Lustaságommal mit sem törődve, a percek, órák, napok igencsak serényen teszik dolgukat. Olyannyira, hogy az események szinte egymás fenekébe torlódnak. Egyszerre öt fronton is próbákra kell járnom, és akkor még nem is szóltam a hétvégekről, meg a fellépésekről. Szombaton Soroksáron tettük tiszteletünket a kórussal, vasárnap pedig itt helyben szerepeltünk. Az apropóját az adta, hogy szobrot avattunk a templomkertben. Már több ízben mondtam, hogy ez egy sváb település, az ősök 1716-ban vándoroltak el Németországból, hogy aztán itt letelepedjenek. Vagyis hamarosan 300 éves történelem néz vissza a falu.
Tehát eleink előtt tisztelegve jött az ötlet, hogy állítsunk emléket az egykori bevándorlóknak. Az időjárás is kegyeibe fogadott minket, szép napos délelőtt tette kellemessé az ünnepséget. Mise után kezdődött a ceremónia, magyar majd német himnusszal, de a német himnusz alatt nem Germánia hivatalos himnuszát kell érteni, hanem létezik egy kisebbségi himnusz is Volkshymne der Deutschen in Ungarn címmel.
Aztán persze voltak mindenféle köszöntők, beszélt a polgármester, a szobrász, a jegyző, fel lett olvasva a falu története, Józsi bá' elmesélte a sváb népviselet kellékeit, amit meg is mutatott a szobron. Iskolások is szavaltak verseket, és persze a kórus is énekelt két nótát. Aki tudott népviseletbe öltözött, ezt láthatjátok a képeken is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése