Örökkön-örökké

Ez a hétfő a pihenésen kívül az esküvőkről szólt. Bármily meglepő, ma két esküvőn is szavaltam. Mindkétszer a szigeten. Először Ági és Gábor boldogságához statisztáltam. Ez a szertartás 3-kor kezdődött, a tűző napon. Mint utólag megtudtam, Ági diplomás nyomozónő, és a 86-os év szülötte. :)

Rögtön, miután átsétáltak a hídon, és a szigeten lévő székeken helyet foglaltak, az alábbi verssel köszöntöttem őket:

Szeretnék veled eső áztatta utcán táncolni,
Szeretnék veled egy ágyban álmodni.
Szeretném megmutatni, hogy mit ér egy könnycsepp,
mely az öröm által tisztítja arcodat,
és elmossa az összes bánatodat.
Szeretném, ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot,
s észrevennéd az igazán fontos dolgokat.
Szeretném, ha tudnád, hogy a sivatagban is nyílik virág,
s a hóesésben is van melegség, mert így él a világ!
Szeretném, ha velem együtt kiáltanád, 
hogy suttogva is értem szavad,
mert így nincs az a szív mely megszakad.
Szeretném, ha látnád, hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat,
s kinek néma az élet, az is várja a hangokat!
Szeretném, ha együtt éreznénk azokat a dolgokat,
melyet sok ember a jelentéktelen miatt egyre csak halogat.
És végül szeretném, ha már ráncok borítják arcunkat, azt lássam,
hogy életünk nem is lehetett volna ennél boldogabb...

Most nem homokszórás volt, hanem üveggyöngyök elegyítése, de a gyöngyök túl nagyok voltak, ezért az eredmény nem lett igazán látványos. Gyűrű húzás, csók, majd fogadalomtétel. Ezúttal a fogadalmat is én olvastam fel, amit utánam mondtak az ifjú házasok:

Belőled merítve erőt, hitet, türelmet,

hogy engem választottál, megköszönöm Neked!

Az imént tett eskümhöz örökké hű leszek,

szívedbe rejtem el mostantól szívemet.

Ha megsárgul majd eskünk, békében, csendesen,

tudd , hogy mindig te voltál, s te maradsz mindenem!

Pezsgőt is bontottam, bár ha előre tudom ezt a feladatom, akkor az üvegeket árnyékba raktam volna. A sziromszórást ezúttal a rokonok végezték. Szép esküvő volt! Megható. És szimpatikus volt az ifjú pár. Persze elsősorban a hölgy. :) Aztán hallottam, hogy innen a templomba mennek, egyházi esküvőre. Gondoltam, Berkenyén még nem voltam templomi esküvőn, hát oda is elkísértem őket, persze csak megbújtam hátul. (Talán majd azt is leírom ...)

Ennél is különlegesebb volt az esti esküvő. Már az időpontja is sokat sejtet, fél nyolc. A tóparton és a hídon fáklyák sorakoztak (még most is égnek). Enikő és Kornél egybekelésén a következőt szavaltam:

Szemedbe néztem, s megfürödtem benne
Olyan volt tükre mintha kristálytenger lenne
Melynek fenekén csillogó mélybarna homok
Gyémánttá tördeli a felkelő napot. 

Szemedbe néztem s elmerültem benne
Olyan volt színe, mintha nyári éjjel lenne
Melynek égboltján ezüstös telihold ragyog
Mit körbetáncolnak álmos csillagok.

Szemedbe néztem, s lángra gyúltam benne
Olyan volt tüze, mintha izzó láva lenne
Mi addig ég, míg csak a föld forog,
Míg a mennyben dalolnak angyalok.

Szemedbe néztem, s feloldódtam benne

Olyan volt fénye, mintha bűbájosság lenne
mely árva lelkem velejéig hatott 

S gyújtott szívemben heves imádatot.

Szemedbe néztem, s eltévedtem benne
Olyan volt vonzása, mintha mélységes mély lenne
Mint szédítő, kábító, gyönyörű vad titok
Szemedben láttam meg: Szerelmes vagyok.

Még egy dolog különlegessé tette az esküvőt, ami az én önkéntelen hozzájárulásom volt. Picúr is megjelent. :) Először szépen megmaradt a parton, de aztán egy kislány játszani kezdett vele, és Picúr is feljött a hídra, majd ott félúton letelepedett. A kislány meg mellé hasalt. Gondolom milyen boldogok voltak a szülők, viszont nagyon hálás fotótémának bizonyult a két apróság egymásra találása. És hogy a romantika teljes legyen, - pedig nem is szerveztük így, - a telihold fényében egy vágtató lovas száguldott a túlparton, majd egy 8-10 fős kacsacsapat szelte át az eget. Pompás esküvő volt, tetszettek a zenék, jó volt a hangulat, örültem, hogy igazán figyeltek a versre, és ők is átélték velem együtt. Szép volt ez a nap is, öröm látni mások boldogságát.