És újra

de most magyarul ...

Szóval még mindig a Nyomorultak zenéjének hatása alatt vagyok, ezért megkerestem magyarul, hiszen mégiscsak ennek a medencének lakói vagyunk, vagy mifene. És nem is csalódtam, mert Malek Andrea gyönyörű tolmácsolásában rá is leltem a kívánt zeneszámra. Ahogy már annyiszor mondtam: A szép zenét a szöveg tudja katartikus tenni!

Régen, ha férfi szólt hozzám,
hangja lágy volt, bársony...
És a szó mind hívott...
Szerettem, s hittem vakon még...
És az élet egy dal volt...
Rejtélyes édes dallam...
Hová tűnt hát?
Nincs már sehol?...

Álmodtam én egy álmot rég,
mikor még gyermek hittel éltem...
Álmodtam őt, ki értem él!
S hittem egy megbocsátó Istent!....
Nem féltem senkitől se még...
Csak álmok voltak, dal és játék...
Fizetni nem volt még miért...
Az élet bőkezű volt, s gyöngéd...
De jött a tigrisléptű éj...
sárga láng - egy éhes szempár!
Álmom karmok tépték szét...!
Lelkem sírt gyalázatán...!

Ott feküdt karjaim közt ő,
egy nyáron át oly jó volt hozzám!
Asszonnyá ő tett gyermekből...
S hogy jött az ősz, már messze járt...
Álmodom még, hogy visszatér...
És úgy mint rég, velem lesz mindig...
Hazug az álom, bármi szép!
Ő nem jön már, s hiánya pusztít!...
Álmodtam én egy életről...
Hogy lehet más, hogy lehet jobb is...
Hittem, mert voltak álmaim...
Az élet megölte most mind...