2015. december 28., hétfő

Angolosoknak

A napokban, nosztalgikus hangulat közepette túrtam fel régi CD-imet, és sok-sok kincseim között az alábbi gyűjteményt találtam. Persze ez főképp az angolul tudok részére lehet érdekes, de majd lefordítom, bár ezzel kicsit csorbul a mondatok ereje.

IT IS BETTER TO KEEP YOUR MOUTH SHUT AND APPEAR STUPID THAN TO OPEN IT AND REMOVE ALL DOUBT.
   
A DIPLOMAT IS A MAN WHO ALWAYS REMEMBERS A WOMAN'S BIRTHDAY BUT NEVER REMEMBERS HER AGE.
   
TALK ONLY IF YOU CAN IMPROVE UPON THE SILENCE.   

THE FIRST STEP IN GETTING OUT OF A HOLE, IS TO STOP DIGGING.   

ASKING A WRITER WHAT HE THINKS ABOUT CRITICISM IS LIKE ASKING A LAMPPOST WHAT IT FEELS ABOUT DOGS.
   
IT'S HARD TO MAKE A COMEBACK WHEN YOU HAVEN'T BEEN ANYWHERE.   

I'M NOT CRAZY, I'M JUST COLORFUL.   

YOU DON'T HAVE TO BE MAD TO WORK HERE, BUT IT HELPS.
   
IT IS BETTER TO BE JUDGED BY TWELVE, THAN CARRIED BY SIX.
   
I INTEND TO LIVE FOREVER - SO FAR SO GOOD.   

I'M NOT A COMPLETE IDIOT, SOME PARTS ARE MISSING!

Jobb csukva tartani a szádat és butának mutatkozni, mint megszólalni és eloszlatni minden kételyt.
Diplomata az, aki emlékszik a nő születésnapjára, de sosem emlékezteti a korára.
Csak akkor beszélj, ha "javítani" tudsz a csenden.
Ha ki akarsz jutni egy gödörből, első lépés, hogy abbahagyod az ásást.
Megkérdezni egy írót, hogy mit gondol a kritikáról, olyan, mint megkérdezni egy lámpaoszlopot a kutyákról.
Nehéz visszatérni, ha még nem jutottál el sehova.
Nem vagyok bolond, csak színes egyéniség.
Nem kell őrültnek lenned, hogy itt dolgozz, de segít benne.
Jobb, ha tizenketten ítélnek meg, mintha hatan vinnének. (12 esküdt vs 6 koporsóvivő)
Örökké szándékozom élni, eddig jól megy.
Nem vagyok teljes(en) idióta, néhány rész hiányzik.

Boldog Újévet!

2015. december 20., vasárnap

Közeledik

Kívánok Mindenkinek Örömteli, Boldog és Felhőtlen Karácsonyt, Mosollyal átitatott, Szeretettel átszőtt Békés Ünnepeket, Erőt, Egészséget!

2015. november 17., kedd

Irodalmi est

Idén is megtartottuk a szokásos irodalmi estünket, és most a szokásosnál is több energiával vetettem magam dolgok sűrűjébe. A 7-9 évesekkel Zelk Zoltán 3 nyulát adtuk elő, a 11-16 évesekkel pedig egy Dr Bubó epizódot, méghozzá a Miért nyúl a nyúl címűt. És persze nem maradhatott el a felnőttekkel alakított bohózat sem, ami ezúttal Nóti Károly Gombája volt. No persze szavaltam is, mert a gyökereket is ápolni kell.

2015. november 15., vasárnap

Ipolytarnóc

Mond nektek valamit ez a név? Igen, igen, az Ipoly az egy folyó, tehát ez nem más mint egy Nógrád megyei település. És miről híres? Hát az őskori leletekről!
A múlt héten jártam ott, egy barátom családjával. Igazán szerencsénk volt ezzel a novemberi vasárnappal, bár az árnyékos helyeken azért hűvös volt. A környék igazán szép, és kellően távol esik a forgalom zajától. Már sétálni is érdemes, de persze a túravezetés adja meg a dolog savát-borsát. Ajánlom mindenkinek.

 Ez itt a bejárat
 Megkövesedett mocsári ciprusok
 Bármily hihetetlen, ez itt egy torony - egyben a függőhídtúra bejárata
 Kalandos, igaz?
 Letekintve ...
 Ez már a miocén erdő bejárata a porkolábbal
 Mindenféle túrák is indulnak innen
 De ez itt a lényeg
 Csak túravezetővel látogatható a tanösvény
 Külön élmény a vezető ízes-zamatos palóc meseszövése
 Egy megkövesedett óriásfa részlete
 Dioráma is látható itt, ősállatok lábnyomaival
 3D-s mozi
 A park műanyag állatai
 Ős Bambik
 Rinocérosz család
És újra a porkoláb, egy kardfogú bestia

2015. november 12., csütörtök

28 fok

Aki egy hosszú kómából ébredt volna fel, könnyen megzavarodna, hogy vajon most milyen évszakot írunk. Igaz nem árnyékban, de 28 fokot mutat a hőmérő. Elképesztő! Nem mondom, jólesik napfürdőzni, de félek lesz ennek még böjtje. Szerencsétlen növények meg fognak bolondulni! Most fognak majd rügyezni, aztán áprilisban meg téli álmot alszanak a butusok. Nekem is komoly dilemmám van, hogy cseréljek-e gumit az autón, avagy mégsem. Tegnap volt Márton nap, ami nálunk a faluban egy kiemelt esemény. A libafaláson felül ilyenkor az ovisok és a kisiskolások lámpás felvonulást rendeznek, és rövid műsorral megemlékeznek Márton püspök életéről. Na és tudjátok, hogy Mártonnak mi köze a libákhoz? Anno Márton a libaólban próbált elbújni, hogy elkerülje a püspökké avatását, de a szárnyas jószágok hangos gágogással tudatták a köznéppel, hogy hol kell keresni a leendő egyházfit. Ebben már Márton is égi jelet látott, és beadta a derekát.

2015. november 11., szerda

2015. november 7., szombat

Harmónia, hangulat, hallgasd

The time has come, let us begin
With all our voices joining in
To sing of love and brotherhood
People doing what they should to
Help their fellow man be free
And fill this land with harmony
The young and old, the rich, the poor
Making sounds, never heard before

Harmony! Harmony!
Let's all join in harmony
Sing away the hurt and fear
A great new day will soon be here

Like the shepherd guards his sheep
Watch your children as they sleep
Like the potter turns his clay
Help to shape a better day, and
Let us sing a song of love
There's one thing I'm certain of
Love will fill the hearts of men
Peace will come on earth once again

Harmony! Harmony!
Let's all join in harmony
Sing away the hurt and fear
A great new day will soon be here

Harmony! Harmony!
Let's all join in harmony
Sing of love, and brotherhood
And people doing what they should

Harmony! Harmony!
Let's all join in harmony

2015. november 6., péntek

Sikeresség

A siker nem mindig az, amit látsz ... (kár, hogy a mai világban ez pont fordítva van)

2015. november 3., kedd

Hallo! Wien?

Ez a kedvenc képem az elmúlt napokból:

2015. október 25., vasárnap

Szendehely

Kórusunk Szendehelyén tette tiszteletét:

2015. október 18., vasárnap

Népi botox

Tegnap még viccesnek, humorosnak szántam ezt az írást, de mára már kissé elkeseredetten rakom egymás mellé a betűket. Apámnál voltam, és az a helyzet, hogy túl hamar végeztem a kerékcserével, "ezért" apám kitalálta, hogy szüntessünk meg egy darázsfészket. Persze ez királyi többes, hiszen ő elég nehézkesen mozog, szóval a feladat rám hárult. Nem volt hozzá sok kedvem, talán éreztem, hogy milyen sors vár rám. Ha józanul lehetne apámmal beszélni, akkor mondtam volna, hogy várjunk meg egy olyan időpontot, mikor a rovarok már pihengetnek, de sajna ő elég türelmetlen típus. Szóval nekiveselkedtem. Létrán felmásztam a padlásra és szemügyre vettem tetthelyet. A pókhálók kusza szövevényén át láttam, hogy a darazsak a téglák likacsaiban vertek tanyát. Mivel eddig senki nem zaklatta őket, ezért az ember közelsége éberré tette őket, és felderítőket küldtek a hívatlan vendég körülkémlelésére. Bevallom csapkodtam kicsit. De nem eleget, vagy nem jól. Az egyik megcsípett, de akkor már én is visszavonulót fújtam, és valahogy sikerült lejutnom a létrán. De ezek a rovarok bosszúszomjas teremtmények, és jöttek utánam. Az egyik megcsípte a nyakam, másik a halántékom, visítottam, mint a vett malac. Sprinteltem is pár métert, hogy lerázzam üldözőimet, de a ruhám alá is keveredett egy dög. Az sem tétlenkedett. Összesen öt csípést könyveltem el, ebből egy sajnos a számon. Igazából csak emiatt aggódtam, mert tudtommal nem vagyok allergiás. Ittam egy kalcium pezsgőtablettás italt, de most olvasom a neten, hogy ez igazából halottnak a csók. De akkor még nem is volt semmi baj, büszke voltam magamra, milyen jól viselem a csípéseket. Kicsit megdagadt a szám, de sokkal rosszabbra számítottam. Mondjuk az ebéd nem lett igazán ízletes számomra, és érdekes módon a fogam is fájni kezdett. De még mindig tűréshatáron belüli volt a dolog. Olyannyira, hogy még délután elmentem meglátogatni egy idős rokonomat.
Estére azonban bedurvult a reakció. Most kábé úgy nézek ki, mint Voksán Virág, vagy egy kacsacsőrű emlős. Elég ijesztő, és bár megannyi jelző jut eszembe a szám kapcsán, ezek között nem szerepel az érzéki. Remélhetőleg senki nem várja el tőlem, hogy fotókkal bizonyítsam balesetemet. Az azonban tény, hogy simán modellt állhatnék egy orvosi lexikon darázscsípés címszavához. Próbálom borogatni, ám elég nehéz az ember szájára kötözni valamit. És ha azt mondom száj, akkor dús, bíbor ajkamra gondolok.

2015. október 6., kedd

Szoboravatás

Lustaságommal mit sem törődve, a percek, órák, napok igencsak serényen teszik dolgukat. Olyannyira, hogy az események szinte egymás fenekébe torlódnak. Egyszerre öt fronton is próbákra kell járnom, és akkor még nem is szóltam a hétvégekről, meg a fellépésekről. Szombaton Soroksáron tettük tiszteletünket a kórussal, vasárnap pedig itt helyben szerepeltünk. Az apropóját az adta, hogy szobrot avattunk a templomkertben. Már több ízben mondtam, hogy ez egy sváb település, az ősök 1716-ban vándoroltak el Németországból, hogy aztán itt letelepedjenek. Vagyis hamarosan 300 éves történelem néz vissza a falu. 
Tehát eleink előtt tisztelegve jött az ötlet, hogy állítsunk emléket az egykori bevándorlóknak. Az időjárás is kegyeibe fogadott minket, szép napos délelőtt tette kellemessé az ünnepséget. Mise után kezdődött a ceremónia, magyar majd német himnusszal, de a német himnusz alatt nem Germánia hivatalos himnuszát kell érteni, hanem létezik egy kisebbségi himnusz is Volkshymne der Deutschen in Ungarn címmel.
Aztán persze voltak mindenféle köszöntők, beszélt a polgármester, a szobrász, a jegyző, fel lett olvasva a falu története, Józsi bá' elmesélte a sváb népviselet kellékeit, amit meg is mutatott a szobron. Iskolások is szavaltak verseket, és persze a kórus is énekelt két nótát. Aki tudott népviseletbe öltözött, ezt láthatjátok a képeken is:
 

 

2015. szeptember 20., vasárnap

Egyszer

Eltelt egy hét ...

2015. szeptember 12., szombat

Szép hétvégét

Lassan itt az ősz, de most még tán lesz részünk némi indián nyárban ... ehhez kívánok sok örömöt és vidámságot. Kivel mással, mint Laura Pausinivel:

2015. szeptember 3., csütörtök

Kunyhó

Van egy kunyhóm. Volt egy kunyhóm. De mint az élet oly sok területe, az ember ízlése is változik, alakul, fejlődik, módosul. De a kunyhóhoz ragaszkodtam, mert Csinevát idézi. :-) Viszont rájöttem, hogy 2 méterrel hátrébb sokkal jobban érvényesülne, a vadrózsa és a fosószilva árnyékában. Másfelől a közlekedés is könnyebbé válik,  ha kissé oldalt eltolom. Egy érv szólt csak a költöztetés ellen, hogy a kunyhó elé ültetett szivarfa ezáltal eltávolodik a bejárattól. Ám a verdikt megszületett, és nekiláttam a műveletnek:
 
 
 
Most látom, hogy pár kép kimaradt a kollekcióból, mert a kukoricaszárakat később borítottam argentin pampafűvel. Egy ugyanis sokkal tömörebb, így jobban szigetel az eső ellen. És a "padlót" is ezzel a fűvel oldottam meg. Az állatok egyébként nagyon szeretik, Grafi főképp a tetejét kultiválja, Picúr meg a belső árnyékot kedveli. ... Szóval ÚJRA van egy kunyhóm.
És akkor még két fura kép :)
 Kőleves után szabadon ...
 
Ez nőtt a vadrózsán, de nem tudom, hogy mi ez. Talán valami betegség? Olyan, mintha egy mohagubó nőtt volna az ágon.




2015. augusztus 30., vasárnap

Hány éves vagy királyfi?

Beugrott a folytatás? Hagyok időt a megfejtésre, és a történet végére úgyis világossá válik, mire gondoltam.
Rugaszkodjunk neki - bár elég kétes vélemény alakulhat ki rólam eme sztori kapcsán ... Szóval, hogy elölről kezdjem, egy telefonhívás volt mindennek az elindítója. A szokott marketinges duma: bemutatkozó cég, soha vissza nem térő alkalom, garantált nyeremény ... Igen, jól sejtitek, termékbemutató volt a háttérben. Hittem is nem is, amit mondtak, de mivel az esemény közel volt, én meg idővel elég szabadon rendelkezem, hát úgy gondoltam miért ne, legfeljebb veszítek fél napot. Komolyan mondom, most sem a felháborodás íratja velem eme sorokat, inkább a keserédes örömkönnyeket akarom kiírni magamból.
Szóval rábólintottam  a meghívásra, és közölték, hogy majd küldenek meghívót, de még telefonálnak is a biztonság kedvéért. Megtörtént mindkettő, sőt a hívás alkalmából még kaptam egy "titkos" kódot is. Kedden reggel felkerekedtem, és az éhkopp ellen védekezve egy kakaóscsigával felfegyverkezve belovagoltam az esemény színhelyére. A kapuban éber cerberusok kereszttüzébe kerültem. Egyedül érkeztem? Nálam van a meghívó és egy igazolvány? Most érkeztem? Ez utóbbi kérdés szórakoztatott leginkább, hiszen hogyan másképp lehetett volna lehetséges. De meg kell mondanom nagyon udvariasan és előzékenyen viselkedett a két muksó. Korán érkeztem, de már nem tartoztam az első fecskék közé. Zömében idősebb emberek toporogtak a bejáratnál. Aztán engedélyt kaptunk a "szentélybe" haladásra, ami egy kisebb, hangulatfényes terem volt, benne hat sorban 6 szék, előtte egy pódiumon VALAMI letakarva. Aztán jött az "idomár", egy igazi muszklimiska, némiképp kihízott ingben. Nyugalom, az előadást nem fogom reprodukálni, csak a benyomásaimat teszem közzé. Meg kell mondanom, profimód csinálta a dolgát, a nézőket is bevonva az eseményekbe. Evidens kérdéseket tett fel (szeretjük-e a reklámokat), és boldogan söpörte be a magától értetődő válaszokat Csak sajna olyan hangerővel tette mindezt, hogy szerintem még a buszmegállóban is hallották szavait. Ja és a két ajtónálló is felsorakozott oldalvást, és lelkesen bólogattak. (Mondom én, hogy az idomár a megfelelő szó)
Hogy ne legyen teljesen homály, miről van szó, elárulom, hogy edénykészlet volt az első felvonás tárgya. Nem mondom, hogy nem nézett ki jól, de 420 ezerért ne akarjanak ilyent rámsózni. De azért időnként én is tapsoltam, hogy ne rontsam el mások szórakozását. Kisvártatva áttértünk a porszívóra. Öt szűrő, dönthető nyél, mindenféle toldalékok. Próbaképpen tisztítottunk székkárpitot és lábtörlőszőnyeget. Tényleg meggyőző volt az eredmény, ahogy az ára is: 600 valahányezer. De még mindig volt ott valami stóc, ami egy lepel alatt várakozott. Ta-daaaam! Spéci konyhagép. Szeletelő, vágó, turmixoló, tésztagyúró szupermasina. Szecskáztunk, kevertünk, dagasztottunk. Le voltam taglózva. Esküszöm felmerült bennem, hogy veszek egyet, ha 20 ezerért hozzám vágják. Merthogy 40 konyhai eszközt helyettesít. Az ára meg egy használt autó árát pótolja. 460 000? Valahogy így. Hogy milyen bátor emberek vannak!
Kapaszkodjatok meg, most jön az a rész, ami miatt az egészet elkezdtem írni! Idáig tartott a bemutató. Jöhetett a sorsolás. Mert mindenki kapott egy sorsjegyet. Adott utasításra fel kellett nyitni, és a benne lévő számnak meg kellett jegyezni az utolsó számjegyét. Aztán nyitottak egy borítékot, amiben például százezres vásárlási utalvány volt. Ezt lehetett nyerni. Aztán kihúztak egy másik számot, hogy ki nyert. Ezt háromszor eljátszották. Én is nyertem ... volna, csak nem ugrottam fel a helyemről, mert 500 000-ért sem kell se porszívó, se turmixgép. De jöjjön az elképesztő döbbenet. mivel egy számjegyet sorsoltak (0-tól 9-ig), ezért úgy 10% esélye volt az embernek. Igaz nem csak egy sorsolás volt, de a jelenlévők fele "szerencsésnek" mondhatta magát. :) Micsoda pszichológia, sok-sok boldog ember ... a nyertesekkel egy ügyintéző félrevonult, hogy meggyőzze a mámoros kuncsaftot, miszerint részletfizetés is kapható. Míg ez a folyamat zajlott - ekkor már 11 óra lehetett - odajött hozzám egy hölgy, és megkérdezte, hogy én nem nyerte-e VÉLETLENÜL. Csak tátogtam, hápogtam ... hát ez meg hogy? Ha eddig nem lett volna gyanús a lebonyolítás, most már végképp X akta jelleget kapott a műsor. Mondtam az éberszemű hölgynek, hogy nyertem ugyan, de nem kívánok élni vele. Levegőért kapkodott, és feltehetőleg a szellemi képességeimért aggódott, de én hajthatatlan maradtam.
Nem tudom ki vásárolt bármit is, ez nem derült ki, de a "cég" még tartogatott meglepetést. Négy ember, akik a leglelkesebben tapsoltak, kaptak egy plüssmacit. Ára (szerintük) tízezer, én mondjuk max 3-ra saccoltam volna. A szerencsés 3 nő, 1 pasi ki lett hívva az első sorba, talán még fotó is készült róluk. Az animátor meg csak nyomta a süket sódert tovább. Merthogy nyertek még egy takarót is! 240 000 értékben! De nincs vége ... nyertek egy porszívót! Persze fejenként! És jöhetett a bohócszlogen: van másiiiiik ...... mert nyertek még egy takarót, és még egy plüssmacit. Ugye ti is kapkodjátok a fejeteket? Nyugodjatok meg, elárulom, hol van kutya elhantolva. Ezért az összesen 890 000 értékű "ajándékért" (cserébe) csak annyit kérnek, hogy fizessenek ki 190 ezret. 
Hagyok időt az elmélkedésre .... mindenesetre látni kellett volna az immár kevésbé szerencsés páciensek színeváltozását. A gyermeki öröm csillogása átment vöröses árnyalatba fordult véreres szemforgatásba. "Hogy mit gondolnak ezek!" Lám az értelem szikrája még maradt az emberekben. Kissé én is megnyugodtam, hogy nem váltam lúzerré, és vártam a magam GARANTÁLT nyereményére. Ami nem csekély húszezer ruppó ... értékű gagyi. Nos, nem feszítem a húrt, kaptam egy igénytelen csomagolású krémszettet, persze valami noname termék, levendula, rozmaring, gyógymassza szentháromság. Áldassék az Úr neve. 
Ennyi a történet. Igyekszem úgy felfogni a dolgot, hogy jó pap holtig tanul, és egy "élménnyel" váltam gazdagabbá. :)

2015. augusztus 14., péntek

Műfordítás

Kicsit vacilláltam a cím kapcsán, mert ez így nagyon szárazon és sótlanul hangzik, viszont lefedi a lényeget. A "történet" ott kezdődik, hogy zenét hallgattam, és újra felfedeztem Sárosi Katalint. Az egyik számot szerettem volna ide felrakni, de sajnos nem találtam a YouTube-on. De akkor már megkerestem legalább a dalszöveget, hiszen alapvetően az tett rám nagy hatást. Sikerrel is jártam ... és akkor kiderült, hogy alapvetően ez IS egy olasz szám :-), csak Vándor Kálmán írt hozzá magyar dalszöveget.


Szóval a dal Tony Renis szerzeménye, és ő is énekelte először, de utána többeknek megtetszett, és Mina is elénekelte 1972-ben:

És akkor lássátok, hogy mitől olyan nagyszerű ez a zene, pontosabban, hogy milyen hatásos eredményt lehet elérni egy "szép" fordítással. Valóban igaz a mondás: "a fordítás amennyiben hű ... nem szép ... ha szép ... nem hű". De azt hiszem inkább legyen szép, mint ebben az esetben is.

Sárosi Katalin: Soha, soha, soha

Én elbújnék, ha tudnám azt, hogy keresnél és meg is találnál.
Egy hópihévé változnék, mely véletlen a gallérodra száll.
Én versenyt futnék teveled a gondolatok futószőnyegén.
Még akkor is, ha tudnám azt, hogy sosem leszel szerelmes belém.
Oly lehetetlen veled élni, mégis érzem, nem tehetek másképp.
Hiszen tudod te rég, én soha soha soha senkit ilyen nagyon
nem szerettem még.

Én jól tudom, hogy nem mindig a forrásánál legtisztább a fény,
és gyakran kérdem magamtól, hogy rólad mért is álmodozom én?
Oly lehetetlen veled élni, mégis érzem, nem tehetek másképp.
Hiszen tudod te rég, én soha soha soha senkit ilyen nagyon
nem szerettem még.

Ha néha-néha velem vagy, s egy könnyű mosolyt villantasz felém,
a hosszú évek szenvedését percek alatt megbocsátom én.
Bár lehetetlen veled élni, mégis érzem, nem tehetek másképp.
Hiszen tudod te rég, én soha soha soha senkit ilyen nagyon
nem szerettem még.


2015. augusztus 5., szerda

Úszó VB





Katinka nem nyert 200 gyorson!

2015. július 27., hétfő

In memoriam

Öt év, három hónap és 15 nap után az utolsó egérke is lehunyta örökre a szemét. Immár közel egy éve egyedül lakta a terráriumot, és sokkal félénkebb, ijedősebb volt a többieknél. Jószerivel csak az ennivaló illatára bújt elő, bár éjszakánként gyakran hallottam, hogy sürög-forog. A szakirodalom szerint 4-5 évet élnek a mongol futóegerek, tehát ő igazán szép kort élt meg. 

Bánatom súlyosbítandó, tegnap pedig egy módfelett termetes sünit találtam a kertben holtan. Régóta szerettem volna, hogy egy süni legyen kertem lakója, de fájdalmasan érint, hogy csupán merev állapotban találkozhattam vele. Viszont ha egy süni előfordult, akkor bizakodom, hogy lesz még másik is.

2015. július 25., szombat

Falfestés

Ebben a szobában szívesen hajtanám álomra a fejem.

2015. július 24., péntek

Nyaralás

Leginkább az aktív nyaralást szeretem, a tengerparton való hempergés nem az én műfajom, bár most, hogy belegondolok van olyan rövid epizód amit ott is el tudok képzelni ... khmm
Na de ne álmodozzunk, térjünk vissza a Tisza-tó partjára, mert ott töltöttem az elmúlt 10 napot. Egészen konkrétan a dinnyésháti kempingben, ami Tiszanána közelségében található. Itt vertünk tanyát, és innen indultunk evezni nap mint nap. Sajnos többnyire úgy, hogy autóval (tetején a kenuval) átmentünk egy másik kikötőbe, és onnan csónakáztunk jobbra-balra. Nyilván oldalakat lehetne megtölteni az események taglalásával, de ebben a melegben nincs ehhez hangulatom. Inkább képekkel próbálom átadni a hangulatot:
 Amikor a modern indiánok még Pesten gyülekeztek ...
 Négylábú útitársunk is volt az első napokban ... egy Jack Russel Terrier, bizonyos Kaszavölgyi Xman.
 És amitől a vizitúra igazán nomád kalandozás - a bogrács
 Lagúnás rész Tiszafüred közelében
Mesésen buja tündérvilág ...
... benne a manókkal
Ugye milyen romantikus?
 Navigare necesse est ...
 Ha erősen fókuszálsz, középtájt láthatsz egy bakcsót.
 Egy madárles tetejéről ilyesmit lehet látni (Ispán tó bejárata) ...
... és maga a tó ...
... rajta a betolakodókkal

2015. július 5., vasárnap

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...