A zene az kell

Bevallom, némiképp restellem, de a rovat kezd átmenni zenei méltatásba. Isten úgyse nem tehetek róla, ha egyszer ilyen szép számokba botlok bele. :) Ám, hogy némi szolgálati közlemény jellege is legyen az irománynak, elárulom, hogy nyílik már a ("szarkaláb odahaza régen, Ezer tücsök muzsikál most is künn a réten") hóvirág és virít a barka. Hó már nyomokban sem lelhető fel.

Szóval a zene: Mátrai Zsuzsát újra felfedeztem és olyan számokat találtam tőle, amiket korábban nem is ismertem. Tudom, kicsit szomorú dal, de lehet éppen ebben rejlik a szépsége. És a komor hangulatot elhessendő itt egy bájos kép a klip elejéről:

és akkor maga a zene:

A nyertes dal

Magamba néztem, és önzést, elfogultságot, diszkriminációt láttam, ... hogy többi hibámat ne soroljam. Szóval, ha nézők garmada azt mondja, az Il Volo a legjobb, akkor hogy jövök én ahhoz, hogy ezt elmismásoljam olvasóim előtt. Arról nem is szólva, hogy drága "rajongóim" zöme-többsége nőnemű. Hiszen három megnyerő külsejű, fiatal suhanc domborít ebben az együttesben. És azt is el kell ismerni, hogy tudnak énekelni - nem középiskolás fokon - csak én vagyok elkötelezett szolgája a női énekesnőknek. :)

Szóval akkor jöjjön a díjnyertes dal.

San Remo 2015

Véget ért a dalfesztivál, a háromtagú Il Volo együttes nyert a Grande amore című dalával. Ott is a nézők szavazata dönti el, hogy melyik zene a legsikeresebb, sajnos ezúttal sem egyezett az ízlésünk. Nálam Chiara dala, a Straordinario nyert. Hozzá kell tennem, hogy nagy tétben fogadnám, hogy plágiumról van szó. Minő meglepetés a sajtó is "plagio"-val azaz dalműlopással vádolja az előadót, DE velem ellentétben, ők egy régi Pupo számmal (Forse si, forse no) vélik hasonlatosnak a darabot. Sajnos én nem tudom megmondani, hogy melyik dalra hajaz Chiara száma, de szerintem az angol dal, és leginkább Adele-re tudok asszociálni. És szerintem nem is átiratról van szó, hanem totális egyezésről. Ennél már csak az a nagyobb döbbenet, hogy nem találtam sikoltozó cikkeket, hogy ez egy minimum 70%-os koppintás. Szóval abszolút dilemmában vagyok, és amíg nem találom meg az eredeti nótát, nem lesz nyugodt álmom. 

Na, de hogy tudjátok miről beszélek:

Mi chiedo spesso se tu sei
Felice come me
Se poi ti basta quello che ci unisce
Un po’ d’amore e poche regole
Mi chiedi spesso di chi sono
Quegli occhi che ci guardano
Io ti rispondo sono stelle
Ma tu non ci credi neanche un po’
Allora saliremo sopra il cielo
A piedi nudi mano nella mano
Andiamo dritti fino al paradiso
E un po’ più su
Dove tutto intorno esplode l’universo
E io che vedo solo il tuo sorriso
Che fa sembrare tutto straordinario
Come te
Se un giorno io volessi di più
Di tutto quello che già ho
Ti troverei dentro un’altra vita
Con lo stesso sguardo
Perso ma sincero
Ci siamo presi a pugni
E poi a baci fino a ridere
Le mani ci hanno fatto male
Senza volersi mai staccare
E saliremo insieme sopra il cielo
A piedi nudi mano nella mano
Andiamo dritti fino al paradiso
E un po’ più su
Dove tutto intorno esplode l’universo
E io che vedo solo il tuo sorriso
Che fa sembrare tutto straordinario
Come te
 
Come questi anni che sono veloci
Che stancano i volti
Mentre formano i cuori
Sono gli anni più duri
Ma dicono i migliori
E saliremo insieme sopra il cielo
A piedi nudi mano nella mano
Andiamo dritti fino al paradiso
E un po’ più su
Dove tutto intorno esplode l’universo
E io che vedo solo il tuo sorriso
Che fa sembrare tutto straordinario
Come te
Andiamo insieme fino in capo al mondo
Perdiamoci ma mano nella mano
Questo viaggio avrà un finale straordinario
Se viaggi con me
Mi chiedo spesso se tu sei
Felice come me

Szarvas

Az elmúlt 4-5 napban két helyről is kaptam visszajelzést, hogy akad még földi halandó, aki olvassa rögös gondolatimat, és nem csupán a CIA-NSA-FBI szentháromság pásztázza eme irományokat. Tehát ezen felbuzdulva elmesélem minő kalandban volt részem tegnap kora este. Szerda lévén focizni voltam Tolmácson, ahol három három ellen játszottunk, ráadásul vagy két órát, tehát alaposan elfáradtam. Fürdés után kocsiba ültem, is igyekeztem hazafelé. Épp egy nagy és kanyargós lejtőn gurultam lefelé, persze korom sötétben, csak az autó lámpája hasított egy vékony fénypászmát az "éccakába". Na jó, csak fél hét volt ekkortájt, de a sötétség az igaz. És akkor ... már csak azt vettem észre, hogy a kocsi orránál, jobboldalt egy barnás jószág ugrott be az útmenti bozótosba. Igazából csak valószínűsítem, hogy szarvas volt az ugra-bugra állat. Mert méretileg ez felel meg a hitelességnek. Kellően megijedtem, de olyan gyorsan lejátszódott az egész, hogy ocsúdni sem volt időm. Bevallom, ha nincs szerencsém, szerencsénk, akkor a buta négylábút simán telibe trafálom. Hála istennek megúsztuk. Apropó, egy héttel korábban, akkor meg fociba menet - de ezáltal még világosban - egy rókát láttam. És akkor nem is volt veszélyhelyzet, mert megközelítőleg 30 méterrel előttem sétált át az úton a ravaszdi. De mondhatom meglepő kényelmességgel, királyi testtartással.

Összességében örvendetes, hogy még állatok vesznek körül, de vajon még meddig?

Vallomás

Az előző bejegyzés elég komoly-komor lett, ezért gondoltam valami vidámabbat, lélekemelőbbet teszek ide a nap lezárásaként. Hallgassátok szeretettel:

Cogito ergo sum

Mostanában olyan gondolkodós hangulatban vagyok. Talán a tél is teszi, de leginkább az hogy érdekes videókra bukkanok a neten. Nincs hittérítő szándékom, és senkit nem akarok győzködni semmiről. legfeljebb arról hogy tárjuk ki elménket és hallgassunk meg másokat. Tudjuk kifújni a pelyvát a tiszta gabona közül. Az pedig, hogy mi számít pelyvának, azt mindenki döntse el saját maga. Egy nevet azonban úgy hiszem érdemes megjegyezni: Villás Béla. Érdekes gondolatai vannak, és meglepően sok előadása lelhető fel a neten. Ő magát spirituális oktatónak vallja. Engem persze nem a Jézusos elmélkedései fogtak meg leginkább, hanem a Tündérek, koboldok, manók, törpék. De ne féljetek, a Biblia azért ebben is szerepel.

A másik internetes videójegyzet szintén a címe által lopakodott be a tudatomba, és szinte kényszerített rá, hogy rákattintsak. Kismacskám és a háború. Forrai Ildikó osztja meg velünk gondolatait. Sokáig nem mertem kimondani, hogy nekem is hasonló érzéseim vannak. Hiszen a háború szörnyű és rettenetes, fájdalommal és könnyel teli. De ugyanakkor embereket nevel. Ami nagyon hiányzik ebből a világból. Elkényeztetett és pazarló társadalomban élünk, nem tudjuk igazán felfogni, megérteni mi mindenünk van, és hogy ez nem feltétlen törvényszerű. Nem akarom túlragozni a dolgot, inkább nézzétek meg a felvételt, nagyjából a 7. percnél van (számomra) az esszencia, lásd bungee-jumping.