Irodalmi est

Ugye, milyen szorgalmas hangya lett belőlem? Ez ma már a harmadik bejegyzésem. 

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer (és van) egy bájos falu, ahol az emberek évente egyszer bezsúfolódnak a helyi kultúrházba, hogy adózzanak Thalia oltárán. Idén sem volt ez másképp, november 8-án, szombaton összegyűltek az irodalomszerető emberek. Ki azért, hogy előadja a maga kedvenc-kedves versét, ki pedig azért, hogy meghallgassa azt. Összesen 13 műsorszám volt, köztük két rövid de annál  vidámabb jelenet. Magam is kivettem a részemet, két verset is mondtam, és persze a kabarédarab se nélkülözhetett engem. Talán mondanom se kell, hogy fergeteges volt a hangulat, pedig a süti meg a forralt bor csak a műsor után került elő. Még szerencse, mert rájöttem, hogy szeretem a bort, ha meg van kicsit bolondítva. :)

És hogy Ti is kapjatok ízelítőt, kóstolót:

Ho'oponopono

Hogy valami értelmes is kerüljön ide a nyavalygásaimon kívül, nos felhívom figyelmeteket a ho'oponopono-ra. Tudom nyelvtörő szócska, főképp azoknak, akik nincsenek otthon a hawaii nyelv rejtelmeiben, és valljuk ők mi vagyunk többen. Ez egy életjavító mantra, de nem törnék pálcát felette, mert adjuk meg mindenkinek az esélyt. Ha felkeltette a figyelmedet, javaslom kicsit kutakodni például a wikipédia oldalain. Én leginkább az alábbi zene miatt illesztettem ide ezt a bejegyzést. Mert bár lehet kételkedni az elmélet hatékonyságában, de például az ilyen zene mindig kellemes hatással van rám. Mindamellett tisztában vagyok, hogy ez ízlés kérdése. Kinek a pap, kinek a papné és a paplan.

Újra

Érdekes, milyen nehéz ennyi idő után újra fellépni a porondra, és pőrére vetkőzni. Mert valamilyen szinten egy ilyen blognak az írása afféle magamutogatás. Voltaképpen nem is értem, hogy miért írom :) Nyilván ez valami pótcselekvés. Naplót írhatnék csupán magamnak is, miért gondolom, hogy valaki veszi  a fáradságot, és elolvassa mi történik velem. Talán ha tematikus blogot írnék, és a sörfőzésre, barkácsolásra, túrákra szakosodnék ... akkor lenne mi mögé bújnom. Hányszor, de hányszor láttam valamit, amit fejemben rögtön mondatokba szerkesztettem azzal a tudattal, hogy majd iderakom a blogba, mert az milyen érdekes lesz másoknak. Azt eltelt néhány nap és valahogy a dolog olyan semmiséggé törpült, hogy már magam is csodálkoztam mit akartam én ezzel kezdeni. Mert például a gombából kialakult boszorkánykör elég izgalmas-e. Annak, aki már látott ilyet, feltehetőleg nem. Az egyik egérke jobblétre szenderülése se nagyon hoz lázba másokat, én is csak egy szomorú főbólintással nyugtáztam a történteket. A berkenyei irodalmi est talán már érdekfeszítőbb, de ennek kijelentéséhez is kell némi elfogultság. Annyi enyhítő körülményt tudok felmutatni, hogy szeretem a szavakat egymáshoz fűzni ... na jó, nem rágom tovább a gittet. :)

A kerti munkák lassan véget érnek, beszorulok a házba, és ez talán lendületet is ad.