Szaladnak a napok

Lassan egy hónapja vagyok itthon, és elmondhatom, hogy visszarázódtam a békés falusi életbe.

Amíg távol voltam, felújították a szigetre vezető hidat, ami csodaszépre sikeredett - egyedüli fájdalmam, hogy lakat került  kapura. Tehát nem a köznép javát szolgálja, hanem az itteni esküvők szervezését szolgálja. El kell mondanom, hogy erősen berzenkedik szociális lelkem. Nem is álltam meg, hogy "bosszúból" ne másszak át rajta! Picúrnak egyszerűbb volt, ő csak átbújt a résen. Mellesleg nem is értem, hogy miért zárják le, mert szerintem a petárdázó suhancokat ez a kis akadály nem fogja meggátolni, hogy ne dorbézoljanak a szigeten. Na mindegy, nem akarok ellenségeket gyűjteni.

És most egy kis horror: talán már meséltem egykoron, hogy találtam még télen egy elhullott zergét, kecskét, muflont (szabadon választott). Sokáig a bogarakkal rágattam tisztára a koponyát, aztán most, hogy hazaértem, láttam, hogy szépen letisztult a csont. Nem volt más hátra, mint biztonság kedvéért még alaposan kifőzni a koponyát. Érdekességképpen elmesélem, hogy a két nagy szarv simán lecsúszott a koponyáról. Pontosabban a koponyán is van két szarvcsonk, amin a csavart "tülök" helyezkedik el. Szóval most három darabban áll a "trófea", és persze az alapos kifőzés után még domestos-os vízzel is gondosan átmostam.

Aztán voltam egyszer kirándulni is a hosszú út után, ezúttal a váczi csatatúrát csináltam meg, ami 20 km és

Vác valamint Kosd között egerészik az útvonal. Viszont Vácon megismertem egy pazar cukrászdát, ami az Oázis névre hallgat. Van túrórudis-meggyes-joghurtos fagyi is. Igencsak nagy hőség volt, nem is bántam, hogy nem hosszabb az út. Két Camino-s ismerősömmel (Edittel és Gyurival) valamint az ő két ismerősükkel együtt sétáltunk. Ők egy pici babát is hoztak magukkal, aki édesanyjára kötözve egy kenguruban jött velünk (ha jól tudom annak a bigyónak a nevét).

A mai napnak is meg volt a maga eseménye, bár Grafi naptárában ez biztos fekete csütörtök. Oda a férfiassága. Úgyis mondhatnám, hogy Grafi immár exkandúr. Reggel 8-ra vittem Szendehelyre, ahol az állatorvos rendel. Nem adta olcsón a bőrét a cicus,  az átlag adag altató nem is volt elég neki, még repetát is

kért. Mondta a doki, hogy még a bőre is igazi kandúros, mert alig megy bele a tű. :) És mellesleg megnyugtatott, hogy az ilyen prepubertás kasztrálás 2-3 évvel is meghosszabbítja a cica életét. Ő azt a kifejezést használta, hogy a macska téli üzemmódba áll át. Kifényesedik a szőre, kicsit teltebbé válik, és szép lassan a vágyai szinkronba kerülnek a képességeivel. Beáll az egyensúly, a nincs is kivel, nincs is mivel állapot. A kép elég ijesztő, mert olyan hirtelen aludt szegény pára, hogy még a szeme is nyitva maradt. De nem nyivákolt a szuritól, férfiasan tűrte sorsát. Magát a nyisszantást inkább nem néztem, de érdeklődéssel hallgattam az orvos történeteit. Kicsivel fiatalabb nálam a doki, de igazi falusi doktor, aki még ismeri az ősi idők módszereit is. Tudtátok, hogy régen úgy csinálták a macskák kiherélését, hogy gumicsizmába dugták a macskát? Persze fejjel előre. A többit nem részletezem. Maga a műtét talán tíz perc volt, és csak 5000 forint.

Hozhattam is haza őkelmét. Borzasztó fura volt fogni a magatehetetlen testet, szegénynek csak úgy nyeklett a feje. Aztán itthon lefektettem a kőre, ő meg aludt tovább, mint a bunda. Nem is vettem észre, hogy mikor, de alaposan maga alá is vizelt. Aztán felkelt 11 óra felé, de rossz volt nézni, hogyan tántorgott. Tett pár lépést, de újra a földön találta magát. Mondjuk a doki  mondta is, hogy ne tegyem magas helyre, mert onnan leesne, és ne engedjem kutya közelébe, mert nem tudna elmenekülni. Szerencsére Picúr abszolút jámbor, és eszébe se jut bántani őfelségét. 

Este már szépen evett Grafi, akit most persze egy kicsit kényeztetek, hogy vezekeljek a bűn miatt, amit elkövettem rajta. Felteszem, ő most nem épp arra gondol, hogy 2-3 évvel tovább fog élni, hanem azokra a meg nem született kiscicákra, akikkel most szegényebb lesz a macskatársadalom.