Csütörtöki látogatók

Szeretném rögtön az elején leszögezni, hogy ateista vagyok. Már szüleim se voltak hívő emberek, tehát én is ilyen szellemben nevelkedtem, és csak a nagymamám kedvéért vagyok megkeresztelve, hogy mégse legyek pogány. Szóval nem vagyok vallásos, de azért van hitem. Hiszek a kétkezi munka szépségében, az alkotás gyönyörében, az emberi szeretetben. És hogy a jó jót szül, még ha a vemhesség olykor irdatlan hosszúnak is tűnik. Figyelni kell másokra (is), meghallgatni mások - esetleg eltérő - véleményét, és fogékonynak lenni az új dolgokra. Egyre kell vigyázni, képesnek lenni az ocsút elválasztani a tiszta búzától. Eme bevezető után már vázolni merem, hogy szoktam Jehova

tanúival beszélgetni. Kéthetente, csütörtökön jönnek, és eszmét cserélünk :) Korábban is volt már dolgom "jehovákkal", de azok erőszakosak, nyomulósak voltak és elnézést a nagyképű kijelentésért, de nem voltak szellemi partnerek. Ellenben azok, akikkel az utóbbi szűk egy évben ismerkedtem meg, ők nagytudású, művelt emberek, akiket öröm meghallgatni, még ha nem is egy platformon állunk. Bár a vallást mint népbutítást elutasítom, de a mögötte húzódó emberi szeretet az igenis emelkedett dolog a szememben. Nehéz ezt körülírni, de a ceremóniák, berögződött és általam hiteltelennek vélt jelképrendszerek nekem olyan álságosak. Igaz nem is vagyok otthon semelyik felekezet szertartásaiban, csak amit itt-ott lát az ember. És félreértés ne essék Jehova felé sem húzok, csak elfogadom őket is olyannak, amilyenek. Messze nem ők a legveszélyesebbek ezen a Földön. Egyszer elmentem egy összejövetelükre is, és csupa pozitív dolgot tapasztaltam. Ott tényleg kedvelik, szeretik egymást az emberek, az egésznek olyan hangulata volt, mint egy 25 éves érettségi találkozónak. Mindig is szerettem valami közösséghez tartozni, mert annak van valami plusz ereje, mikor segítesz valakinek és ő viszont segít, mindenféle érdek nélkül. De a jehova tanúihoz visszatérve azért van pár dolog, amit korábban nem tudtam, és kissé visszatetsző. Bár nem vagyok egy ünneplős fajta, és csak magamnak nem állítok fenyőfát, de az ünnepet nem utasítom el. Az egy dolog, hogy Jézus születésének dátuma kérdéses, ebben nem szeretnék állást foglalni, hiszen kevés hozzá a tudásom, de maga az elv miért ellenszenves. Rendben, hogy kétezer évvel ezelőtt az ilyesmit még nem ünnepelték, és ezáltal a Bibliában sem szerepel, de végre itt egy jó dolog ebben az elfajzott világban, ami szerethető lenne. Azért a feltételes mód, mert valljuk be párszáz családot kivéve ez az ünnep sem arról szól, amiről kéne. Elég bemenni egy szupermarketbe egy-két nappal szenteste előtt, és olyat lát az ember, hogy a pokol tornáca sem lehet különb. Hol van a csend, békesség, nyugalom, ami meg kéne, hogy szállja az embert? Ajándékok tucatja után való rohangálás, majd az éléskamra feltöltése mintha háború közeledne, koslatás fa után,

hogy formás is legyen, a levelét se hullassa, de drága se legyen ... Kapkodás, rohanás. Na ja, az egész életünk ilyen. Ez szomorú. Nincs idő elmélyülni, kifeküdni a napra dolog nélkül, megbámulni olyan

dolgokat, amiket máskor észre sem veszünk. Mindennek célja van, és a haszonelvűség uralkodik. Persze vannak kivételek, és ez nagyon örömteli, és bízni kell benne, hogy egy fecske is csinál nyarat.
Összesen 5-6 tanúval beszélgettem innen a váci körzetből, de valamennyien kedvesek és szerények voltak. Sőt kirándulni is voltam velük, és tetszett a közösségük, a vidámságuk. Nem hiszem, hogy csatlakozom hozzájuk, mert nem akarok hit nélkül beállni soraikba, de az emberi értékek szimpatikusak, és közel állnak hozzám. Azt se fogom feledni, hogy mikor beteg voltam, Borika hozott nekem gyógyteát, mézet, és csendesen csak a kapura akasztotta és jobbulást kívánt egy cetlin. Nem akart zavarni, hogy betegen vele foglalkozzam. Ezek a dolgok számítanak. Mondani, hirdetni lehet bármit. Isten őrizz, hogy bárkit győzködjek, de ne nézzünk embertársunkra eleve elutasítóan.

(A spanyol szövegű vicc: Na, ti hárman-négyen, tessék megmagyarázni, mi történt! Hmm? Amikor elindultunk még nem volt semmilyen "kacsacsőrű emlős"!)