Látványborospince

Elkészült a mű, az alkotó pihen. Közel kétéves projekt végére tettem pontot, de immár zárható is a házibunker. Grafi fel is avatta egy áldásosztó pisilés keretében. Mellesleg a csigák is roppantmód szeretik az "odút", naponta hajítok ki 4-5 egyedet. Most leginkább tűzifát tartok benne, meg pár kertiszerszámot. A mérete 1,5 x 1 méter és a belvilág a legmagasabb pontját 1,75. Én még épp fel tudok állni benne, de a bejárat csak 1,5. Direkt csináltam ilyen hobbit méretűre, mert nem is annyira a tárolás volt a lényeg, hanem az utcáról való látvány. Persze arra azért figyeltem, hogy a talicska azért elférjen benne, ha már ennyi munkát áldozok erre az építményre. Sok fáradságot feccöltem bele, de igazából öröm volt ez a foglalatosság. Jól sikerült a téglaborítás is, amitől egy kicsit féltem. A téglákat a végén többszöri átkenéssel beitattam lenolajjal, hogy a felületük fényesebb és élénkebb színű legyen.

 

 

 

 

És bónuszként beteszek egy képet a wallisi feketeorrú bárányok számára létesített karámról is. :)

Ja, és azt akartam még mondani, hogy már kitaláltam a jövő évi elfoglaltságot is, ilyet szeretnék építeni: (veszek lottószelvényt): https://www.youtube.com/watch?v=jn0M9qQJEuw

Kerít & Lábazat

Na ez is kipipálva! Hosszú volt a projekt, mint egy hároméves terv, de végre fix und fertig, ahogy a művelt francia mondaná. Az idei adag már csak levezetés volt az előző két évhez képest, és ha az időjárás kegyesebb lett volna hozzám, már a lábazat lefestése is rég kész lenne. Nagyon jó festéket

sikerült vennem, egyetlen hibája, hogy csak 5 literes kiszerelés létezik belőle. Viszont nagyon jól takar, nagyon gazdaságos, és a gyári színnel is meg vagyok elégedve. Picit felvizezve a kenhetősége is ideális, és hengerrel gyorsan lehet haladni. Ja, nem is mondtam, hogy ez kimondott betonhoz való festék, és még a vizet is taszítja. Mivel maradt vagy három liter (mert két vödörrel vettem), most keresem a felületeket, amit bekenhetnék. Mondjuk ahhoz kevés, hogy a házfalat bekenjem vele, de a betongyűrűk (ciszterna) átfestéséhez bőven elég lesz, sőt talán még a garázs falára is tudok néhány zsiráfot rajzolni, amint a napraforgó mezőn sétálnak a naplementében. Vagy kanárikat citromfák ágain, banánt majszolva. De azért alaposan elfáradtam a sok görnyedésben. Valaki igazán megdicsérhetne ...

P.S.
Egy olvasó kérésére imhol ama nevezetes kép, mert nincs lehetetlen, csak tehetetlen :)

Egy jó szomszéd aranyat ér

Szerencsére nekem több is van belőle, és áldom is érte a sorsot. De akikről most szólni akarok, azok Ákosék, akiknek nem is olyan régen felújítottam a kerti bútorukat. Ennek kapcsán kicsit többet beszélgettünk. Azt már régóta tudtam, hogy írószerben utaznak, ezért élénken érdeklődtem, hogy kalligráfiához való vágottvégű tolluk milyen van. És persze a szélesebb a jobb. Végül abban maradtunk, hogy bemegyek a raktárba, és magam veszem szemügyre a kínálatot. Az egyik nap, mikor amúgyis arra volt dolgom, megkerestem a telephelyüket. És akkor ért a kellemes meglepetés, nem csak írószerrel, de mindenféle kreatív eszközzel is kereskednek. Csak tátottam a számat. Mint egy gyerek a cukrászdában, úgy

szaladgáltam polcról polcra. Mennyi érdekes dolog! Próbálok visszafogott lenni, és nem túlzásokba zuhanni, de legalább százféle mintalyukasztó mosolygott rám. Háromba rögtön beleszerettem, persze ezek állatfigurák voltak. De volt ott rengeteg matrica vagy levonó, akár méteres példányban. Ami külön tetszett, és szerintem még igénybe veszem, hogy tetszőleges szöveggel és betűtípussal A3-as méretben lehet matricát legyártatni. Korábban a zseníliadrótot csak hallomásból ismertem, most azt is alkalmam volt megtapogatni, és ki is választottam egy barackszínűt. És ami csodálatra méltó, hogy nem is engedték

kifizetni. A tisztesség kedvéért kicsit szabadkoztam, de azért fülig ért a szám. Tájékoztatásul közlöm (a leghitelesebb forrásból), hogy egy ilyen lyukasztó önköltségi áron 400 forint. A 16 mm-es. Már ki is próbáltam, és szuper! :) Arra viszont hamar rájöttem, hogy a szimmetrikus figurák szerencsésebbek. Ugyanis egy ilyen lyukasztóval a papír szélétől 3-4 centire lehet csak mintát vágni. És ha behajtom a papírt, akkor a hajtott részen fejjel lefelé fog megjelenni az ábra. De ezek apróságok.

Pohárzene

Mit tagadjam, már megint parázs került a fenekembe. Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa. Pedig csak a Csókos asszonyt néztem, de a második félidőben - ó bocsánat felvonásban Dolhai Attila italos üvegeken cimbalmozott, és erről beugrott egy másik régi vágyam, amit ezidáig mostohaként kezeltem. Zenélni fogok. Sajnos eddigi szárnypróbálgatásaim kevés eredményt hoztak. Gyerekkoromban hegedűvel kezdtem, de apám idegrendszere hamar felmondta a szolgálatot. Szerencsére a hangszert el tudtuk adni, és apám azóta is emlegeti, hogy a hegedűtoknak jobb ára volt, mint a szárazfának. Aztán hosszú szünet, majd autodidakta módra jött a szintetizátor, de azt is csak játéknak nevezném, egy kézzel szoktam tapogatni a dallamot. Válásom után gitárosi babérokra vágytam - ó én botor - odáig jutottam, hogy vettem egy gitárt, meg pár Muszty-Dobai oktató brossúrát. Szegény gitár azóta is a szekrény tetején alussza százéves álmát. Voltaképpen minden hangszer érdekel, még a szívószálból kreált ködkürt is, de annyira már benőtt a fejem lágya, hogy anyagilag már nem hozok véráldozatokat. És itt vissza is kanyarodtunk a pohárzenéhez. Bár ennek is két válfaja van ám. Az egyik a karima abajgatós (ha jól emlékszem Sandra Bullock is ezzel próbálkozott az egyik filmben), a másik a xilofon jellegű. Bevallom mindkettővel próbálkoztam, de nekem az utóbbi hozott sikerélményt. Melódia még nem született a kezeim között, de lelkesen öntögetem a vizet pohárból pohárba, és az előbb kellett feltörölnöm a szalagparkettát is. De milyen a precizitás! Közben megnéztem a neten, hogy miképp lehet megmérni egy hangmagasságot. Nos erre is van kütyü, röpke 56 ezerért kapható a Roland VT-12, ami megmondja, hogy egy adott hang C-D-E-F-G-A-H-C. Ugyebár az etalon zenei A hang (A4) a 440 Herz. Mivel az eszközt csak arra tudnám használni, hogy behangoljam a poharakat (és nyilván filccel megjelölöm majd, vagy lemérem a vízoszlop magasságát és feljegyzem) ezért úgy tűnik marad a fül utána hangolás, végülis sokan követik ezt a módszert. Illetve az Audacity program alatt látok még némi lehetőséget a hangok azonosítására, de vélhetőleg ez csak fölös időpocsékolás. Szóval egyelőre itt tartok, mókáskanállal csilingeltetem a poharakat, de ha összeáll a klaviatúra, akkor majd valami vidám darabbal még jelentkezem.

Szerelem

A cím félrevezető - szándékosan - hiszen nem emberi kapcsolatokról fogok regélni, hanem egy olyan vonzalomról (?) zsigeri vágyról, ami ha belegondolok régóta lakozik bennem, de a sok egyéb passzió mellett eddig nem tudott magának utat törni, és a felszínre küzdeni magát. Császármetszés lett belőle.

Senki ne higgye, hogy a vasárnap céltalanul, unalmasan telt. Kipofoztam a tél által megviselt madárodút (én még sosem láttam olyat, hogy a madarak nem csak szalmát, szénát, tollat, pelyhet cipelnek egy fészekbe hanem földet is, pedig itt ezzel volt megalapozva a lakás), aztán megnéztem a Forma-1 esedékes futamát,
kicsit olvastam, végül az estébe hajló órákban felfedeztem magamnak a Kalligráfiát. Ez a baj velem, folyton új dolgokat találok, és nem marad időm befejezni az előző tevékenységet. Ezért késik vagy két évet a címerpajzs, és a tojásgravírozás is csak fejben van meg. Mondjuk ez utóbbi főképp azért késik, mert még itt falun is elképesztően nehéz libatojást beszerezni. A próba a tyúktojással jól sikerült, csak kicsi volt a felület, és közben átszáguldott a fejem felett a Húsvét.

De vissza a szépíráshoz. Hiszen ez a Kalligráfia. Tudjátok azok a szép cirkalmas betűk, kacskaringós vonalak, amiről elsőre szerintem mindenkinek a gót betűk jutnak az agytekervények figyelmébe. Szóval most gőzerővel gyűjtöm a PDF file-okat, meg a különféle videókat. Szerencsére meglepően bő a választék, és már most okosabb vagyok, mint tegnap - bár ezzel nem mondtam sokat :) És ha belegondolok teljesen logikus hogy ha szeretek írni, akkor a betűket is pátyolgatom, szeretgetem. Az alábbi videót azonban inkább a zenéje miatt választottam ... :)

Bajban voltam, hogy milyen címkét adjak ennek a témának, végül a kézügyesség mellett tettem le a voksot.