Műfordítás

Kicsit vacilláltam a cím kapcsán, mert ez így nagyon szárazon és sótlanul hangzik, viszont lefedi a lényeget. A "történet" ott kezdődik, hogy zenét hallgattam, és újra felfedeztem Sárosi Katalint. Az egyik számot szerettem volna ide felrakni, de sajnos nem találtam a YouTube-on. De akkor már megkerestem legalább a dalszöveget, hiszen alapvetően az tett rám nagy hatást. Sikerrel is jártam ... és akkor kiderült, hogy alapvetően ez IS egy olasz szám :-), csak Vándor Kálmán írt hozzá magyar dalszöveget.

Szóval a dal Tony Renis szerzeménye, és ő is énekelte először, de utána többeknek megtetszett, és Mina is elénekelte 1972-ben:

És akkor lássátok, hogy mitől olyan nagyszerű ez a zene, pontosabban, hogy milyen hatásos eredményt lehet elérni egy "szép" fordítással. Valóban igaz a mondás: "a fordítás amennyiben hű ... nem szép ... ha szép ... nem hű". De azt hiszem inkább legyen szép, mint ebben az esetben is.

Sárosi Katalin: Soha, soha, soha

Én elbújnék, ha tudnám azt, hogy keresnél és meg is találnál.
Egy hópihévé változnék, mely véletlen a gallérodra száll.
Én versenyt futnék teveled a gondolatok futószőnyegén.
Még akkor is, ha tudnám azt, hogy sosem leszel szerelmes belém.
Oly lehetetlen veled élni, mégis érzem, nem tehetek másképp.
Hiszen tudod te rég, én soha soha soha senkit ilyen nagyon
nem szerettem még.

Én jól tudom, hogy nem mindig a forrásánál legtisztább a fény,
és gyakran kérdem magamtól, hogy rólad mért is álmodozom én?
Oly lehetetlen veled élni, mégis érzem, nem tehetek másképp.
Hiszen tudod te rég, én soha soha soha senkit ilyen nagyon
nem szerettem még.

Ha néha-néha velem vagy, s egy könnyű mosolyt villantasz felém,
a hosszú évek szenvedését percek alatt megbocsátom én.
Bár lehetetlen veled élni, mégis érzem, nem tehetek másképp.
Hiszen tudod te rég, én soha soha soha senkit ilyen nagyon
nem szerettem még.