Beugrott a folytatás? Hagyok időt a megfejtésre, és a történet végére úgyis világossá válik, mire gondoltam.
Rugaszkodjunk neki - bár elég kétes vélemény alakulhat ki rólam eme sztori kapcsán ... Szóval, hogy elölről kezdjem, egy telefonhívás volt mindennek az elindítója. A szokott marketinges duma: bemutatkozó cég, soha vissza nem térő alkalom, garantált nyeremény ... Igen, jól sejtitek, termékbemutató volt a háttérben. Hittem is nem is, amit mondtak, de mivel az esemény közel volt, én meg idővel elég szabadon rendelkezem, hát úgy gondoltam miért ne, legfeljebb veszítek fél napot. Komolyan mondom, most sem a felháborodás íratja velem eme sorokat, inkább a keserédes örömkönnyeket akarom kiírni magamból.
Szóval rábólintottam a meghívásra, és közölték, hogy majd küldenek meghívót, de még telefonálnak is a biztonság kedvéért. Megtörtént mindkettő, sőt a hívás alkalmából még kaptam egy "titkos" kódot is. Kedden reggel felkerekedtem, és az éhkopp ellen védekezve egy kakaóscsigával felfegyverkezve belovagoltam az esemény színhelyére. A kapuban éber cerberusok kereszttüzébe kerültem. Egyedül érkeztem? Nálam van a meghívó és egy igazolvány? Most érkeztem? Ez utóbbi kérdés szórakoztatott leginkább, hiszen hogyan másképp lehetett volna lehetséges. De meg kell mondanom nagyon udvariasan és előzékenyen viselkedett a két muksó. Korán érkeztem, de már nem tartoztam az első fecskék közé. Zömében idősebb emberek toporogtak a bejáratnál. Aztán engedélyt kaptunk a "szentélybe" haladásra, ami egy kisebb, hangulatfényes terem volt, benne hat sorban 6 szék, előtte egy pódiumon VALAMI letakarva. Aztán jött az "idomár", egy igazi muszklimiska, némiképp kihízott ingben. Nyugalom, az előadást nem fogom reprodukálni, csak a benyomásaimat teszem közzé. Meg kell mondanom, profimód csinálta a dolgát, a nézőket is bevonva az eseményekbe. Evidens kérdéseket tett fel (szeretjük-e a reklámokat), és boldogan söpörte be a magától értetődő válaszokat Csak sajna olyan hangerővel tette mindezt, hogy szerintem még a buszmegállóban is hallották szavait. Ja és a két ajtónálló is felsorakozott oldalvást, és lelkesen bólogattak. (Mondom én, hogy az idomár a megfelelő szó)
Hogy ne legyen teljesen homály, miről van szó, elárulom, hogy edénykészlet volt az első felvonás tárgya. Nem mondom, hogy nem nézett ki jól, de 420 ezerért ne akarjanak ilyent rámsózni. De azért időnként én is tapsoltam, hogy ne rontsam el mások szórakozását. Kisvártatva áttértünk a porszívóra. Öt szűrő, dönthető nyél, mindenféle toldalékok. Próbaképpen tisztítottunk székkárpitot és lábtörlőszőnyeget. Tényleg meggyőző volt az eredmény, ahogy az ára is: 600 valahányezer. De még mindig volt ott valami stóc, ami egy lepel alatt várakozott. Ta-daaaam! Spéci konyhagép. Szeletelő, vágó, turmixoló, tésztagyúró szupermasina. Szecskáztunk, kevertünk, dagasztottunk. Le voltam taglózva. Esküszöm felmerült bennem, hogy veszek egyet, ha 20 ezerért hozzám vágják. Merthogy 40 konyhai eszközt helyettesít. Az ára meg egy használt autó árát pótolja. 460 000? Valahogy így. Hogy milyen bátor emberek vannak!
Kapaszkodjatok meg, most jön az a rész, ami miatt az egészet elkezdtem írni! Idáig tartott a bemutató. Jöhetett a sorsolás. Mert mindenki kapott egy sorsjegyet. Adott utasításra fel kellett nyitni, és a benne lévő számnak meg kellett jegyezni az utolsó számjegyét. Aztán nyitottak egy borítékot, amiben például százezres vásárlási utalvány volt. Ezt lehetett nyerni. Aztán kihúztak egy másik számot, hogy ki nyert. Ezt háromszor eljátszották. Én is nyertem ... volna, csak nem ugrottam fel a helyemről, mert 500 000-ért sem kell se porszívó, se turmixgép. De jöjjön az elképesztő döbbenet. mivel egy számjegyet sorsoltak (0-tól 9-ig), ezért úgy 10% esélye volt az embernek. Igaz nem csak egy sorsolás volt, de a jelenlévők fele "szerencsésnek" mondhatta magát. :) Micsoda pszichológia, sok-sok boldog ember ... a nyertesekkel egy ügyintéző félrevonult, hogy meggyőzze a mámoros kuncsaftot, miszerint részletfizetés is kapható. Míg ez a folyamat zajlott - ekkor már 11 óra lehetett - odajött hozzám egy hölgy, és megkérdezte, hogy én nem nyerte-e VÉLETLENÜL. Csak tátogtam, hápogtam ... hát ez meg hogy? Ha eddig nem lett volna gyanús a lebonyolítás, most már végképp X akta jelleget kapott a műsor. Mondtam az éberszemű hölgynek, hogy nyertem ugyan, de nem kívánok élni vele. Levegőért kapkodott, és feltehetőleg a szellemi képességeimért aggódott, de én hajthatatlan maradtam.
Nem tudom ki vásárolt bármit is, ez nem derült ki, de a "cég" még tartogatott meglepetést. Négy ember, akik a leglelkesebben tapsoltak, kaptak egy plüssmacit. Ára (szerintük) tízezer, én mondjuk max 3-ra saccoltam volna. A szerencsés 3 nő, 1 pasi ki lett hívva az első sorba, talán még fotó is készült róluk. Az animátor meg csak nyomta a süket sódert tovább. Merthogy nyertek még egy takarót is! 240 000 értékben! De nincs vége ... nyertek egy porszívót! Persze fejenként! És jöhetett a bohócszlogen: van másiiiiik ...... mert nyertek még egy takarót, és még egy plüssmacit. Ugye ti is kapkodjátok a fejeteket? Nyugodjatok meg, elárulom, hol van kutya elhantolva. Ezért az összesen 890 000 értékű "ajándékért" (cserébe) csak annyit kérnek, hogy fizessenek ki 190 ezret.
Hagyok időt az elmélkedésre .... mindenesetre látni kellett volna az immár kevésbé szerencsés páciensek színeváltozását. A gyermeki öröm csillogása átment vöröses árnyalatba fordult véreres szemforgatásba. "Hogy mit gondolnak ezek!" Lám az értelem szikrája még maradt az emberekben. Kissé én is megnyugodtam, hogy nem váltam lúzerré, és vártam a magam GARANTÁLT nyereményére. Ami nem csekély húszezer ruppó ... értékű gagyi. Nos, nem feszítem a húrt, kaptam egy igénytelen csomagolású krémszettet, persze valami noname termék, levendula, rozmaring, gyógymassza szentháromság. Áldassék az Úr neve.
Ennyi a történet. Igyekszem úgy felfogni a dolgot, hogy jó pap holtig tanul, és egy "élménnyel" váltam gazdagabbá. :)
