Dokument jeszty

Háááát, isten malmai lassan őrölnek, hát még az enyém, de addig is, míg a következő fejezet elkészül, íme néhány beszkennelt irat:

 

Ebbe a füzetecskébe kell gyűjteni a pecséteket. Minden szálláson adnak, de bárokban is lehet pecsételni, s bűvszó a sello. A két spéci pecsét a térképen nem spanyol, azokat Edittől és Gyuritól kaptam, külön felhívom a figyelmet a cicára és a sündisznóra! :)

Így néz ki az út végén a füzetecske, ha elég sokat vándoroltál.

És egy ilyen latin nyelvű oklevelet kapsz Santiagoban, ha kellő számú pecsét van a füzetedben, vagyis ha tudod "igazolni", hogy tényleg sétáltál egy kiadósat.

Ha nem sajnálsz 3 eurót, akkor kaphatsz egy díszesebb verziót is, amin már némi konkrét adat is szerepel. Azt 775-t én sérelmesnek találom, mert talán autóval is több az út, de Hágáig azért nem megyek a panaszommal ...

Finisterrában pedig ilyen okmánnyal honorálják, hogy Santiagoból Finisterrába is ellátogattál. Kár, hogy félig analfabéták töltik ki az oklevelet, és egy alsós iskolás kusza betűit kell szemlélnem éveken át. És igen, beleszerettem ezekbe a jópofa pecsétekbe :)

Ehhez az oklevélhez már elég 30 km-t caplatni, vagyis megtenni a Finisterra - Muxia távolságot. Aki nem tudná, a helyes, gallego kiejtés: Muhsia!

Az út végén ezzel a könyvvel jutalmaztam magam, pedig csak az "El gato con botas"-t akartam megvenni. De a szívemhez nőtt közben a "Los tres cerditos" és az "El raton de campo y el raton de ciudad" is.

(gato= macska, cerdito=kismalac, raton=egér)

 

Ez pedig két kép a profiknak, akiknek számít a szintkülönbség.

Akinek rossz a memóriája, gyűjtsön mindent, amiről eszébe jutnak az események. Például, hogy a cseresznyeparadicsom mennyire íztelen volt, és milyen finomak voltak a csokis-pudingos nyalánkságok.