Tábor 1. nap

Eldördült a képletes startpisztoly, a naptár átfordult hétfőre. Ennek megfelelően én is izgatottan, és a szokottnál korábban keltem. De szükség is volt rá, hogy összeszedjem a játékokat, kellékeket, és bepakoljam a kocsiba. Leginkább a focikapuval bíbelődtem, alig akart beférni a járgányba, pedig az üléseket is lehajtottam. Fél 8-ra felhajtottam a parókiához, ami amúgy egy nagyon szép helyen van,

persze a templom mellett, de príma kilátással a szemközti domboldalra (kicsit a falura is) és oldalt  falai - amit mellvédnek kell elképzelni - olyanok mint egy várfal, szóval trapéz alakúak és vastagok. Megismerkedtem Attilával, aki amúgy tornatanár, és bár nem tartozik szorosan a témához, de hegyifutó válogatott. Az asztalokat lefedtük vízhatlan papírral, és vártuk a gyerekeket. Hamarosan jöttek is az első félénk fecskék. Boti (aki Botond) hozott magával kártyát, ami (nekem) azért volt érdekes, mert Traktorokról szólt. Nekem még olyan Lolás, Ferraris versenyautóim voltak, neki már John Deer és Zetor meg ki tudja milyen arató és szüretelőgépek. És ez még nem is lett volna meghökkentő, de ahogy 2 másik sráccal kielemezték,

hogy egy-egy gép mire képes, csak hüledeztem, hogy mennyire más tud lenni egy falusi meg egy városi gyerek. Összesen 16 gyerkőcöt vártunk össze, de addig is míg duzzadt a létszám, minden

gyerek kapott a pólójára egy öntapadós címkét, rajta a nevével. A felnőttek szintúgy. Aztán Józsi ismertette a tábor szabályait, amit a falra is kifüggesztettünk. Persze nem kell egy német nevelőtáborra gondolni, semmi "A munka nemesít" jellegű dolog. Csak, hogy engedély nélkül senki ne hagyja el a tábor területét, és mindenki vigyázzon a saját és mások testi épségére. Kezdődhetett a játék! Az első nekem is új volt, de szerintem ötletes, ezért megosztom veletek. A gyerekek és mi is körbe álltunk. Az egyik felnőtt fog egy gombolyag fonalat, a végét megmarkolja, mond egy nevet, és annak az illetőnek odahajítja a pamutot. Ezáltal egy "híd" alakul ki a két személy között, fonálból. Ő is megmarkolja a zsineg nála lévő végét, és nevet mond, majd

tovább dobja a gombolyagot. Így már egy V betű alakul. És így tovább. Minél többen vagyunk annál jobb, a lényeg, hogy olyan embernek kell dobni, aki a kezében még nem tart fonalat. Szépen kialakul egy pókháló. És mikor már mindenki tartja a fonalat, jöhet a visszafejtés. Igazából bármelyik végéről el lehet indulni, de egyszerűbb a fordított sorrend. Idáig álltunk, de most, hogy a visszagombolyítást megkönnyítsük, leguggoltunk, és az utolsó kezdi feltekerni a zsineget, ügyesen lépkedve a "pókháló" lyukaiban. Aztán volt kéz összegubancolós és kibontós játék, meg fejre csapkodós. Itt is körben ülünk a földön, középen a "cica", egy összetekert újságpapírral a kezében. A körben valaki  kezdésnek mond egy nevet a jelenlévők közül. A cicának őt kell az újságpapírral a fején megérinteni. Bár azt írom megérinteni - mert galamb lelkem van - de valójában ez irdatlan csapkodásban szokott kiteljesedni, és azért is kell valami könnyű újságpapírt

használni. De a játék lényege, hogy mielőtt a cica odaérne, ahol le kell "sújtani", a delikvensnek kell egy másik nevet mondani, hogy elterelje magáról a figyelmet. Ezzel a cica új célpontot kap, és az új személyhez kell ugrania. Aki persze sebtiben mond egy másik nevet. A cica így kering, mint egy bizonyos dervis, amíg valaki dadogva elfelejt nevet mondani, vagy netán a cica nevét mondja ki, esetleg olyan nevet mond, aki nincs is jelen. Ez nagy kedvence volt a gyerekeknek, csak úgy repült az idő. Tíz órakor tízóraiztunk. Szalámis kenyér és limonádé. Volt repeta is, sőt még a felnőttek is kaptak. Utána kézműves foglalkozás Veronika vezetésével. Só-liszt gyurma alapanyagból csinálunk képet és képkeretet. Alapnak mindenki kapott egy zsákdarabbal bevont kartonlapot. Aztán megkapták a maguk gyurmalabdacsát. A felnőttek annyit segítettek, hogy nyújtották a tésztát (csak egy sodrófa volt) vékony csíkokat gyártottak, és abból fonták a gyerekek a képkeretet. Aztán utána már mindenki szabadon alkothatott, de mintának Veronika csinált virágot, gyümölcsfát, sőt oroszlánt is. Ez utóbbi meglepően élethű volt.

Ügyesek voltak a gyerekek, és a fiúk is lelkesen gyömöszölték, csipkedték a gyurmát. A végén ráírták a nevüket, Anett a konyhában kisütötte az alkotásokat, amit délután magukkal is vihettek. Aki hamarabb elkészült, az vagy gólyalábazott, vagy halacskát horgászott (olyan Vidámpark módra), vagy célba dobott kislabdával.

Ebédre átmentünk a panzióba, ahol finom gulyásleves és aranygaluska várt minket. Itt is volt repeta. Ilyenkor nagy öröm és előny, hogy a panziótulajdonos pár éve még maga is óvónő volt. :)

Ebéd után csendespihenő, és itt jött el az én időm a meséléssel. Rémusz bácsi örökbecsűiből meséltem el, hogy lovagolta meg a Nyúl a Rókát, illetve hogyan fejte meg a Nyúl Tehén nénit. Örömmel láttam, hogy érdekelte a mese a gyerekeket. Kettőtől négyig ügyességi sorverseny volt a focipályán, Attila vezetésével. Szerencsére sikerült kiharcolnom, hogy mi felnőttek is játszhassunk. És aki ismeri a gyerekek lelkivilágát, az tudja, hogy a gyerekek is boldogok ha velük játszanak a felnőttek. Névválasztással indultunk. A másik csapat a Pingvinek nevet választotta, mi a pszichikai fegyvert bevetve a Gepárdok mellett döntöttünk. Sok-sok feladat volt, ahol zömében szaladni kellett, hol simán, hol szlalomozva, majd megkerülni egy zsámolyt, vissza a csapathoz, váltás. Szóval mindenki csinált mindent. Volt labdaterelés kézzel, lábbal, pingpongütővel

labdacipelés, labdatovábbítás kézből-kézbe, stb. A végére kiderült, hogy a névválasztásunk nem volt tökéletes, ezért Agyi Gepárdokra módosítottunk. Mert bár a feladatot mi többször jobban és hamarabb megértettük, de a kivitelezésbe olykor hiba csúszott, és többnyire kikaptunk. Szegény Dórit megcsípte egy méhecske, őt Móni elvitte ápolni.

A legvégén még fociztunk negyed órát, sikerült is a labdát belerúgni a patakba. :) De ezzel is színesebb lett a program, pecázás. Négy órakor visszamentünk a parókiára uzsonnázni. Az egyik anyuka sütött sonkás batyut, és volt görögdinnye. Mi felnőttek még megbeszéltük a másnap eseményeit. Hát így telt az első nap, élménydúsan, izgalmasan, jókedvvel.

Fényképeket majd utólag teszek be. :)