Séta közben

Íme egy hangulatos, békés vers, - nekem a kacsás, malacos rész szinte a retinámon vibrál :)

Szabó Lőrinc: Séta közben

Jó volna csöndben, egymagam,

úgy élni, békén, boldogan,

mint a pipacs vagy ott alább

a margaréta, a szarkaláb, -

jó volna egy kis tanyai ház
előtt őrt állani, nyurga akác,
és megborzongani, szótlanul,
ha az égre éji vihar vonul,
és reggel a fénybe kéjesen
belemosni millió levelem.
 

Jó volna szállni, ameddig a szem,
kék fátyol lenni a hegyeken,
felelőtlen, kóbor szelek
módján futkosni, egyre szebb
és távolibb országokon át,
jó volna, mint a kis kacsák,
fürödni, patakban, szitakötők
fia lenni, vagy malacok között,
akiket nem kínoz öntudat,
heverni a sárban a nap alatt.
 

Jó volna, – óh, de nehéz a szívem! -
átszűrni magam az elemeken,
hisz csoda-balzsam a puha sár,
mit esőből s porból kever a nyár:
óh, elaludni a föld vegyész
kezében, úgy, hogy az ébredés
kihagyja a bűnt, embert, – s virág
lenni csak, pipacs, szarkaláb,
vagy legfeljebb a tanyai ház.

Irány Berkenye

Amióta ezt a blogot írom, - és ennek immár másfél éve - készülök egy átfogó és teljes képet adni kicsiny falumról. (Milyen fura, hogy úgy írok erről a településről, mintha itt születtem volna, pedig csak hét éve vagyok a lakosa.) Szóval tervek, elképzelések voltak és vannak, csak valahogy mindig más volt fontosabb. Most viszont találtam egy képet, ami szinte visít, kiált, sikolt, hogy ennek a témának a mozgatórugója legyen. Oly művészi, hogy nem találok rá szavakat :)

Ez az út vezet be a faluba, a házak lent vannak a völgyben. Zsákfalu.

Szendehely

Jól hangzik ugye? De ne tévesszen meg senkit, ez nem a törpék lakhelye, sem szűzies lények találkozási pontja, hanem kicsit prózaian szólva a szomszéd település, tőlünk mintegy 5 km-re. És azért került említésre, mert tegnap, azaz szombaton bált tartottak ott. Még ez sem lenne elég ok, ha nem lettem volna ott, mint a fellépő kórus egyik tagja. A szendiek (mert "szakmai" berkekben csak így hívjuk őket) sváb bált szerveztek, ahol a számos fellépők között a mi vegyeskórusunkat is meginvitálták. Hét órakor kezdődött a rendezvény a helyi tornacsarnokban. Szépen, ízlésesen fel volt díszítve a terem, csak egy dolog csípte a csőröm. A zenekar már bemelegítésnél olyan vehemenciával játszott, hogy a búrám a duplájára dagadt. A tőlem félméterre lévő ismerősnek sem értettem a szavát. De legalább kaptunk pogácsát, meg egy pohár üdítőt. Ha némi csúszással is, de elkezdődött a műsor. Először a gyerekek ropták a táncot a színpadon.

Ez még rendjén is volt csak aztán nem értettem, hogy a perui pánsíp alapokon nyugvó népzene, hogy került az előadásba. Viszont jópofa dolog volt, hogy a műsor zárásaként a gyerekek felkérték a nézők egyes tagjait táncolni. Ezt követően voltak énekkarok és tánccsoportok felváltva. Mi valahol a műsor közepe táján kaptunk lehetőséget szerepelni. Hoztuk a szokott formánkat, ami egy megbízható középszer. :) Legnagyobb sikere a helybéli táncegyüttesnek volt, ami nem is csoda, mert rendkívül látványos elemei vannak a táncuknak. Körülbelül két órás volt a műsor, utána kaptunk virslit. A bál gondolom hajnalig tartott, de én az első adandó alkalommal elmenekültem. Elég rosszul viselem a tömeget meg a zajt, de azt hiszem ez egy remetétől nem is annyira szokatlan. Így is majdnem 10 óra volt, mire beálltam a garázsba.