Suttogás az őrült zajban ...

A legújabb kedvenc:

Kinek lehet hinni

Na, többek között ezért sem érdekelnek a társkereső rovatok:

175 km-t én alig-alig neveznék környéknek, igaz a Nap-Hold távolsághoz képest elenyésző. És ha belépsz az oldalra, akkor jön az izgalmas lehetőség: "Érj el 100 nőt egy csapásra"! Könyörgöm mi ez??? Piramisjáték? Multi-Level-Marketing? Tisztára mint egy futószalag ... és különben sem akarok 100 nőt csapkodni ... Mondanom se kell, ha netán valaki iránt érdeklődnél, akkor rögtön arany-gyémánt-platina tagságot kell váltanod, különben nem kapsz elérhetőséget, nem látsz fényképet. Szóval iziben ki is léptem.

Orgona

Kertem ékessége elmúlt immár 8 esztendős, anno törpének vettem ...

Bihari Viki

Egy-két évvel ezelőtt, Erika révén ismertem Bihari Viktória vidám történeteit. A tánccsoport évzáró buliján olvasta fel a Vibrátor című pajkos írást, és én másnap már rá is kerestem erre a névre. A Tékasztorik blog alatt sok más kacagtató történet is várt rám. És talán a Tékasztorik szó most nektek is ismerős lehet. Ugyanis ezekből a különálló blogmesékből most összegyúrtak egy filmet. És maga a szerző a főszereplő, Csuja Imre és Görbe Nóra oldalán. Lám-lám, a blogírásból is lehet karriert építeni :)
Megvallom kedvelem Vikut (ahogy ő nevezi magát), csak a szabadszájúsága fáj néha. Persze lehet mondani, hogy modoros vagyok, de szerintem a káromkodás az indulat kifejezőeszköze, nem másé. És főleg attól fáj az ilyetén megnyilvánulás, akin látom, milyen szépen tud fogalmazni, és milyen gyönyörű mélysége van lelkének. Mert a humoros írások mellett számos komoly történetet is "papírra vetett" a neten. A legfrissebbet most elébitek tárom, azzal a reménnyel, hogy nektek is tetszeni fog.

Bihari Viktória: Az én dalom

Nézni ezer tájat, elsuhanó rétet,
Zivatarban ázni, hogy átjárjon az élet,
Gyermekarcba bújni, csiklandón nevetve,
Rongybabát dobálni, ördögöt feledve.
Bejárni a Földet és mindent megenni,
Naplemente közben a semmin elmerengni,
Elégni egy karban, elveszni egy csókban,
Meztelen rohanni a friss, ropogós hóban.
Forrásvizet adni öreg nénikéknek,
Hajnalban riadni, hogy szól a madárének,
Zenét és fényeket hallani meg látni,
Hamis magyar nótát az éjbe kiabálni,
Morzsolni a földet a két tenyerembe,
Halhatatlant írni egy nagy szerelembe.
Azt hinni, hogy jó lesz, és mindenki kedves,
Nem néznek bolondnak, az sem, aki megles,
Hátam mögött jó szó, és dicséret árad,
Aki reám gondol, nem járja át bánat.
Megváltást kérni és megbocsátást adni,
Minden nap egy jó szót valahonnan kapni,
Terheket levenni azoknak válláról,
Kik nem kaptak eleget Isten oltalmából.
Nagy, nyitott szívvel és erős karokkal
Cipelni és adni százezer marokkal,
Üveggyöngy könnyeket a felhőkre dobni,
Pár boldog percet a szívekbe lopni.
Élni és érezni lélekkel és testtel,
Hangtalan meghalni egy esős, szombat reggel.

Chopin - Mariage d' amour

Jégbontó hava XIV

Lám-lám, a répáktól is lehet tanulni! Sok Boldogságot a Szerelmeseknek!

Sünmalac

Én lefekszem, Te künn maradsz,

Szép álmokat kis sünmalac!

Bögre

Mostan színes bögrékről álmodom.
Legszebb a piros.:

Új út

Jégtúra

Ezen a néven hirdette meg a Tisza-tavi Szabics kikötő a szabadidős programját. Ugyebár már hosszú napok óta -20 és -10 között ingadozott a hőmérséklet, ezért a Tisza-tó is befagyott. Írtam már arról, hogy több mint 10 éve járunk evezni nyaranta, és igazság szerint az utóbbi években kényelmi okokból a Tisza-tó lett a favorizált helyszín. Ilyenkor ugyanis nem kell naponta tábort bontani, bepakolni a kenukba és este ugyanezt tenni fordított sorrendben. Szóval így 50 felett, autóval irány a dinnyésháti kemping, az alaptábor kiépítése (EGYSZER) és innen teszünk túrákat a tavon és az öblítőcsatornákon. Annyi hátránya van a dolognak, hogy időnként fel kell rakni a hajókat a kocsira, és átautózni egy másik kikötőbe, hogy ne mindig ugyanazt zsombékot kerülgessük a hajóval.

Tehát ebből kiviláglik, hogy igencsak szentimentális viszony fűz minket a Tisza-tóhoz, vagyis egy téli túra lehetősége felfokozott izgalmat váltott ki belőlünk. Luca és Csapek volt a két főszervező, és hamar 14 főre duzzadt az érdeklődők száma. Mire eljött a péntek, és gyakorlatilag már tudtuk milyen időjárásra számíthatunk, nos akkor már csak 8 vállalkozó pionír maradt. Ebből adódik, hogy két autó is elég volt. Szó mi szó, bennem is volt kétség, hogy bölcs ember vajon ilyenkor elhagyja-e otthonát, de nem akartam papírkutyának bizonyulni, és felhúztam a vekkert negyed 6-ra. Mióta állatok vannak, kicsit tovább tart a reggeli készülődés. Szerencsére éjjel nem esett csapadék, így gond nélkül eljutottam Gödre, ahol átültem Zoliék kocsijába, és még felszedtünk 2 másik utast. 3/4 8-ra volt megbeszélve a találkozó az M3-s kivezető szakaszánál lévő McDonalds-nál. Míg vártuk a másik autót, bementünk melegedni az óriáscéghez. Mint falusi, kerek szemmel rácsodálkoztam az ételrendelő automatára, és Zolival heves nyomkodásba kezdtünk, rendeltünk mindenkinek mindent. Én magamnak asszem 10 csokis fánkot kívántam ... lényeg, hogy meg sem álltunk 17 ezer forintos rendelésig. Kicsit zavarba jöttünk, mikor kijött egy dolgozó, hogy akkor leadjuk-e a rendelésünket vagy sem. Szerintem ő se gondolta komolyan, hogy bárki 10 balzsamecetes salátát képes megenni, de így akarta letörni a szarvunkat. Nos, sikerült is :) .

Közben meg is jött a másik autó és indulhattunk, hiszen 3/4 10-re oda kellett érnünk. Nem is volt gond az úttal, igaz az utolsó 35 km-t jó ha 50 km/h-s átlaggal tudtuk teljesíteni. Ezen a szakaszon nem volt letakarítva a hó ugyanis. 

A Szabics kikötőben elég nagy társaság várakozott, és enyhén havazott. A túra részeként kaptunk egy pohár forralt bort, ami az utóbbi időben elég nagy kedvencemmé nőtte ki magát. Aláírtunk egy papírt, hogy saját felelősségünkre vágunk neki az útnak, és épp csak, hogy nem kellett gyónni és felvenni az utolsó kenetet. Na, de mielőtt folytatnám, íme néhány fénykép, hogy átérezzétek a hely szellemét.

 

 

 

Remélem vacogtok már ... és igen volt egy szoptatós viharvert pulikutya, aki hálás volt a sima kifliért is. Két motorcsónakkal, ötösével vittek át minket a túlpartra. Ugyanis itt folyik maga a Tisza. Mint látszik is a képen, erős jegesedés volt a folyóvízen is egy csatornán törték fel a jeget a hajók számára. Azok az apró pöttyök a jégen pedig nem pixelhibák, hanem vadkacsák. Egyébként 70-80 fő között volt a létszám, és mikor libasorban mentünk, egész komoly expedíció képét öltöttük magunka. Igazából csak egy gond volt, hogy olvadt a hó, és csupa csatak, latyak terült el a lábunk alatt. Egyébként szerintem mindenkinek eszébe jutott a Delta című tudományos műsor bevezető képsora, mikor a sarkkutatók nekidőlnek a szélnek és úgy küzdik magukat előre. Lekopogjam, azért ennyire nem volt kritikus a helyzet, de a tocsogás sok erőt kivett az ember lábából. Arról nem is beszélve, hogy éreztem a hideg és undok hólé utat talált a Bundeswehr bakancsom résein. Sajnos Zolitól az út harmadánál búcsút vettünk, mert az ő térde nem bírta ezt a fajta megterhelést. A társaság is meglehetősen széthúzódott legalább 500 méter volt az elsők és az utolsók között. Ja, azt nem is mondtam, hogy le a kalappal a szervezők előtt, mert 4 biztosító ember is jött velünk, szánkóval, kötéllel, fejszével. Így értünk el az Óhalászi kilátóhoz. 

 

 

 

 

 

Ez egy nosztalgikus pont számunkra, mert anno itt küzdöttünk az elemekkel James Onedin módjára, és Csapek papucsa itt lépett frigyre az enyészettel. Mint ebből is kiviláglik, itt már javában a tó jegén botorkáltunk, csak sajnos semmit nem láttunk a jég alatti világból, mert 15-20 centis hó fedte a tájat. Kivéve azt az ösvényt ahol mi turmixoltuk a jégkását. Azt kell mondanom, elég egyhangú volt a túra, kevés látnivalóval. Igazi felüdülés volt, mikor beléptünk a nádasba, onnan pedig az erdőbe. És láss csodát egyszercsak egy téglafal bukkant elő a semmiből.

 

 

 

 

Ez a muksó itt a baloldalon pedig némi idegenvezetést is magára vállalt, és az ottani házikó romjairól mesélt. Ez volt egyébként túránk végcélja, a megtett táv 6.83 km volt. Mellesleg nagyon jól vizsgázott a telefonra feltöltött Locus Map applikáció, sőt azóta megvettem annak a Pro verzióját is.

Rövid falatozás, italozás után indultunk visszafelé. Bevallom a tempó számomra nem volt elégséges, és mivel ekkorra már eléggé dideregtem a vizes zoknimban, ezért a többieket leelőzve az élre törtem. És örülök, hogy így tettem, mert sokkal szebb a túra ha nem valakinek a hátát nézed, és nem arra kell ügyelni, hogy az előtted lévő mikor torpan meg, nehogy a nyakába boruljál egy idegennek. A nap is kisütött, a hószállingózás is abbamaradt, szinte már jól éreztem magam. A mozgástól a vérkeringésem is feléledt. És így, hogy szert tettem közel 500 méter előnyre, így több időm maradt nézelődni, fényképezni. Íme néhány bizonyíték:

 

 

 

 

Visszafelé felmentem a kilátóra, amit odafelé kikerültünk, ezt a helyet hívják Borzanatnak :) És itt van egy tanösvény is, csak sajnos letértünk annak útvonaláról, hogy a nagy semmiben kószáljunk. Kb. 3 óra felé értem vissza, és az első csónakkal vissza is mentem a túlpartra. Zoli a gáton végzett edzést túrabotjai segítségével. Hamarosan jöttek a többiek is, és megkaptuk a jól megérdemelt forralt borunkat. Hazafelé Poroszlón beültünk egy étterembe, és ettünk valami finomat. Én a túrázók szokása szerint Jókai bablevest ettem. :) Hazafelé Zolival zenei vetélkedőt játszottunk, ami azt jelenti, hogy valamit dúdolni vagy fütyülni kell, és a másiknak kitalálni az előadót és a dal címét. Amennyiben ez nem megy akkor rávezető információkat kell szolgáltatni. A kedvenc logikai rávezetésem a következő volt: Szurokbaba - Kaló Flórián - Domján Edit - Edith Piaf

Zenés vers

Nem is tudom mit írjak ... inkább csak élvezzük a zene és a szöveg hangulatát ...

Ikonok

Miközben az előző post-ot írtam (brrr mit szólna egy nyelvész :) ) - felfedeztem, hogy újítások kerültek be a Blogger.com felületére. Tehát most szeretném kipróbálni az ikonokat. 😊

Vannak itt a jól megszokott hangulatjelek, állatok, növények, sportok, térképi jelzések, meg egy csomó minden.🐄🐇🐊🐑🐖🐝🐁🐹 Sajnos úgy látom, nagyon kicsik az ikonok, jószerivel ki sem található, hogy mit ábrázolnak. 🌺🙊🙀😼😺💩 💋💣 Még az a szerencse, hogy macskákból bő választék van :)

Sommásan azt mondhatnám, hogy jópofák, de használatra kevéssé alkalmasak.

Egyébként a változások kapcsán: most hallottam egy barátomtól, hogy nála a teljes felület elcsúszott, és pl. a tapizó mókus feneke belelóg a szövegbe. Nálam nem tapasztalható ez a jelenség, nem tudom mennyire általános ez a hiba ...

Iglu

Biztos, hogy januárban még csak 1 azaz egy bejegyzést írtam? Igaz, hogy lusta vagyok, de valahogy szentül meg voltam győződve, hogy már 2-3 szösszenet is kikerült a kezem alól. Vagy csak a fejemben fogalmaztam meg, és azt gondoltam majd a tündérek az éj folyamán bekopácsolják? Gyerekkoromból emlékszem egy mesére - talán Susztermanók volt a címe - ahol éjjel két kicsi törpe szorgosan tette a dolgát, hogy az idős cipész reggel vidáman ébredjen ...

Akárhogyis van, most nem bízom a véletlenre, és magam ütögetem a billentyűket. Láttam ugyanis egy "újságcikket" amiben jégkunyhót építettek. Be kell vallanom én ezt már régóta tervezem, de még mindig csak az ötlet nagyszerűségén való lelkesültség fázisáig jutottam. És én tejesládákat akartam használni, szóval olyan jó masszív monstrum lett volna az építmény.

Viszont most a neten láttam egy sokkal szimpatikusabb megoldást! Itt gyakorlatilag tejesdobozok segítségével jégtéglákat gyártanak, és abból készül az iglu. Csak sok doboz kell hozzá, no és persze hideg. Aztán habarcsnak megteszi a hó is. És ami még látványosabbá teszi a dolgot, hogy ételfestékkel a téglák színessé tehetők.

Ez itt egy kedvcsináló kép, aki jobban szeretne elmélyülni a gyártási technológiában, annak persze a teljes cikk elérhetőségét is megadom, íme: http://egyazegyben.com/emiatt-varom-a-telet-ekkora-otlet-2239
Sajnos (vagy sem) immár kifelé megyünk a télből, és még csak két tejesdobozom van, szóval idén már nem lesz ebből semmi. De azért most próbaképpen egyet kitettem a tornácra, hogy lássam milyen lesz megfagyva. Meg én nem ilyen hosszúkás tejet szoktam venni, hanem jobban hasonlít a téglatestre, viszont eléggé torzul a doboz, mikor feltöltöm vízzel ... Szóval lesz mit tökéletesíteni :)

MMXVII

Örömökben és Sikerekben Gazdag,
Érzelmekben és Szeretetben Dús,
Egészségben és Lelkierőben Sziklaszilárd,
Boldog Újévet
kívánok minden kedves
Olvasónak, Írónak, Fülelőnek, Szemlélődőnek