... vissza nem veszem. Mondja valamelyik esküvői vers. Hogy jön ez ide? Hát úgy, hogy hétvégén esküvőn vettem részt. Nem a násznép tagja voltam, hanem az ünnepi körítés része. A verselő lánynak favágó fesztiválra kellett mennie, és megkért, hogy ezúttal helyettesítsem őt. Nos jól időzített, az eddigi nyár legmelegebb napját választotta. De az úttörő ahol tud segít, ezt mélyen belém nevelték. :) Másfelől a felújított szigeten még nem szerepeltem. Mert azért nem csupa öröm egy ilyen "fellépés", hiszen azzal kezdődik, hogy meg kell beretválkoznom, aztán fürdés, tiszta ruha, és mindezt a nap közepén, hogy mint egy jólnevelt pingvin
három órakor ott sütkérezzek a perzselő nap sugarai alatt. Viszont cserében láttam aranyos vadkacsákat, akik az árnyékban totyogtak, és alig voltak ijedősek.
Az anyakönyvvezetővel egyeztettem, hogy hol, mikor melyik verset kell elmondani. Hozzáfűzöm, hogy a verseket az ifjú pár választja, és így fordulhat elő, hogy kissé idétlen dalszöveget ... ismétlem DALSZÖVEGET kell citálni (cibálás helyett). Az első vers teljesen konszolidált, kedves költemény volt, de Gian Caramello szerzeménye ... nos a jót vagy semmit elvet követve - hallgatnom kell. Szerencsére tisztában vagyok azzal, hogy a nap eseménye nem egy szavalóverseny, és ha a mátkapárnak ettől lábad könnybe a szeme, nos ... tudjuk, hogy ízlésekről kár vitatkozni. Inkább mesélem a fejleményeket. Már javában zajlott a ceremónia, mindenki ünnepi hangulatban üldögélt a székén avagy álldogált a parton (a szigetre csak az örömszülők és a szertartás résztvevői kapnak bejutást), amikor a hídon feltűnt egy serényen ügető barna paca. Igen, ő nem más volt, mint Picúr, a kotnyeles. Betrappolt a szigetre, mindenki nagy szemeket meresztett - kivéve engem, aki úgy csinált, mintha nem ismerné az ebet. De Picúr elárult, mert a lábamhoz heveredett. Pár perccel később a meleg már őt is zavarta, és amit én nem tehettem meg, azt ő megcselekedte. Lefeküdt az anyakönyvvezető lábához, az árnyékba. Ám ott sem tudott sokáig békén maradni, és hamar rájött, hogy ahol sziget van, ott víznek is kell lennie. Leügyeskedte magát a víz szintjéig, belevetette magát a hűs habokba, körbeúszta a fűzfát és kikecmergett a másik oldalon. Közben az immár házas fiatalság gyűrűt húzott egymás ujjára, forró csókot váltott. Picúr pedig megrázkódott, hogy a vizet lerázza magáról. Hát mit mondjak, voltak kínos perceim. Szerencsére azért a falusi közegtől nem áll messze egy jópofa, kisméretű, jámbor eb látványa, és alapvetően Picúr egy kedves jószág, nem ugat, nem acsarog, csak okos szemekkel kunyerál kaját, szeretetet. Szóval így zajlott le az esküvő. Sajnos Picúrt nem tudtam megörökíteni, mert mikor mozgalmasabbá vált az esemény - értsd szirom dobálás, össznépi puszizkodás - őkelme olajra lépett, elódalgott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése