Egyszer

Alapvetően vannak fenntartásaim a manapság dömpingszerűen erőltetett tehetségkutató műsorokkal. Olyan eszed - nem eszed nem kapsz mást jellegűek, még alig ért véget az egyik széria, már ott a küszöbön a másik. És azért annyi tehetség nincs ebben az országban, illetve itt is azt lehet megfigyelni, amit anno az arany és platinalemezek esetében. 1992-ig egy ilyen elismeréshez az kellett, hogy 100 000 példány elfogyjon a lemezből. Most, írd és mondd 5000 darab elégséges ehhez a "kitüntetéshez". Tudom a világ is megváltozott, de ez akkor is nevetséges. Olyan, mintha az egyetemre bekerüléshez kéne 100 pont, de mivel buták a gyerekek, vigyük le a ponthatárt 22-re. Szóval nagy általánosságban az jut eszembe: vakok között a félszemű a császár ... De úgy megnéznék már egy műsort, ahol az a virtus, hogy ki tud szebb-jobb féltengelyt esztergálni. Vagy falat rakni, kosarat fonni, agyagkorsót korongozni. Szeretem a zenét, de miért kell ebből iparágat csinálni? Boldog-boldogtalan CD-t ad ki és éneklésből avagy zenélésből akar megélni. Pocsolya.

De jó hírt hoztam, - "Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt ..." - mert időnként előfordul, hogy a zagy aranyrögöt rejt  magában. Ilyen volt nekem Janicsák Veca és Rúzsa Magdi. És most leginkább Magdit éltetném, aki nem csak énekesnő, de előadóművész. És ez a lényeg! Hiteles, érzéseket tud átadni, nem csak egy kotta eléneklő droid. Hogy mire gondolok? Nézzétek meg ezt: :)

Kincskeresés

Már nincs egy egész hét a nyári gyerektábor kezdetéig. Ennélfogva sűrűsödnek az események, az egyeztetések, előkészületek. Számomra a kincskeresés lesz a leginkább várt program, mert egyrészt ez az én reszortom, másrészt már látom lelki szemeim előtt a gyerkőcök izgatott sürgölődését. Tegnap voltam Mónikáéknál, és 7-8 éves fia, Boti elcsípett néhány szót, és már attól úgy izgalomba jött, hogy csoda. Valami felülmúlhatatlan öröm látni a gyerekek lelkesedését, pedig most csak egy fiú izgalmát láttam, de rögtön átragadt én rám is. Megbeszéltük, hogy ma reggel elrejtem a "kincseket", és Mónika végez egy tesztfelfedezést. Azt hiszem okosan tettük, hogy beiktattunk egy próbát, mert ami nekem evidens volt, az kevésbé volt nyilvánvaló Mónikának, és a kutatás első percében már egész másfele ment, mint kellett volna. A játék lényege, hogy van egy térkép:

Ezen vannak tájékozódási pontok, mint zsilip, templom, fenyves, sziget, és ikonok, amik jelzik, hogy hol vannak "elásva" a kincsek. A kincsek igazából dobozok, tartályok, tégelyek, palackok, amikben egy-egy szó van felírva. Ezeket a szavakat kell összegyűjteni. Fa tövében, bokor ágai alatt, betoncsőben, szénakupac alatt, ágra felakasztva rejtettem el a dobozokat. További két helyen felfestettem szavakat. Ezeken kívül vannak még tesztkérdések, mint például, hogy hány hektár a víztározó területe, vagy mikor épült a fociöltöző. Az ezt jelző táblákat is meg kell keresni. Arra kellet vigyáznom, hogy 6-14 éves korosztály fog vetélkedni, tehát nem tehettem a dolgokat veszélyes helyre, vagy ahol csalán van. Valamint, hogy a főúton ne kelljen átmenni, mert jobb félni, mint megijedni. Az igazi siker számomra az volt (eddig), hogy Mónika egész fellelkesült, hogy csináljak majd felnőtteknek is ilyen kincsvadászatot. Örömmel vettem a felkérést, mert ez nekem is móka, kitalálni feladatokat. Most is volt még jópár a tarsolyban, de gyerekekről lévén szó megzaboláztam fantáziámat. Pedig a vízbe süllyesztett palack az nagyon csábító volt ...

