Tábor 2. nap

A második nap legalább olyan érdekes volt, mint az első, sőőőt!!! A reggel 8 órás találkozó után közösen lementünk a tóhoz, ahol már várt minket Dávid. Hozott 4 kenut, vizes program volt délelőttre tervezve. Mivel kicsi gyerekekről van szó, ezért a kenukat nem önmagukban használtuk, hanem egy vastagabb rúddal két kenu össze lett erősítve, és így született két katamarán. Ez olyan stabil, hogy még akkor se lehetne őket felfordítani, ha ez lenne a cél. Dávid röviden elmondta a gyerekeknek, hogy mire kell vigyázni a vízen, és hogyan kell használni a lapátot. Aztán minden gyerek kapott egy mentőmellényt, és nagyjából két egyenlő csapatra lettek osztva, mármint erőre és ügyességre. Nyolc-nyolc gyerek jutott egy-egy katamaránba,

és volt két felnőtt kormányos is. Eleinte ügyetlenkedtek a lurkók, de szép lassan megtanulták, hogy össze kell hangolniuk az evezést. Ügyesen forgolódtak a tavon, sőt a híd alatt is átsurrantak, és a végén volt verseny is. Alaposan kifáradtak, de nagyon lelkesek voltak. Jólesett a tízórai. Bevallom a felnőttek is elirigyelték a habok szelését, ezért mi is mentünk néhány kört a tavon. Még ebéd előtt volt bringás ügyességi verseny is. Attila és Józsi építettek még reggel egy pofás kis pályát, szlalom, pallón áthajtás, kapuk között ügyeskedés, limbó, labdacipelés és effélék voltak a feladatok, és persze az egész időre ment. Én magam is próbára tettem magam, 43 másodperccel a 6-7. helyre kvalifikáltam magam. 

Ebédre csontleves volt finom répával, utána pedig pizza. Kaptunk bőven, megint maradt uzsonnára is.

Jaj, el is felejtettem mondani, hogy evezés közben egyszercsak ott termett Picúr. A kis bolond meg volt őrülve az örömtől. :) Szereti nagyon a társaságot. Ebéd után jöhetett a csendespihenő. Most először Szilvi mesélt, Janikovszky Éva Cvikkedli történetét, de a gyerekek közkívánatára én is meséltem Rémusz bácsit. Az az igazság, hogy a jó mesét könnyű mesélni, én meg szeretek színészkedni. :) És nincs annál nagyobb elismerés, ha kórusban kérik az embert. Délután kézműves foglalkozás volt, zseníliadrótból csináltunk virágot, pókot, és aki akart gyöngyöt is fűzhetett. Közben Mónika gitározott, és egyházi dalokat énekeltünk. Én kevéssé ismerem ezeket a dalokat, de két dalt nagyon dallamosnak találtam. Uzsonnára kaptunk

kókuszgolyót, sajtospogácsát, volt még a maradék pizza, és dinnye is. Holnap lesz az én napom a kincskeresés! :) Ráadásul este még eszembe jutott, hogy csinálok magamnak kalózjelmezt. Vécépumpából csináltam magamnak  falábat, egy szalmakalapot háromszög alakúra formáltam, és megragasztottam. Emellett van egy halálfejes fejkendőm, azt is megkerestem. Hogy a kép teljes legyen egy dísztőrt dugtam az övembe, és ... és ... és ... a vállamra tettem egy papagájt! Még régebben vettem hungarocellből, most csak kifestettem filctollal. Kíváncsi vagyok, hogyan reagálnak majd a gyerekek. Főleg hogy a netről letöltöttem papagájhangot, és azt feltettem a telefonomra, és beállítottam csengőhangnak. Szóval ha most valaki felhív (és erre meg fogom kérni Mónikát), akkor a papagáj meg fog szólalni: Helló! Sajnos se kardom, se puskám ... Magát a kincskeresést majd holnap mesélem el.