Ismeritek Citromka, a csíkos vadmalac dalát? Onnan vettem a címet. Merthogy nem egy, de öt kicsi, helyre vadmalacot láttam, igaz mind fekete volt. Történt ugyanis, hogy tegnap elmentem kirándulni. Jövő héten lesz a Börzsöny 50 teljesítménytúra, és a térképen úgy láttam egy helyütt rövidíteni lehet,
és azt akartam kipróbálni. Ami a rövidítést illeti meg is találtam, és még járható is volt, ott készült ez az őszi kikerics fotó. Visszafele jövet találtam egy víztározót, de lehet, hogy mesterséges tónak kéne neveznem, mert ez nem egy betonozott teknő, hanem csak ásott gödör, persze jó nagy. Hogy pontos legyek, gödörnek, mélyedésnek hatalmas (láttam még 4-5 éve mikor csinálták), de tónak mégis picurka. Ezt jártam körbe a töltésen, mikor egy ponton mozgolódás támadt a bozótban. Hamar ki is szaladt egy malacka. Én persze óvatosan megálltam, mert jártam történelem órára, de ez az
iskolakerülő Picúr uccu neki már nyargalt is. Na, lett erre ribillió! Mert nem csak egy röfi szökkent fel, hanem egy kisebb csorda, és a szélrózsa minden irányába szétspricceltek. Szerencsére, mert ettől meg Picúr lepődött meg, és mire a neuronok eldöntötték, hogy melyiket hajszolja meg, a malacok már előnyben voltak. Isteni gondviselés, hogy a koca nem volt jelen, mert akkor ez az írás most nekrológ lenne. Picúr ide-oda rohangált, ahol épp röfögést hallott. Aztán az egyik helyen lecövekelt, és harsányan ugatott. Hiába hívtam, az ősi ösztön ezúttal erősebb volt benne. Persze a fotókkal ugyanúgy jártam, mint múltkor az őzekkel. Én tudom, hogy rajta kéne lennie a malacnak, de rejtély, hogy hol. Már majdnem az egész tavat megkerültem, mire az eb végre hajlandó volt utánam jönni. Most csak 15 km-t sétáltam, viszont útközben rengeteg szilvát ettem. Ez az év úgy látszik a szilva éve. Roskadásig vannak a fák, és most a legzamatosabbak. Sok helyütt a faluban az árok nejlonnal ki van bélelve, hogy így fogják fel a lehullott szilvát. Lesz cujka dögivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése