Az az érzésem, lassan az a kép fog kialakulni rólam, hogy buzgómócsing vagyok, és még csak nem is vehetem zokon, mert tényleg van alapja. Most ugyanis esküvőn szavaltam. Azt már meséltem, hogy itt a szigeten sűrűn tartanak esküvőt. Van állandó versmondó, méghozzá nem is egy, de ilyenkor nyáron gyakran előfordul, hogy az illetékes éppen nyaral. Na, ilyenkor szólnak a megbízható Bálintnak, hogy ugyan mi lenne, ha, esetleg, netán-tán ... És ha nincs más dolgom, akkor nem is mondok nemet. Így jártam most is. Elcsábultam a sziget szó hallatán. Mert az milyen magasztos. Fodrozódó hullámok csacsogó kíváncsisága mellett örök hűséget esküdni, és ennek részese lenni, még ha kívülállóként is.
Aztán az időjárás szeszélyessége miatt a szervezők úgy döntöttek, hogy mégse ott legyen a frigy. Viszont a panzióval szemközti konferenciatermet nagyon szépen berendezték. Nem tudom ki mennyire jártas a honi házasodás rejtelmeiben és annak napi divatjában, ezért kicsit bővebben ecsetelem a történteket. A terembe már eleve egy tollból, pihéből, fehér virágból alkotott boltíven kellett áthaladni. Vagy ez már diadalív? A székeken külön huzat és masni, ezt a szaknyelv székszoknyának hívja. Aztán virágszirom mutatja, merre kell haladnia a leendő házasoknak. A bevonuláskor mondtam egy verset, aztán az anyakönvvezető tette dolgát, nagyjából a szokásos módon. Ami tetszett, és idáig csak templomban láttam ilyet, hogy egy adott szöveget mindkét félnek el kellett ismételni. Például, hogy hűséges leszek. Igaz, az ara addigra már úgy szipogott, hogy tőle nem hallottam ezt a mondatot, de nem akarok ünneprontó lenni. Nem volt viszont két külön gyertyával meggyújtok egy harmadik, közös gyertyát ritus, volt helyette két üvegcséből színes homok összeöntése. Ez tetszett! Bordó és fehér homokot folyatott össze az ifjú pár egy üvegvázába, és művészien összekeveredett homokelegyet meg is kapták emlékbe. A hitvesi csók után is mondtam egy verset, és igyekeztem a magam szerepével is kicsit emelni az esemény fennköltségét. Ahhoz se kellett volna sok, hogy meghatódjam :) Persze volt gyűrűhúzás, pezsgő, sőt a szülőkre is gondoltak, akik bár nem lehettek ott, de mindegyikük emlékére gyertyát gyújtottak, és virágot állítottak.
Jól sikerült a ceremónia, a végén a vőfély még külön odajött és gratulált. Jaj, majd elfelejtettem, a teremből kivonuláskor még szórtunk rózsaszirmot az ifjú házasok feje felé. (Meg is lettem dicsérve, hogy ilyen magasra még senki se szórta a szirmokat) És egy kis mellékzönge .... Az immár házaspárt kivonuláskor Picúr fogadta. Ez nem volt szerves része a szertartásnak, de őkelme már megint megszökött otthonról, és jött utánam. Szerencsére a terembe nem jött be - valahogy a küszöböt ritka nagy tiszteletben tartja - és a násznép is jópofa dolognak fogta fel az egészet. Nem mondom, ha egy német dog lett volna, talán nem lettek volna ilyen vidorak. Szóval minden jól sikerült, velem is meg voltak elégedve, és további együttműködést helyeztek kilátásba. Hmmm. Azt azért nem szeretném, hogy számomra ez kötelességgé váljon. Még akkor sem, ha ezt anyagilag honorálják is.
Aztán az időjárás szeszélyessége miatt a szervezők úgy döntöttek, hogy mégse ott legyen a frigy. Viszont a panzióval szemközti konferenciatermet nagyon szépen berendezték. Nem tudom ki mennyire jártas a honi házasodás rejtelmeiben és annak napi divatjában, ezért kicsit bővebben ecsetelem a történteket. A terembe már eleve egy tollból, pihéből, fehér virágból alkotott boltíven kellett áthaladni. Vagy ez már diadalív? A székeken külön huzat és masni, ezt a szaknyelv székszoknyának hívja. Aztán virágszirom mutatja, merre kell haladnia a leendő házasoknak. A bevonuláskor mondtam egy verset, aztán az anyakönvvezető tette dolgát, nagyjából a szokásos módon. Ami tetszett, és idáig csak templomban láttam ilyet, hogy egy adott szöveget mindkét félnek el kellett ismételni. Például, hogy hűséges leszek. Igaz, az ara addigra már úgy szipogott, hogy tőle nem hallottam ezt a mondatot, de nem akarok ünneprontó lenni. Nem volt viszont két külön gyertyával meggyújtok egy harmadik, közös gyertyát ritus, volt helyette két üvegcséből színes homok összeöntése. Ez tetszett! Bordó és fehér homokot folyatott össze az ifjú pár egy üvegvázába, és művészien összekeveredett homokelegyet meg is kapták emlékbe. A hitvesi csók után is mondtam egy verset, és igyekeztem a magam szerepével is kicsit emelni az esemény fennköltségét. Ahhoz se kellett volna sok, hogy meghatódjam :) Persze volt gyűrűhúzás, pezsgő, sőt a szülőkre is gondoltak, akik bár nem lehettek ott, de mindegyikük emlékére gyertyát gyújtottak, és virágot állítottak.
Jól sikerült a ceremónia, a végén a vőfély még külön odajött és gratulált. Jaj, majd elfelejtettem, a teremből kivonuláskor még szórtunk rózsaszirmot az ifjú házasok feje felé. (Meg is lettem dicsérve, hogy ilyen magasra még senki se szórta a szirmokat) És egy kis mellékzönge .... Az immár házaspárt kivonuláskor Picúr fogadta. Ez nem volt szerves része a szertartásnak, de őkelme már megint megszökött otthonról, és jött utánam. Szerencsére a terembe nem jött be - valahogy a küszöböt ritka nagy tiszteletben tartja - és a násznép is jópofa dolognak fogta fel az egészet. Nem mondom, ha egy német dog lett volna, talán nem lettek volna ilyen vidorak. Szóval minden jól sikerült, velem is meg voltak elégedve, és további együttműködést helyeztek kilátásba. Hmmm. Azt azért nem szeretném, hogy számomra ez kötelességgé váljon. Még akkor sem, ha ezt anyagilag honorálják is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése