Olvastam egy cikket, aminek bár sok eleme ismeretes volt számomra, de számos új információt is tartalmazott. A gyermekek szellemi fejlődéséről szól a cikk, például az éneklés és fára mászás szerepéről, az olvasás és tévézés közötti különbségről, és mindez egy német agykutató és neuropszichológus szájából. Szóval nem bulvársajtó. Engem leginkább azok az összefüggések döbbentettek meg, ahol egy vekker szétszereléséről értekezik a tudós. Ugyanis összecseng Kánya Kata (színésznő, társközvetítő) szavaival. Manapság nem értjük a dolgok (tárgyak, eszközök) működési elvét, és nem is javítjuk meg őket. Ha elromlik eldobjuk, újat veszünk, és a fogyasztói társadalom sem arra alapszik, hogy valamit 20-30 évig használjunk. És itt jön a letaglózó felismerés: immár a társadalom is így működik. Ha egy kapcsolat zátonyra fut illetve egy kicsit megfeneklik, akkor nem annak javításán dolgozunk - netán saját hibánk elismerésén és belátásán - hanem szaladunk egy új ismeretségbe, ahol látszólag megkapjuk azt, amit az előzőtől vártunk. AZT megkapjuk (ideig-óráig), de mást meg nem, és kezdődik minden elölről. És ezt közvetíti a tévé, sajtó, ezt látja "példának" a felnövekvő nemzedék. A celebek felszínes, kusza és zavaros életét. Az értékek kopnak, az érzelmek silányulnak. Szomorú ez!
De persze a lényeg maga a cikk:
És a cikk legszebb mondata: Csak az viszi valójában előrébb az embert, amiért saját maga megdolgozott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése