Tegnap, szorgoskodás közben megismerkedtem kertem egy új lakójával, egy kis cickánnyal. A betonkeverőt bányásztam ki megszokott helyéről, és miközben a mellé hordott deszkákat dobáltam, egyszerre felbukkant egy izgatott orrocska. Talán álmából ébresztettem, mert kicsit tétován téblábolt jobbra-balra, és szemlátomást meg volt zavarodva. Nála már csak én voltam jobban megilletődve. Egyrészt örültem, hogy egy ilyen kedves rágcsáló gyarapítja "állatkertemet", másrészt próbáltam sebtiben előhalászni a telefonom, hogy lefényképezzem Pinokkiót. Hegyes, hosszú nózija miatt kapta ezt a nevet. Szerintem még gyerek, de az ösztönök már működnek benne, és hamarosan megtalálta a rést a földön heverő deszkák között. Utána már hiába pakoltam el a léceket, többé már nem láttam a kis pöttömöt. A fotó sajnos nem készült el, de a rend kedvéért a neten kerestem egy fotót - noha ez negyed olyan aranyos sincs, mint az ÉN cickányom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése