2013. augusztus 7., szerda

Ballada

Az ilyen dallamok miatt (is) szeretnék tudni zongorázni :)
Nekem valahogy olyan kép ugrik be, hogy az erdőből kibukkanok egy napsütötte tisztásra, ahol boldog, derékigérő fűszálak táncolnak, tarka lepkék kergetik vígan egymást. A távolban ösvény fut a fák közé, csendes, békés a környék, lebeg az ember lelke. Mint egy parányi éden ...
Lecsukom a szemem, érzem, hogy könnyű vagyok,  emelkedem egyre feljebb, már a magasból nézem a tisztást, és magamhoz ölelem a világot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...