohó volt. Aztán adtam neki a szaftos konzerv kutyatápból, és kicsi lecsókolbász darabot. Kitöröltem kenyérhéjjal a tegnapi zsírosbödönt, azt is megkapta. Közben én is kedvet kaptam az evéshez, nekiláttam tojást főzni, meg elővettem a párizsit. Persze a hűtő kinyitása számára az angyalok trombitája, már ott is volt a lábam között. Ilyenkor ágaskodik, mutatja, hogy ő már nagyfiú, és veszettül dorombol vagyis kunyerál. Egy falat nekem, egy Grafinak. De hogy ne legyen ennyire egyszerű az élet a kiürült tojásdobozba dobtam a darabkákat, azokba a tölcsér alakú mélyedésekbe. legalább kicsit ügyesedik is. Aztán kapott még sima kenyérbelet, mert kíváncsi voltam mennyire éhes. Azt is felfalta. Már kezdtem aggódni az egészségéért. Közben elkészült a főtt tojás. Szeretett volna besegíteni a pucolásba, és elkövettem azt a hibát, hogy közvetlen a szemetesbe hámoztam a tojást. Ettől kezdve már a szemetes is érdekelte, úgy kellett elhessegetni onnan. Na jó, gondoltam, itt egy kis tojásfehérje. Azt is megette. Közben én is jóllaktam. Most itt szuszog a hátam megett (stílusosan), estig le van a gond róla. Közben szépen meg is száradt, és tündérien összegömbölyödött. Szép napot mindenkinek!

Ui.: Ha a házban vagyok mindig mögém telepedik a kanapéra, de ha kimegyek a kertbe, akkor felszalad a tetőtérbe és egy régi lavórban vackolja el magát. Viszont ha újra bejövök, már szalad is le, hogy a közelemben legyen. :)

Kerít & Lábazat

Na ez is kipipálva! Hosszú volt a projekt, mint egy hároméves terv, de végre fix und fertig, ahogy a művelt francia mondaná. Az idei adag már csak levezetés volt az előző két évhez képest, és ha az időjárás kegyesebb lett volna hozzám, már a lábazat lefestése is rég kész lenne. Nagyon jó festéket

sikerült vennem, egyetlen hibája, hogy csak 5 literes kiszerelés létezik belőle. Viszont nagyon jól takar, nagyon gazdaságos, és a gyári színnel is meg vagyok elégedve. Picit felvizezve a kenhetősége is ideális, és hengerrel gyorsan lehet haladni. Ja, nem is mondtam, hogy ez kimondott betonhoz való festék, és még a vizet is taszítja. Mivel maradt vagy három liter (mert két vödörrel vettem), most keresem a felületeket, amit bekenhetnék. Mondjuk ahhoz kevés, hogy a házfalat bekenjem vele, de a betongyűrűk (ciszterna) átfestéséhez bőven elég lesz, sőt talán még a garázs falára is tudok néhány zsiráfot rajzolni, amint a napraforgó mezőn sétálnak a naplementében. Vagy kanárikat citromfák ágain, banánt majszolva. De azért alaposan elfáradtam a sok görnyedésben. Valaki igazán megdicsérhetne ...

P.S.
Egy olvasó kérésére imhol ama nevezetes kép, mert nincs lehetetlen, csak tehetetlen :)

A munka nemesít ...

... és már a grófi címnél tartok. De fáradt is vagyok piszkosul. Hétfőn hoztak 2 köbméter fát, és azt darabolom 25 centis darabokra. Szigorúan 25 centisre, mert nem tüzelni akarok a fával, hanem díszítem vele a házat. Mindig irigyeltem a régi parasztházak hangulatát, és ha már nincs gerendaházam, mint eredetileg terveztem, nincs zsupfedelem, akkor legalább annyi bája legyen a háznak, hogy az oldalán tüzifát stócolok fel. Mondjuk ezt a munkát őszre terveztem, de a hétvégén beállított egy pókhasú fickó és fát ajánlott megvételre. Azt is megtudtam - bár akkor még kevéssé hittem - hogy nem csak az a köbméter van amit a matematikusok józan fejjel kitaláltak, hanem létezik erdészeti köbméter is. Ugye, ugye? Ti se tudtátok, igaz? Az erdei köbméter méter x méter x 1.7 méter. De nem csak ezt tudtam meg Jóska "bátyámtól", hanem családi drámáját is, amit az internet szült. Mert amíg nem volt ipari forradalom, addig úgy meg voltak párjával, mint a galambok, aztán jött az ezerszer elátkozott számítógép meg az istencsudája internet, és attól kezdve az asszonyt magába szívta a mágikus bűverő. Mit mondjak, sok jelzőt és hasonlatot hallottam őnagyságára, de a guadalupei Szűzanya nem volt köztük. Próbáltam megértő lenni, de mi a csodát mondhat ilyenkor az ember. Na, de ott tartottam, hogy sok a munka. Reggel, mikor még nem lehet zajongani, a borospincét ásom, mikor elfáradok, a vetélkedőre gyártok feladatokat, aztán aprítom a fát. Majd csak elkészülök egyszer.

Csináltam egy "párkányt" a kapu tetejére, a PVC csőből vágtam egy 5 centis darabot, majd beslicceltem, és felfúrtam egy vékonyabb lécre (ami nálam OSB maradék)

Ezen remekül megállnak a sörösdobozok (teniszlabdás a középső), csak azért van kivágva a tetejük, hogy nehezéket tegyek bele, nehogy az első szellő lefújja.

Öööö ... feltűnt az a nagy tölcsér? Innen már látszik a feladata. A tölcsér egy 110-esről 50-esre szűkítő PVC elem. Összegyűjti a slaggal belecélzott vizet, és egy vödörbe vezeti. Utána majd a vödörből át kell tölteni a vizet 2 vagy másfél literes PET palackba, így tudjuk ellenőrizni, ki mennyi vizet locsolt össze magának. Persze a víz töltögetése is a versenyzők feladata lesz. Ja, és nem elhanyagolható szempont, hogy a tölcsérbe, 50-es csőbe belefér a pingponglabda is. Mondjuk dobálva beletalálni nehéz lenne, de pingpongütőn vezetve, a csőbe beleengedni, és mindezt stafétaszerűen, nos azt el tudom képzelni.

És ami még nem készült el: fúrok a párkányba lyukakat, abba pálcákat dugok, és a 110-es PVC cső tömítőgyűrűit kell a pöckökre rádobni. Amolyan frizbi jellegű feladat.

Orgona

"Bimbaim bomlanak, virágdíszben állok,
már csak éppen május elsejére várok,
s dús lila fürtjeim zászlaját kibontom,
s orgonaillatom a világra ontom..."   (Várnai Zseni)

Orgonaillat szállong a lakásban :) Milyen jó ötlet volt a hálószobaablak alá ültetni. Igen már akkor erre gondoltam, hogy milyen finom lesz úgy álomra hajtani a fejem, mintha csavargómód a természet puha ölébe fészkelném be magam. És lőn. Este kiflimód elvackolom magam a dunna alatt, fejem a kert felé fordítom, és számolom  a barikákat. Közben hallgatom a békákat vagy a tücsköket ... bár inkább álmodozni szoktam. Mert nagy ez az ágy egy embernek :)

Bújj hozzám, hidd el, nem kell félni,
pihe-puha ágyban el fog férni
egy ici-pici sabada,
egy kis subi-dubi,
óóó honey-bunny nekem is
kell egy kis puszi nyuszi.

Reggel madárdalra ébredek, netán vadkacsák rekedtes tereferéjére, indul egy újabb nap, egy újabb hét. Ölelem a világot.