Mónika némi segítséggel és irányítással egy óra alatt járta be a pályát, én közben jegyzeteltem, hogy hol, mit kell pontosítani. A térkép (lásd fenn) is kapott kinagyítást ott, ahol sűrűn voltak a szimbólumok. Mellesleg a térképet is úgy csináltam meg, hogy sárga papírra nyomtattam, összetekertem, és a két végét láng fölé tartva olyan kormos, pernyés, használt jelleget adtam neki. Hisz a részletekben rejlik az ördög :)

Most látom, hogy mellesleg átléptem a 4000 látogatást, hip-hip-hurrá!

Artengo FT 720 Outdoor

Bizony, tegnap egy ilyet vettem, ára 59 990. De hogy ne kelljen a google-t elővenni, elárulom ez egy pingpongasztal. Bár idáig ez a sportág nem került szóba, de ennek is szerelemese vagyok, hiszen mindent imádok, amit labdával kell játszani, sőt, tágabb asszociációval élve, ami kerek, gömbölyű, rugalmas ... De maradjunk a száraz tényeknél, csütörtök délelőtt voltam a Decathlonban, és bár egyelőre csak felderítés céljából, de mégis egy asztallal tértem haza. Amit kinéztem a neten már elfogyott, de minő szerencse, van helyette egy olcsóbb, és az én céljaimnak még jobban is megfelel. És ha már sportboltban voltam (ahová engem csak markos ápolóval szabad beengedni), akkor vettem túrazokni, túrapólót, valamint egy kisméretű bringáspólót, amit ugyan kevéssé tudok használni, de annyira olcsó volt, hogy vétek lett volna otthagyni. Kellemes meglepetés volt az udvarias kiszolgálás, meg hogy ott helyben és nyomban tudtam csinálni egy törzsvásárló kártyát. Közel 70 ezernél azért mégsem mindegy. :) Ebédre az Auchan komplexumban ettem egy borsófőzeléket fasírttal, aztán a tetőre erősített dobozzal siettem haza. Igazából csak óvatosan döcögtem, 80-nál gyorsabban nem mertem jönni, mert időnként a doboz alá kapott a szél, és fészkelődött a cucc. Féltávtól a kezemet az ablakon kidugva fogtam a dobozt. De baj nélkül megjöttem. 

Az összeszerelésre rápihentem. A prospektus szerint ez 75 perc, de ez olyan emberekre vonatkozik, akiknek villáskulcs van az ujjuk helyén (lásd Ollókezű Edward), és ez a főfoglalkozásuk. Bő két óra alatt vagyok kész a FELÉVEL, igaz, közben a garázst is kisepertem, hogy a munkaterület kulturált legyen. "Boglyák hűvösében" azaz a garázsban álltam neki a műveletnek. És mindjárt hibákra bukkantam. Ha a prospektus azt írja/mutatja, hogy a 90-s csavart használjam az 1470-s csőhöz, de ilyen a környéken sincs, akkor azért zavarba jön az ember. És nyilván azt használja, ami a leginkább közelít a méretekhez. Úgy háromszor raktam össze, és szedtem szét, mire a végleges formáját elnyerte az asztal. Háromféle cső, négyféle csavar, és háromféle távtartó kombinációját kellett megálmodnom. Persze volt leírás, de szöveg semmi, csak fotók. Csakhogy ezek nem a National Geographic szuperközeli, tűhegyes képei, hanem olyan, mintha egy hároméves gyerek nyomkodta volna a Pajtás fényképezőt, aztán a nagyi beszkennelte a fotót, végül fénymásolón sokszorosította valami nemtörődöm alkalmazott. A logika többet segített, mint a rajz. De büszkén mondhatom, hogy kész a fele, és innen már egyszerű lesz a második rész, hiszen szimmetrikus az asztal. Már az is látszik, hogy csak két dugó hiányzik a készletből, de ezt tudom házilag is pótolni. A déli hőség elmúltával folytatom, és akkor majd fotót is csinálok, mire jutottam.

Kész is vagyok. Igaz a flexet is kellett használnom, mert a 90-s csavar helyett 100-ast adtak, és hiányzik két dugó, de anélkül lehet használni az asztalt. Holnap fel lehet állítani, és a lábak "talapzatát" megcsinálni, hogy vízszintes legyen az "építmény". Mellesleg elkészült Béláék kerti asztala is, most szárad, reggel átviszem nekik.