Idén utoljára

Feltehetőleg. :) 

Süt a nap, és ettől igazán jó kedve kerekedik az embernek. Azzal nem árulok el titkot, hogy szeretem a nosztalgikus filmeket, főleg a régi sorozatokat. Mint például a Benyovszky Móric. Most volt a "Matt három lépésben" epizód. Hát ezen nagyon jól vidultam, és egyben erős kritika a kutyaütő rendező részére. Ahogy a címből is kiderül, Móric átvesz egy látszólag vesztes játszmát, és azt ígéri, hogy mattot ad ellenfelének 3 azaz három lépésben. Csak azt nem árulja el, hogy a futóval lólépést fog alkalmazni. Nem tévedés, jól látni, ahogy a futóval cikkcakkban halad a táblán. És abban se vagyok biztos, hogy a végén a matt tényleg matt. Tudom a regény szempontjából ez egy elenyésző probléma, de én képtelen lennék ilyen fércmunkát kiadni a kezeim közül.

Hosszú idő után, újra könyvet vettem a kezembe. Vavyan Fable Habospitéjét. Mióta szemüveg kell az olvasáshoz, nehezen szánom rá magam, mert zavar az okuláré. Szerencsére a monitor bámulásához még nem kell segédeszköz. :) De kicsit a könyvről, írójáról szólva, mindenkinek ajánlom, aki szereti a nyelvi fordulatokban rejlő humort, akiknek a mondatszerkezet többet jelent, mint a "kutya ugat, macska nyávog".
Vavyan Fable amúgy polgári nevén Molnár Éva, amit csak azért tartok fontosnak, mert akarva, akaratlan női szemmel nézi a világot.

Ma olvastam egy hírt, hogy Szendehely és Katalinpuszta között (ami innen csak 6-7 km) anyamedvét láttak a bocsával. Remélem nem esik bajuk.

BOLDOG ÚJÉVET !

Hahaha havazik

És lőőőn! Megérkezett a hó! Vakító hólepel borítja a környéket, és ennek köszönhetően immár hozzám is beköszöntött a karácsonyi hangulat. Nincs is jobb, mint meleg vacokból pislogni kifelé, bámulni a fehér tájat, és kortyolni hozzá meleg citromos teát. Kívánom, hogy Nektek is ilyen szép látványban legyen részetek!

Örömteli Ünnepeket

Kívánok minden Kedves Olvasómnak békés és melegszívű Karácsonyt, szeretetteljes hangulatot, vidámságot, egészséget.

és legyen sok mosoly ...

30 éves a kórus

Ugyebár folyamatos lemaradásban vagyok, ami a beszámolókat illeti, de nem is jó túl sűrűn jelentkezni, mert még csömört kaptok ... :)

Viszont ha országrengető dolgok történnek, akkor a krónikás se vonhatja ki magát az események sodrából, és kutyakötelessége fejet hajtani a sors akarata előtt. Immár második alkalommal szerepel Berkenye a nemzetiségi műsor palettáján. Mit tagadjam, ilyenkor némi büszkeség is feszíti keblemet, de ez talán még elnézhető nekem.

http://nava.hu/id/2047246/

GRAFI-ológia

Rég írtam már a cicámról, pedig igazán megérdemelné, hogy legalább hetente "papírra" vessem az őt érintő eseményeket. Szegény csak irigykedhet Alfimacsekra, akinek létét Simon Tamás olyan jópofán és kendőzetlen valóságában ecsetel a Facebook-on. Mert elöljáróban el kell mondanom, hogy Grafi sugárzik, virágzik, és elevenebb, mint kiskorában. Műtétje óta nem is csavarog, max 500 méteres körzetben tesz látogatásokat, főképp Béla vajszívét kihasználandó. Nyár óta a sportvadászat ősi láza is felülkerekedett benne, és sajnos jártam-keltemben olykor megcsócsált egértetemekre bukkanok. És nem is kis mennyiségben. Párat sikerült kimenteni a karmai közül, de ez nagyon esetleges. És nem is tudom, mikor fogdossa szegény szürkebundásokat, mert a nap nagy részt itt tölti a kanapén. (Most is horkol.)

Velem elég vadul játszik, néha még én is menekülök előle. Imádja harapdálni a csuklómat és a kézfejemet. Persze én vagyok a hibás, hogy mikor ezt elkezdte, akkor nem szóltam rá erélyesen. Inkább én alkalmazkodtam, és immár csupasz alkarral nem mókázom Grafival. Sajnos ezek nem azok a pillanatok, amit könnyű lenne lefényképezni, pedig igazán látványos fotó készülne. Elárulom, egy macskába oltott lajhár nézne a képről Rátok. Mert mellső és hátsó lábaival átkarolja a karom, szorít erősen, és közben úgy csócsálja a kézfejem, mintha a mamája csecse lenne. És még akár fel is tudom emelni a karom, és akkor igazán úgy nézünk ki, mint egy fatörzsből kinyúló ág, rajta egy ragadozóval. 

Esténként néha megszánom és nem teszem ki a verandára, de aztán mindig megbánom. Mint Pavlov macskája, ha leoltom a villanyt, hogy álomba szenderüljek, ő akkor élénkül fel, és ha nem foglalkozom vele, akkor a macskafája helyett a bútorokon élesíti a körmét. Aminek azért is van bosszú avagy figyelemfelkeltés jellege, mert máskor sosem csinálja. Ha felkelek, akkor örömében rövid vágtákat hajt végre, melynek egyik vége a szoba átellenes sarka, a másik pedig az én csupasz és lúdbőröző lábam. Ugyanis azt is szereti a fogai közé kapni, ha a kezem éppen nem áll rendelkezésére. Nos, ilyenkor szokott kitelni a becsülete, és a végeredmény, hogy mégis a verandán tölti az estét. (Gyanítom ilyenkor rendez vérengzést az egérnemzetségben.)

De ne bánjak csínján a dicsérő jelzőkkel! Pompásan eszik, legyen az macskatáp, kutyatáp, kenőmájas, párizsi, lecsókolbász. De régen megette az üres tésztát, meg a kínai csípőslevest is. Sőt szoktunk kutyásat is játszani, mikor én az asztalnál falatozom, ő meg ül a két hátsó lábán, és nézi a szájamat. Ilyenkor levágok egy kisebb karikát és eldobom, ő meg lohol utána. Nagyon jól érzékeli a testcseleket, és pillanatok alatt felismeri, ha át akarom verni.

Nos ennyit a ház uráról, azt hiszem elég bőven ecseteltem őfensége hétköznapjait. Csak annyit felejtettem ki, hogy reggelente felugrik a párkányra és onnan néz befelé, hogy ébren vagyok-e már.

Uciekaj moje serce

Vagyis "Menekülj szívem". Az egy lengyel sorozat, a Jan Serce betétdala, ezért írtam a címét lengyelül. Ám, hogy több emberhez eljusson a tartalma és tán a fülnek is kellemesebb legyen, (ha valaki nem tud lengyelül) ezért egy francia verziót raktam fel. De mondanom se kell a dallam annyira megkapó, hogy szerintem szingalézül is tetszene. Edyta Geppert énekli Seweryn Krajewski szerzeményét.

Ce couloir d'hôtel, on s'est frolé a peine
Nos mains se cherchent sur la plage - un regard
La rettre venue sans retard
Un sourire de vanité
Toujours trop peu mon pauvre coeur pour subsister

Sauve - toi au petit jour
La honte aprés l'amour
Te poursuivra toujours
Pauvre coeur un peu balourd

Sauve - toi au petit jour
La honte aprés l'amour
Te poursuivra toujours
A jamais sans retour

Ces jours de pluie aprés tant de beaux dimanches
Une illusion de plus, c'est rien mais ça fait mal
Il n'est pas vrai qu'c'était fatal
Porquoi etais - je si pressée
Toujours trop peu mon pauvre coeur pour subsister

Sauve - toi au petit jour
La honte aprés l'amour
Te poursuivra toujours
Pauvre coeur un peu balourd

Sauve - toi au petit jour
La honte aprés l'amour
Te poursuivra toujours
A jamais sans retour

Départs furtifs a la va-vite, désagréables
Poupées trompées, ton ours en peluche lui aussi
Un bouqet de fleurs dégarni
L'espoir encore, dernier essai
Toujours trop peu mon pauvre coeur pour subsister

Sauve - toi au petit jour
La honte aprés l'amour
Te poursuivra toujours
Pauvre coeur un peu balourd

Sauve - toi au petit jour
La honte aprés l'amour
Te poursuivra toujours
A jamais sans retour

(honte = szégyen, poursuivre = gyötör, peine = büntetés, balourd = kiegyensúlyozatlanság, subsister = fennmarad)

Csóványos télen

Tomi barátommal régen találkoztam, mert külföldön teljesített szolgálatot. Mikor végre letelt a négy év, adta magát, hogy egy túra keretében beszéljük meg az elmúlt évek eseményeit. Persze az internet segítségével tartottuk a kapcsolatot, de azért az mégsem ugyanaz. Kicsit sokáig tologattuk a túra időpontját, így aztán eléggé zord időjárás közepette került sor a kirándulásra. Az út első szakasza még nem is volt olyan vészes, bár a vizes fűtől elég hamar beázott mindkettőnk bakancsa, és volt pocsolya is bőven, amit kerülgetni kellett, olykor pedig gazellamód átszökellni egy-egy vízátfolyáson. De haladtunk kitartóan, és egy lendülettel fel is értünk a Fultán kereszthez. Itt vannak padok, asztalok így ideális hely egy kis piknikre. Kivéve, hogy piszok hideg volt. Mozgás hiányában az átizzadt póló kezdett kíméletlenül hűvös lenni. Igazából a pálinka se segített, a tea meg eddigre már kihűlt. De azért a kolbászos szendvics jól esett. Az útbaigazító tábla szerint innen még 45 perc a Csóványos, igaz, ezt nem téli körülményekre értelmezik. Merthogy egyre zimankósabb lett az idő. Eddig csak a fákon tűnt fel a zúzmara, de itt már a talaj is fehér volt. És a kövek olyan sikamlóssá váltak, hogy ihaj. Az utolsó 300 méteren pedig kimondottan hóban botorkáltunk. Szóval férfias (amazonos) küzdelem volt feljutni a csúcsra, de szerencsére megérte. A kilátó igazán impozáns, és ami még múltkor nem tetszett, valahogy mostanra az is szimpatikussá vált. Egyébként olyan érzete volt az embernek, mintha egy Amundsen expedíció tagja lenne, de ezt hamarosan ti is belátjátok, mihelyst a képeket meglátjátok. Rajtunk kívül is akadtak még fanatikusok, akiknek szintén nem volt jobb dolguk, mint kiszakadni a kanadalló melegéből, és dideregni egy jót 938 méter magasan. Maga a kilátó amúgy 22-23 méter magas, négy szintje van, és összesen 133 lépcső vezet a legfelső emeletre. És akkor némi vizuális támpont számotokra:

(Mivel nagy köd is volt, ezért panorámakép nem készült)