Családom és egyéb állatfajták

Gerald Durrell regénye jutott eszembe, mikor azon elhatározásra jutottam, hogy némi igazságot  szolgáltatok többi állatomnak is. Hiszen nem csak Grafival osztom meg házam fedelét, de rajta kívül van egy kutyám, Picúr, és egy sündisznóm, Dezsőke. Hogy akkor ki ez a két jámbor rágcsáló a markomban? Prézli és Fáni. Mert van pár mongol futóegerem is. De kezdem az elejéről.
Úgy kábé egy éve laktam itt, mikor Picúr, aki akkor még csak az átlagos kóbor kutyák hitvány életét élte, hozzám szegődött. Nem állt szándékomban ebet tartani, és valójában ő választott engem, de azóta jól meg vagyunk. Dicsérhetném eszességét, ahogy minden gazdi teszi, de ezzel csak annyira adnám vissza a tényeket, mintha azt mondanám Mozart jó zeneszerző. Jól illünk egymáshoz, szeretem, hogy olyan kicsi és ragaszkodó, meg hogy nem bántja a macskákat. Azt se tudom, milyen idős, hozzám már felnőttként került, és velem van lassan négy éve. Nem egy elkényeztetett öleb, a sokat látott állatorvos is megjegyezte, milyen stramm kutya. Mert a mozgás a mindene. És nem csak én kedvelem, de több szomszéd gondoskodik a jólétéről, és néha jobbakat eszik mint én magam. Egyetlen hibája, hogy nem elég nagy neki a kert, és mint Houdini úgy változik kámforrá a kerítés dacára. Ezen a téren komoly harc dúl kettőnk között, én állok vesztésre. Kan kutya, ezért is lett a neve Pic-Úr és nem Ri-Csaj :)
Dezsőke ellenben új lakó, egy kedves ismerősömtől kaptam, akik új helyre költöztek, és nem tudták magukkal vinni. Ő egy afrikai fehér sün, és mint ilyen szereti a meleget. Ezért nyáron a padlástérben lakik, télen beköltözik a fürdőszobába. Szegényke nem egy szórakoztató jelenség, igazából alig látni. Napközben egy sapka alatt kucorog, éjszaka indul vadászni. Leginkább macskatápra, csirkemájra, kenőmájasra. Ha sikerül kiásnom pár gilisztát, akkor azt elégedetten tömi magába. Szelíd és bátor, érdeklődő a külvilág iránt. Az állandó lakók tekintetében már csak az egereket kell megemlítenem. Ők voltak az első "szerelem", nem számítva a bemelegítő hörcsögkorszakot. Annyira elevenek, murisak és kíváncsiak, hogy mindenkinek bátran ajánlom. Vizet nem is isznak, csak gyümölcsökből nyernek folyadékot. Ezáltal nincs átható pisiszag, mint a hörcsögöknél, és valljuk be ez sokaknál kiveri a biztosítékot. Nappal is ébren vannak, imádnak rágcsálni, és megtermelik maguknak az almot. Nem kell forgácsot venni, csak odavetek nekik újságot, szórólapot, pizzásdobozt, feltépett borítékot és ők apró szecskára szaggatják azt. Fő kedvencük a wc-papír guriga. A szárazkenyér nem jelent több gondot, mert egyik alapvető táplálékuk. De szeretik a főtt tésztát, napraforgót, mogyorót, almát, uborkát, répát. Talán még a töltöttkáposztát is, de azt nem próbáltam. Viszont a sajtért nem rajonganak, ez valami néphiedelem, hogy az egerek oda lennének a sajtért.

Sebtében még megemlítem, hogy az egyik évben gyíkokat is neveltem, sajnos kevés sikerrel. A sok tojásból, amiket találtam ugyan kikelt 6-7 gyíkocska, de a tavaszt csak egy élte meg, akit gyorsan szabadon engedtem. Elég körülményes volt pókokat fogdosni nekik, a légylárva se volt igazi megoldás, mert hamarabb kikeltek, mint hogy megették volna.

Vidéki lévén még mesélhetnék vaddisznókról, őzekről, vadkacsákról, békákról, lepkékről, barázdabillegetőkről, rozsdafarkúakról (jaj micsoda asszociáció), siklóról, amit a csatorna aknájában fogtunk, a kék vércséről, ami a tetőgerendára költözött, az egerészölyvekről amik a ház felett köröznek, felsorolni is nehéz. De ettől szép vidéken élni. Két képet még bemásolok, csak úgy a poén kedvéért.

Henyélő Hernyó Hacienda

Óóó, éreztem én, hogy ezeknek a pékinasi keléseknek meg lesz a maga böjtje! Ma délelőtt olvasás közben úgy kerültem át az álom édes világába, mint akit egy fustéllyal homlokon csaptak. Zavarodottan és kábán keltem, a déli harangszó tette világossá, hogy az idő addig sem állt meg, míg én húztam a lóbőrt. És mivel a tente-tente úgy jött, mint egy Blitzkrieg, ezért sikerült kellően elaludnom a nyakamat. Rémlik, Anyukám egykoron mondta, hogy kialszom a krumplit a földből :) hááát majdnem, bár ha kitekintek még mindig vastag hólepel fedi a kertet, szóval olyan igazán sokat nem veszítettem.
Adós vagyok még azzal, hogy mitől Henyélő Hernyó Hacienda a napló címe. Szeretem a hangzatos címeket, imádom az alliterációt, ahogy a betűk mindenfajta torzonborz játékát. Mágia van ebben kérem. Lehet, hogy egy kép ezer szóval felér, nade megvizsgálta valaha valaki azon ezer szó sorrendjét? Ez nem angol óra, hogy az óra a falon van, a kislánynak piros zoknija van és úgy általában a gyerekek beszélgetnek. Fessél, rajzolj, fotózz le egy Radnóti verset! "... a csókok íze számban hol méz, hol áfonya ..." Ugye-ugye :) Mi is ér többet? Ám senkit nem akarok győzködni, vannak fogékony emberek és vannak földhözragadtak.

De vissza a mederbe. Szeretek mindennek nevet adni, mert úgy mégiscsak könnyebb beszélni róla, és ettől amúgy is olyan kedves hangulata lesz az egésznek. Egyik nagyon-nagyon kedves könyvem az "Anne otthonra talál". Az egész sorozat mind a hét kötete bűbájos, de mégiscsak az a mérvadó, ahol megismerjük a szereplőket. És ez az eleven fruska nevez el mindent, amit lát, mint pl. a Fénylő Vizek Tavát. És ha nem csalódom ott szerepel a Henyélőkert. Szóval ilyesmit szerettem volna én is, de hogy ne legyen szolgai másolat, csipet humort is akartam tenni bele, hiszen én mégse vagyok tizenéves lányka. Így lett az, ami.

Továbbá, hogy ne csak én tudjak erről, ezért készítettem egy táblát is, ami úgy 25-30 lépésre lehet a kerítéstől, tehát épp elég messze, hogy a kirándulók ne tudják csak úgy sebbel-lobbal elolvasni, hanem erőltetni kelljen a szemüket. Óóó, hányszor hallottam tanakodó hangjukat, hogy : "Henyélő micsoda????" Igaz már nem olyan elevenek a színek, mint itt a képen, mert két év alatt a fa színe elszürkült. Ez ugyanis nem festve van, hanem gravírozva. Egy jó széles deszkát alaposan lecsiszoltam, mahagóni lazúrral átkentem kétszer, hogy a vöröses árnyalatot átvegye. (Nálam szinte minden mahagónival van lekenve, mert valahogy bűvöletbe ejt, és különösen elegánsan harmonizál a fehér színnel) Ha jól emlékszem négy db. A4-s lapra fért fel a szöveg, azt kinyomtattam, a betűket körbevágtam, és adva volt ezáltal a sablon. Ceruzával a betűk vonalát aprólékosan kihúztam, majd a grafit tekervényeit követve egy ügyes szerkezettel (Dremel 7700) belecsiszoltam a betűket. Kicsit tökölős munka, de az eredmény megéri. Aminek külön örülök, hogy nem a betűk teljes felületét csiszoltam, csak a körvonalát, és mint talán látszik a baloldalt egy kicsit hangsúlyosabban. Ettől olyan divatos 3D-s hatása van. A kezdőbetűk azért másmilyenek, mert azt a hatást is ki akartam próbálni, és ha már egy H-t megcsináltam kénytelen voltam a többit is utángyártani. De nem bánom, így kicsit szembetűnőbb az alliteráció.