Ui ui nyáron ...

Ismeritek Citromka, a csíkos vadmalac dalát? Onnan vettem a címet. Merthogy nem egy, de öt kicsi, helyre vadmalacot láttam, igaz mind fekete volt. Történt ugyanis, hogy tegnap elmentem kirándulni. Jövő héten lesz a Börzsöny 50 teljesítménytúra, és a térképen úgy láttam egy helyütt rövidíteni lehet,

és azt akartam kipróbálni. Ami a rövidítést illeti meg is találtam, és még járható is volt, ott készült ez az őszi kikerics fotó. Visszafele jövet találtam egy víztározót, de lehet, hogy mesterséges tónak kéne neveznem, mert ez nem egy betonozott teknő, hanem csak ásott gödör, persze jó nagy. Hogy pontos legyek, gödörnek, mélyedésnek hatalmas (láttam még 4-5 éve mikor csinálták), de tónak mégis picurka. Ezt jártam körbe a töltésen, mikor egy ponton mozgolódás támadt a bozótban. Hamar ki is szaladt egy malacka. Én persze óvatosan megálltam, mert jártam történelem órára, de ez az

iskolakerülő Picúr uccu neki már nyargalt is. Na, lett erre ribillió! Mert nem csak egy röfi szökkent fel, hanem egy kisebb csorda, és a szélrózsa minden irányába szétspricceltek. Szerencsére, mert ettől meg Picúr lepődött meg, és mire a neuronok eldöntötték, hogy melyiket hajszolja meg, a malacok már előnyben voltak. Isteni gondviselés, hogy a koca nem volt jelen, mert akkor ez az írás most nekrológ lenne. Picúr ide-oda rohangált, ahol épp röfögést hallott. Aztán az egyik helyen lecövekelt, és harsányan ugatott. Hiába hívtam, az ősi ösztön ezúttal erősebb volt benne. Persze a fotókkal ugyanúgy jártam, mint múltkor az őzekkel. Én tudom, hogy rajta kéne lennie a malacnak, de rejtély, hogy hol. Már majdnem az egész tavat megkerültem, mire az eb végre hajlandó volt utánam jönni. Most csak 15 km-t sétáltam, viszont útközben rengeteg szilvát ettem. Ez az év úgy látszik a szilva éve. Roskadásig vannak a fák, és most a legzamatosabbak. Sok helyütt a faluban az árok nejlonnal ki van bélelve, hogy így fogják fel a lehullott szilvát. Lesz cujka dögivel.

ASCII Art

                                __.----.___
   ||   (\../)   ||  (\(__)/)-'||      ;--` ||
  _||____(oo)____||___`(QQ)'___||______;____||_
  -||---"----"---||----)  (----||-----------||-     __  (\_ 
  _||__@( __ )___||___(o  o)___||______;____||_    (_ \ ( '>
  -||----"--"----||----`--'----||-----------||-      ) \/_)=
   ||            ||       `|| ||| || ||     ||       (_(_ )_
^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^

Na, milyen állatok ezek?

Test és lélek

Olvastam egy cikket, aminek bár sok eleme ismeretes volt számomra, de számos új információt is tartalmazott. A gyermekek szellemi fejlődéséről szól a cikk, például az éneklés és fára mászás szerepéről, az olvasás és tévézés közötti különbségről, és mindez egy német agykutató és neuropszichológus szájából. Szóval nem bulvársajtó. Engem leginkább azok az összefüggések döbbentettek meg, ahol egy vekker szétszereléséről értekezik a tudós. Ugyanis összecseng Kánya Kata (színésznő, társközvetítő) szavaival. Manapság nem értjük a dolgok (tárgyak, eszközök) működési elvét, és nem is javítjuk meg őket. Ha elromlik eldobjuk, újat veszünk, és a fogyasztói társadalom sem arra alapszik, hogy valamit  20-30 évig használjunk. És itt jön a letaglózó felismerés: immár a társadalom is így működik. Ha egy kapcsolat zátonyra fut illetve egy kicsit megfeneklik, akkor nem annak javításán dolgozunk - netán saját hibánk elismerésén és belátásán - hanem szaladunk egy új ismeretségbe, ahol látszólag megkapjuk azt, amit az előzőtől vártunk. AZT megkapjuk (ideig-óráig), de mást meg nem, és kezdődik minden elölről. És ezt közvetíti a tévé, sajtó, ezt látja "példának" a felnövekvő nemzedék. A celebek felszínes, kusza és zavaros életét. Az értékek kopnak, az érzelmek silányulnak. Szomorú ez!

De persze a lényeg maga a cikk:

http://utajovobe.eu/hirek/eu-tarsadalom-es-jog/3493-mi-zajlik-a-gyerekek-agyaban-ha-teveznek

És a cikk legszebb mondata: Csak az viszi valójában előrébb az embert, amiért saját maga megdolgozott.

Mese az erdőről

Ennél szebbet, békességesebbet keveset olvastam. A legkevesebb, hogy mások figyelmét is felhívom rá.

"Az erdő pedig élni kezdett. Úgy éppen, ahogy most is él. A szellő, akit ruhája ráncaiból rázott elő az angyal, járta a fákat, és a fák suttogva beszélgettek egymással. Úgy, mint ma is, éppen úgy. Vén fák odvában, sziklák üregeiben, bozótok sűrűjében matattak a manók, s tanítgatták az állatokat mindarra, amit tudni jó és hasznos. Mint ma is, éppen úgy. Tisztásokon, rejtett nyiladékok napfoltjain virágok nyíltak, s minden virágban egy-egy tündérke lakott, és gondoskodott arról, hogy minden madár megtanulja idejében a maga dallamát, és senki az erdő népéből mérges bogyót ne egyék. Énekeltek, fütyörésztek, csiviteltek a madarak, mesélt a forrás. Akárcsak ma, éppen úgy. Az angyal pedig látta, hogy szép az erdő, és elindult, hogy megkeresse három társát: a Jóság angyalát, a Szeretet angyalát és a Békesség angyalát."

"Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted az első rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett.
Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt, ahogy a fák között tovaoson. Te már tudod, hogy ezt a szellőt az angyal rázta elő, köpenye ráncaiból. Ha jól figyelsz, a manókat is hallhatod: surrannak, matatnak itt-ott a sűrűben. Sok dolguk van, igyekezniük kell.
A virágokat is láthatod majd, és minden virág kelyhéből egy tündérke les rád. Figyelik, hogy rontó-ember vagy-e? Azoktól félnek.
De te látó-ember leszel, és a tündérek ezt hamar felismerik. Kiülnek a virágok szirmaira, és kedvesen reád kacagnak. De akkor már a patakot is meghallod, ahogy neked mesél, csodálatos meséket az erdőről."

"Haladj bátran, egyre mélyebben az erdők közé. A fák alatt itt-ott még láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye az. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi sok embernek marad zárva a szíve a szép előtt.
De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak. Mosolyognak a fák is. A virágok legszebb ruháikat öltik magukra, és megdobálnak láthatatlan puha-illat-labdáikkal. Minden, olyan szép, puha és illatos körülötted, minden olyan tiszta és barátságos. Csak haladsz az erdőn át, és arra gondolsz, hogy szép. A virágok, ahogy nyílnak. A fák, ahogy egymás közt suttogva beszélgetnek. A forrás, ahogy csobog, csillog, mesél. A madarak, ahogy dalolva, fütyörészve, csivitelve szökdösnek ágról ágra. A mókusok, a nyulacskák, minden. Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására. "

Wass Albert: Mese az erdőről

Nagybörzsöny

A félmaraton sikerén felbuzdulva elhatároztam, hogy egyik régi túratervemet valósággá változtatom át. Vagyis keresztben átszelem a Börzsönyt. Több irányba is lehetne menni, de Nagybörzsöny a legszimpatikusabb, annyi szépet hallottam már róla. Korán keltem, mert hosszú út várt rám, előzetes tervek szerint vagy 46 km. Fél 8-kor már zártam is az ajtót, és Picúrt hátrahagytam házat őrizni. Az út

eleje Királyrétig már ismerős volt ... jaj kicsit előre szaladtam, hiszen a Nógrád közelében lévő kísértettanyáról még nem is meséltem. Olvastátok Csukás Istvántól a "Vakáció a halott utcában" című ifjúsági regényt? Abban van ilyen kísérteties telep, régi idők mementóival. Az én esetemben ez feltehetőleg a szocialista katonaság mérföldkövei. De nagyon hangulatos ez a Petőfi lakótelep, hozzáteszem egyetlen emeletes házat sem lehet találni. Olyan világvégi tanya, ideális helyszíne egy kriminek. Még egy érdekes dolog történt Királyrét előtt, de azt hiszem hiába fényképeztem, ez csupán az én retinámon hagy majd nyomot - remélem, hosszú,

hosszú időre. Két aranyos őzikét láttam, egyik se lehetett idősebb 2-3 hónapnál, bár egy erdész biztos rámpirítana, hogy milyen rosszul ítélem meg a jószágok életkorát. Az a két tűhegyni "piszok" a kép közepén, az a két sete-suta. :) Tündériek voltak és viszonylag bátrak, kíváncsian nézelődtek felém, de amikor a jobb kép reményében közelebb osontam  hozzájuk sajna rögtön elinaltak. Egyébként az út során többször hallottam fura neszezést a bokrok közül, de fogalmam sincs milyen állat okozhatta.

Királyrétnél csak épp annyi időre álltam meg, hogy zoknit cseréljek, és már mentem is tovább. Következő állomás Kisinóc volt. Maga a turistaház kicsit kiesett az utamból, de annyiból örülök, hogy elmentem megnézni, mert így beugrott, hogy a Börzsöny 50 teljesítménytúra is áthalad ezen a ponton. (Apropó, most gyorsan megnéztem a neten, hogy szeptember 7-én lesz a következő Börzsöny 50 túra, ami Magyarkút - Nógrád - Csóványos - Nagy-Hideg-hegy -  Kisinóci th. - Törökmező - Hegyes-tető - Nagymaros vonalon halad. Aki ennél is jobban bírja, az komppal átkel Visegrádra, és gyalogol Hűvösvölgyig. 110 km a vége. Uff!) 

Kisinóctól aszfaltút vezet egészen a Szent Orbán fogadóig, ahol van egy gyönyörű rönkház, de én most csak felerészt mentem arra, mert Érsek-tisztástól a sárga jelzésen folytattam utamat. Ez a szakasz kritikán aluli. Gondolom fakitermelés okán, a turistaútból csináltak egy 5-10 méter széles Kamaz sztrádát. Földgyaluval kiirtották a fákat, cserjéket, és a hosszú szárazság, meg az ide-oda járó nehézgépek egy portengert varázsoltak a turistaösvény helyébe. Ha jött egy jármű, utána percekig lebegett a por a nyomában. Siralmas! És ez legalább 2-3 km-es szakaszon. Szerencsére hamarosan feltűnt Kisirtáspuszta. Innen az út is normálisabb volt, és feltűntek más turisták is. Tudni kell, hogy itt már van kisvonat közlekedés, ezért ez a relatíve nagyobb "tolongás". Én is belefutottam egy autóbusznyi kirándulóba. A belefutottam majdnem szó szerint értendő, mert ekkor már kocogtam. Ugyanis az út kellemesen lejtett, én jó erőben voltam (pedig ez már 20 km táján volt) és az

idővel azért nem álltam annyira gazdagon.Otthon még úgy terveztem, hogy déli 12 órára már Nagybörzsönyben kell lennem, ha azt akarom, hogy a visszaútra is maradjon elég időm. Nos, ezt sikerült is tartanom, de Nagybörzsöny falu előtt még a kisvasút végállomására futottam be először. Itt is csináltam pár fotót, és kiszúrtam, hogy üzemel egy utánfutós lakókocsiból kialakított büfé. (Ja, és Kisirtáspusztánál is van egy pumpálós kút ivóvízzel)

Érdekes módon Nagybörzsöny kicsiny és eldugott volta ellenére élénk kirándulósereggel büszkélkedhet. Pedig nem mondhatnám, hogy szebb Berkenyénél. Ami mégis kiemelkedővé teszi ezt helységet, az a kisvasút és az István templom.

Ja igen, meg van egy vízimalom, ami viszont időtlen idők óta nem forog, mert tavaly Húsvét óta nem folyt elegendő víz a patakban. Nem is tudom hol kezdjem az élményeket. Először felmértem hol tudok majd ebédelni. A lepényest túl nehéz ételnek találtam, de rögtön mellette volt a Lek-vár-lak. Itt ételt is főztek, és megnyugtattak, hogy nem csupán lekváros tésztát, meg palacsintát. Mondták, hogy a babgulyás már készen van, a marhahúsleves pedig készülőben. Én addig is elmentem megnézni a vízimalmot. Sajnos víz semmi, de a tulaj legalább érdekesen mesélt, és válaszolt kérdéseimre. Elvileg ugyan tudna őrölni a szerkezet, de már a tulaj sem molnár. Viszont megértettem, hogy mitől lesz egy kenyér teljes kiőrlésű, és megnéztem néhány hombárt is.

Sőt jót beszélgettünk a kenyér illetve lepénysütésről is. Nem is tudtam, hogy ez ennyire macerás dolog, és hogy nem is tűzön sütik, hanem előbb felforrósítják a kemencét, és mikor a parázs is elhamvad az egész kemencét kitisztítják, akkor teszik be a kenyértésztát. Gyakorlatilag a forró agyagfalak sütik meg a lepényt. 15 lepény alatt nem is érdemes belefogni a dologba.

Visszamentem a Lekvár-lakba, sajnos a húsleves még mindig nem volt kész, ezért a babgulyás választottam. Finom is volt, bár engem a sok köménymag némiképp zavart. Inni ugyan nem akartam, mert a hátizsákom még tele volt az otthonról hozott teával, de megpillantottam, hogy rózsavizes limonádé kapható. Hát ezt muszáj kipróbálni. Finom is volt, de nem rózsaszirmok úszkáltak a folyadékban hanem őszibarack darabok. Ebéd után megszemléltem a lekvár kiállítást. Volt vagy 60-féle íz, de berkenye pont nem! "Helyette" volt rózsavizes görögdinnye lekvár, de ne higgyétek, hogy finom volt. Úgy általában nekem a lekvárok túl édesek voltak, még a vodkás narancs ízlett a legjobban. Venni viszont nem vettem semmit. 220 gramm 700 forint, és cipelni sem akartam 25 km-t. Innen kisétáltam a falu elejére, mert ott található az István templom. Előtte a főtéren még megcsodáltam egy fafaragást.

Ez a tábla egy 4 méter hosszú "kopjafa" része. Rábukkantam még egy korcsmára, meg egy szabadtéri színpadra, mielőtt a templom is látóterembe került. Ez viszony gyönyörű. Puritán, egyszerű, fák oltalmában, magas kőfallal körülvéve, a kőtemplom és a kőfal között ápolt gyep. Olyan igazi angolos, nagyon a szívemhez nőtt. És belül is abszolúte hivalkodás nélküli, végre nem az egyház hatalmát akarták hirdetni.

Most több képet ide nem szúrok be, de egy másik bejegyzésben más szögből is megtekinthető. Továbbá ezek a képek nem fényképezőgéppel készültek, csak a telefonommal, ezért nem sikerült jól mindegyik.

Visszamentem a faluba, megkerestem a Széchenyi utcát, ahol sajtot készítenek, illetve itt van egy fafaragó műhely. A sajtosház sajnos nagyon kihalt volt, egy lélek sem mozgott az udvaron. A fafaragás is kicsit más volt, mint amit vártam. Mert ez facsipke faragás volt. Ami persze nagyon szép, és látszik benne a rengeteg munka, de nem annyira az én ízlésvilágom. Mondta a bácsi, hogy igazából nincs is műhelye, mert ehhez a munkához csak lombfűrész kell, éles kés, meg csiszolóvászon. Én meg vésőket, kalapácsokat vártam. Az ő munkái jobbára két dimenziósak, én meg az igazi térbeli fafaragásokért rajongok. Most nézem, hogy az itt készített fotók valahol eltűntek. Átkozott telefon!

Eredetileg csak egy órát akartam Nagybörzsöny ölelő karjai között eltölteni, de kettő lett belőle. Szóval sietnem kellett, de azért visszafelé a büfénél rendeltem egy fröccsöt, és finom is volt. Vonat sajnos nem indult, illetve várni kellett volna rá egy órát, ezért inkább gyalogoltam. Ugyanazon az úton, amin jöttem, mert ez volt a legrövidebb. Azért már éreztem a lábam, de Kaffka Margit intelmét mondogattam magamnak: "Csak lassan, okosan, Peti fiam". Ha nem is görcsölt be a lábam, azért éreztem, hogy ettől sem állok messze. Zoknit és pólót cseréltem, az ilyesmi mindig ad egy kis erőt. :) Királyrétnél vettem egy félliteres kólát, és megettem egy csokis müzlit. Ez a málnás-étcsokis müzli nagyon finom. Innen már csak 8.5 km hazáig. Ha lejtett a terep próbáltam kicsit kocogni, de immár nem a sietség miatt, hanem hogy másképp dolgozzanak az izmok. Aztán baj nélkül hazaértem.

Képi előzetes