Iskolában

Még egy ilyen pici faluban is, mint Berkenye száguldanak az események, és olykor még fel is torlódnak, mint a jégtáblák a zajló Dunán. (Hát nem érdekes? Zajlik ... egy esemény, szinte mindenkinek ez jut eszébe erről a szóról, pedig eredetileg gondolom a jéghez kötődött ez a szó.)

Szóval még Józsinak segítettem a parókia kitakarításában és berendezésében, miközben láttam, hogy a tanítónő kocsija ott áll a Kulturhaus előtt. És ami nálunk Kulturhaus, az egyben kiállítócsarnok, véradó helyiség, és Könyvtár. Könyvtár, ami csütörtökön 4 és 5 között van nyitva, DE VAN. Szóval pont ezen időközben jártam arra, és akkor már be is köszöntem. Majd egy éve nem jártam ott, valahogy a saját könyveimmel is restanciában vagyok. Beszélgettem Marikával, aki az iskola igazgatónője is egyben, és elmondta, hogy gondban van, mert közeleg a szeptember, és az iskola felújítása erősen akadozik. Ablakokat kéne cserélni, de folyton halasztódik az időpont, és egyre nehezebb beszervezni  a szülőket segíteni. Nekem ugyan nincs lurkóm, de jó, ha az ember előre gondolkozik, készül a jövőre, szóval megígértem a segítségemet, de valahogy olyan bizonytalannak és távolinak tűnt az egész. Ehhez képest péntek este telefonált Józsi, hogy szombat reggel akkor esedékes lenne a társadalmi munka. Huh. Bár jobb szeretem, ha testben, lélekben van időm felkészülni (például a lötyögő kalapácsnyelet beáztatni), de nyomós okom nem volt, hogy elutasító legyek. Igazából mindig is olyan helyen vágytam lakni, ahol a társadalmi munka normális dolog, hogy a közös érdek összekovácsolja az embereket, és lehet egymásra számítani. Bármiben. Valójában sok szimpatikus vonást találok az amisok életvitelében. Ez az egész dolog egy külön témát megérdemelne, de a lényeg az, hogy egységben az erő, és nem csak fizikai értelemben. Egy zsenge emberpalánta is úgy tud fejlődni, nevelődni, ha azt látja az emberek nem kóborló vadállatok, akik vicsorogva járnak, és azt nézik kibe tudnának belemarni. Talán világosabbá válik ez az életszemlélet, ha ellentétbe állítom a stadionokban garázdálkodó futballhuligánokkal. Ég és föld! Pedig (állítólag) azok is voltak pöttöm, ártatlan, karonülő csecsemők, és mivé lettek ...

Kissé elkanyarodtam ... szóval reggel mentem segíteni, a feladat: a régi ablakokat kellett kiszedni a helyükről. 8-ra értem oda, és kiderült, hogy hárman már fél 7 óta dolgoznak, és a 7 ablakból ötöt már ki is szedtek. Szóval nagyon gyorsan haladtak, de azért szerencsére még szükség volt a szorgos kézre. Mert utána még legalább annyi munka volt a sittet el- és feltakarítani. A végén jött még egy srác. Mellesleg megjegyzem, az öt emberből két rendőr, egy tűzoltó, és egy katona volt. Na, csak hogy helyén kezeljük a dolgokat! :) Ebédre haza is értem, meg is fürödtem. Most épp piszkosul fúj a szél ...