Élelmes róka

Ez a videó igazán tüneményes, Nektek is látnotok kell :o)

Dalest

Nem tudom írtatok-e már blogot, de ha igen, akkor tudjátok, hogy milyen nehéz eldönteni, miről írjon az ember. Legyen érdekes. Na jó, de mi számít érdekesnek? És főképp kinek? Ami egyeseknek heves pulzus emelkedést produkál, az másoknak egy unott ásítás kiváltója. A másik jelentős dilemma, hogy az ember hogyan maradjon szerény, illetve milyen mértékben legyen kitárulkozó. Mennyire legyen merész, és engedje szabadon privát életének papírsárkányát. Huh, ez aztán kellő képzavar :) 

Szóval elég felemás érzés "pőrére" vetkőzni, mert lehet, hogy bölcsebb dolog lenne megbújni a háttérben. Ugyanakkor a siker arra ösztönöz, hogy a vidám hangulatot osszam meg másokkal ...

Belátom, elég nagy tomport kerítettem ennek a dalestnek, és már épp ideje, hogy részleteket is eláruljak a falu eme kulturális eseményéről. A múlt szombaton a lelkes amatőr énekesek összegyűltek a Kultúrházban, hogy szórakoztassák a település érdeklődő lakosait. Voltunk úgy százan. Zoli és Kati duettje nyitotta az estet, majd Lili hegedült (aki a pisze nyuszis verset mondta egykoron), és jött két részlet a Muzsika hangjából. Ezt Brigi szervezte, aki először a gyerekekkel énekelte a Do-Re-Mi-t, majd felnőtekkel az Edelweis-ot (ebben én von Trapp kapitányt alakítottam). Aztán jött Ildikó, aki valamennyiünk közül a legjobban énekel, és Gaál Gabriella vagy Jákó Vera is megirigyelhetné a hangját. Józsi, Magdi, Edit folytatta a sort és a 16 éves Barbi játszott fuvolán egy klasszikus darabot ... majd rám került a sor. Jómagam három számmal igyekeztem élményt nyújtani a közönségnek, és azt hiszem nem okoztam csalódást. Hozzá kell tennem, minden eddiginél értőbb és lelkesebb volt a hallgatóság, sok-sok dalt együtt énekeltek az előadókkal. A magam szereplését nem szeretném különösebben méltatni, próbálom, próbáltam az erősségemet kamatoztatni. És ez nem a hangom, hanem a spontán, vidám karakterem. (Hmm, már ezzel is nagyképű vagyok) És már a dalválasztás is ezt igyekezett hangsúlyozni. "Én úgy szeretek részeg lenni" volt a nyitószámom, aztán Bencze Márta slágere, a "Mégis mozog a Föld", végül Fényes Szabolcs Lulu zenés darabjából a "Találtam én egy virágot".

Meg kell mondjam, hogy a zene kíséret tangóharmonika volt, ami jól illeszkedik a magyarnótákhoz, de jóval kevésbé az én dalaimhoz. A mikrofon is zavart, olyan érzés volt, mintha a tenger alatt egy üvegbúrában énekelnék. Főképp a második dal elején olyan fals voltam, hogy kritikán aluli, csak a refrénnél találtam magamra. Ezzel együtt eddigi legjobb szereplésem volt, ezért is regélek erről ilyen hosszan. :)

És akkor felvállalva az öntömjénezés vádját:

A csoport

Hurráááááá! Bejutottunk a jéghoki elit ligába!

Bár a focit sokkal jobban kedvelem, mint JÁTÉKOT, de a hokiban sokkal több a SPORT. Szóval le a kalappal eme szívvel-lélekkel küzdő fiúk előtt. És jó volt hallgatni a himnuszt. :)

Kerti tavacska

A tó szót kissé fellengzősnek éreztem, hiszen ami készül, az mindössze 4 méter átmérőjű vízgyűjtő horpadás a földben. De munka azért van vele bőven.Főképp azért mert a terep erősen lejtős, és ugye a víz csak a vízszintest ismeri. Ezért nem elég gödröt ásni, de az alacsonyabb oldalon még töltést is kell emelni. Méghozzá bő 40 centiset. Majd a képeken látjátok, hogy ezt úgy oldottam meg, hogy, hogy ásás közben félretettem a füves "gyeptéglákat", és abból emeltem falat kicsit több mint félkörívben.  A sima föld ugyanis beomlana, de ezek a téglák úgy át vannak szőve gyökerekkel, hogy szépen egybetartják egymást. A módszer amúgy egyszerű, középre leütők egy cölöpöt, és mint a kör középpontját használva egy spárgával sugarat húzok minden irányba, és azonos távolságra leszúrtam a cövekeket. Az agyagos talajnak meg van az az előnye, hogy pompásan tartja formáját, és csak sok eső és hó után erodálódik igazából. 

Aztán ha elkészült az első szint, akkor beljebb szúrom le a pálcákat (jelen esetben 40 centivel) és folytatódhat az ásás. Ja, és az az árok, ami látszódik a képeken nem más, mint a felsőbb részekről összegyűjtött víz befolyó csatornája. Hiszen gondoskodnom kell majd arról hogy legyen víz utánpótlás. A rengeteg földmunka miatt, illetve mert 40-50 centi magas földhányás van kialakítva, ezért idő kell majd, hogy ez tömörödjön. Feltehetőleg a tófóliát ezért majd csak jövőre terítem a gödörbe, és körben a szélre nagy sziklákat tervezek rakni. Még azon is töprengek, hogy középre építek kövekből egy pici szigetet. Remélem békák (kicsik és zöldek) és szitakötők paradicsoma lesz a kacsaúsztató. Középre befelé megy majd egy palló, hogy a macska azon tudjon besétálni és nézni az úszkáló halacskákat. Ja, nem írtam, de persze tavirózsák, meg egyéb tavi virágok és növények is lesznek.

 

 

 

Vidd hírét az igazaknak

Ez egy könyvcím.Szerintem érdemes elolvasni (nem csak a címet, hanem az egész könyvet), bár sajnos érte olyan vád az írónőt, hogy az egész csak kitaláció. De még ha így is van, és csupán az elme szüleménye ez a könyv, akkor is tartalmaz tényeket, amiken érdemes elgondolkozni. Alapvetően arról van szó, hogy egy amerikai orvosnő Ausztráliába vetődik, és ott egy természeti nép életével azonosul, velük szeli át a sivatagot, és az ottani emberek viselkedéséről, gondolkodásmódjáról ad számot. 

Főleg nekünk, "civilizált" embereknek elgondolkodtató, hogy az Élet mitől lesz tartalmas, értékes, de legalábbis nem haszontalan. Mitől tud boldog az Ember lenni, és hogy az anyagi javak mennyire másodlagosak ... tulajdonképpen.

"Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt" - ahogy a költő mondja. 

Na, de hogy a lényegre térjek, és amitől írni támadt kedvem, az a társadalmi egyenlőtlenség, az emberek és értékek megbecsülése. Mert beteg az a társadalom, aki a játékosokat (értsd: focista, teniszező, golfjátékos, énekes, filmszínész) jobban megfizeti, mint a tanítókat, orvosokat. Míg az előbbiek szórakoztatnak, az utóbbiak nevelnek, gyógyítanak. Hát melyik a fontosabb? A magam részéről én tudom magam szórakoztatni - legyen az bár kacsázás a vízen egy lapos kővel - de ki gyógyít meg, ha beteg vagyok, és ki plántál tudást a fejembe? Vagy mondhatnám a tűzoltókat. Életet ment, de századannyit keres, mint egy "menő" sztár. Ha egy focista kihagy egy tizenegyest egy VB, akkor a nemzet magába omlik, de VALÓJÁBAN nem történik semmi, és a focista sem kerül anyagi romlásba. Na de ha egy sebész mellé nyisszant ...

Nem akarok demagóg lenni, de valahogy ez kifröccsent belőlem. És akkor egy kis életszemlélet a könyvből:

"Azt javasoltam: álljunk egy vonalba és fussunk, amilyen gyorsan csak tudunk. Aki a leggyorsabban fut, az lesz a győztes. Gyönyörű, hatalmas barna szemükkel először rám meredtek, aztán egymásra. Végül megszólalt az egyik. - Ha egyvalaki győz, akkor az összes többi veszít. Mi ebben a mulatságos? A játék arra való, hogy jókedvre derítsen. Miért késztetnél bárkit is arra, hogy győzzön vagy veszítsen? Furcsa szokás, nehéz felfogni. Nálatok ezt élvezik az emberek?"

Érdekes felfogás, igaz?

Április

Ezer gondolat és esemény forrong a fejemben, de oly nehéz időt szakítanom, hogy mindezt szövegszerkesztőbe "vessem". Másrészről restellem, hogy itt ez a blog, és én mostohagyermekként csak olykor-olykor szórok neki némi szárazkenyeret. Zámbó Jimmy örökbecsű soraival mondhatnám: Egyszer megjavulok én, jó leszek majd ... Addig is, lelkiismeretemet parányit megnyugtandó egy Tóth Árpád verssel küldök bíztatást mindenkinek:

ÁPRILIS


Április, ó, Április,
Minden csínyre friss!
Faun-bokáju, vad suhanc,
Újra itt suhansz!
Vásott cigánykereked
Porozza a tereket,
Repül a szemét,
Levegőbe parazsat
Hintegetsz és darazsat,
Illatot s zenét!

Némely ingó és rügyes
Ág végére már
Küldöd: kússzék az ügyes -
Katicabogár,
Mint árbócra egy piros,
Pettyes zubbonyú,
Fürge lábú és csinos
Kis matrózfiú!
Kémleli a láthatárt:
Mennyi fény! Mi az?
S zümmög zengő, napba tárt
Szárnyakkal: tavasz!

Szunnyad még a tél-mező,
Fáradt, vén paraszt,
Fűszakálla csendbe nő,
Megcibálod azt,
Majd meg méznél illatosb
Szellőfésűvel
Fésülöd, s szólsz: hé, de most,
Lomha szolga, fel!
Szundikálás volt elég,
Vár az új robot,
Mit álmodtál, vén cseléd,
Krumplit vagy zabot?

S reszket s kacag a liget,
Cserje meg bozót,
Gyenge bőrű testüket
Úgy csiklándozod;
Minden erdő egy bolond
Hejehuja-hely,
Nincsen még seholse lomb,
Csak virágkehely:
Izzad még a levelek
Vajúdó rügye,
S a szirom már lepereg:
Csókos szél vigye...

S átsuhansz a városon,
Bérházak felett,
Felragyog sugároson
Sok vak emelet:
Reszkető, bibor varázs,
Vén kémény fala,
Lányszemszínű kék parázs
A szelíd pala.
Mély, sötét udvar felett
Négyszögű egen
Táncos lábad emeled,
Mint halk szőnyegen.

S padlásablakot, kitört
Sarkon fordulót,
Villogtatsz, mint zsebtükört
Pajkos nebulók:
Zsupsz! a földre hull a fény!
S ím a szenny alól
Nyűtt hang sír, tán a szegény
Por maga dalol?
Vak lap-árus: eleven
Bús utca-szemét
Sütkérez a melegen,
S nyitja holt szemét...

Április, ó, Április!
Míg tánccal suhansz,
Látogass meg engem is,
Víg örök suhanc,
Hisz egy régi kikelet
Furcsa reggelén
Együtt érkeztem veled
Földi útra én:
Szólt arany szimfónia
Napfény-húrokon,
S bölcsőmnél te, fény fia,
Álltál, víg rokon!

Április-testvérem, ó!
Hol van az a kor?
Ifjúságom hervadó
Kankalin-csokor,
Elpártoltam tőled én,
Nem veszed zokon?
Hej, beteg s fanyar legény
A régi rokon:
Ha a tavaszt élvezi,
Nézvén langy egét,
Bánatát is felveszi,
Mint szemüvegét...

Április, ó, Április!
Simogass, vezess!
Hadd legyek ma újra kis
Jó öcséd, kezes,
Hadd feküdjem tarka fák
Alján inni fényt,
Míg arcomba szöcske vág,
Zöld parittyaként,
Míg szememre patyolat
Szirom lengve jön,
S kis selyem-sátra alatt
Megbúvik a könny...

Ó, tán akkor, míg a méz
Színű nap lehull,
Bordám közül a nehéz
Szív is elgurul,
Imbolyog még, menni fél,
Majd gyáván, sután,
Bíbor labda, útra kél
Tűnő nap után:
Táncol, ugrik, fellebeg,
Enyhén száll tova,
Felfogják a fellegek,
S nem fáj már soha...

Közepesen felhős 6 °C Közepesen felhős Április bolondja, Norman Rockwell 1945-ös illusztrációja (Fotó: Wikipédia) A bolondozások napja Bernáth Aurél: Szabó Lőrinc portréja, 1955 (Fotó: krk.szabolorinc.hu) “Köd előttem, köd mögöttem” Rejtő Jenő, alias P. Howard (fotó: OSZK) Rejtő Jenő, alias P. Howard Kosztolányi Dezső (Fotó: PIM) Milyen volt Kosztolányi Dezső? “Köd előttem, köd mögöttem” Rejtő Jenő, alias P. Howard Aktuális Kultúra Psziché Szubkultúra Gasztro Kultúra+ Blog Galéria Sziget Fesztivál, 2014 (Fotó: Cultura.hu)Sziget szabadon A képek mesélnek - A Sziget titka (Fotó: Cultura.hu)Sziget 2014 Hirdetés Időjárás Budapest Ma Zápor 1 °C / 9 °C Zápor Jelenleg Közepesen felhős 6 °C Közepesen felhős Holnap Szeles -1 °C / 9 °C Szeles köpönyeg.hu Idézet Ozzy Osbourne Ekkor felálltam, és azt kiabáltam: "ROCK AND ROLL!" Kibaszott jó volt. Ozzy Osbourne Új idézet Nap képe Sarki fény (aurora borealis) Salgótarján közeléből fotózva 2015. március 17-én. MTI Fotó: Komka Pét A Zórád A Zórád – Swift: Gulliver Lilliputban 6. Zórád Ernő - Jonathan Swift: Gulliver Lilliputban 15 (Fotó: zoraderno.hu) A Zórád – képregények A Zórád – Swift: Gulliver Lilliputban 5. A Zórád – Swift: Gulliver Lilliputban 4. A Zórád – Swift: Gulliver Lilliputban 3. A Zórád – Swift: Gulliver Lilliputban 2. A Zórád – Swift: Gulliver Lilliputban Archív márc. máj. 2015. április H K Sz Cs P Sz V 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 Ma történt Levél Nagycsütörtök, az utolsó vacsora napja. (0 éve) Levél Megszületett Hans Christian Andersen dán meseíró, költő, regényíró és elbeszélő (A kis hableány). (210 éve) Levél Meghalt Morse amerikai festő és feltaláló, az elektromágneses távíró megalkotója. (143 éve) Levél Budapesten megszületett Körtvélyessy Zsolt magyar színész. (74 éve) Levél Elhunyt Karol Jozef Wojtyla, II. János Pál pápa. (10 éve) Levél Megszületett Giovanni Casanova. (290 éve) Levél Az Egyesült Államokban egységes fizetőeszközként bevezették a dollárt. (223 éve) Levél Megszületett Emile Zola francia író (Nana). (175 éve) Levél Táncsics Mihály szerkesztésében megjelent az első magyar politikai néplap. (167 éve) Levél Megszületett Pártos Erzsi színésznő. (108 éve) ezenanapon.hu Olvasóink ajánlják Vers a hétre – Tóth Árpád: Április Szerző: Cultura / 2013. április 1. hétfő / Kultúra, Irodalom Tóth Árpád (Forrás: MEK)Kistermetű, nagyon vékony, szinte vézna fiatalember volt Tóth Árpád, halk és szerény, mint egy pápaszemes kisfiú. Szépséget teremteni abból az anyagból, ami éppen van – kicsiny életünk anyagából. Ez volt az ő célja. Mit mást hozhat az április, mint megújulást, felfrissülést, a “Minden csínyre friss” élet frissességének bizonyítását? Tóth Árpád szemlélődő és játékos líra képviselője, akinek sorai mögött fantasztikus megvilágítás, kissé mámoros zene és az egyedüllét melege ég. Kerülte az üres virtuozitást és a hidegség vágyát, nem kitűnni kívánt, hanem átadni. Ezen a héten a bolond és szeles Április című verssel emlékeztetjük magunkat arra, hogy a “Szundikálás volt” elég volt. Tóth Árpád: Április Április, ó, Április, Minden csínyre friss! Faun-bokáju, vad suhanc, Újra itt suhansz! Vásott cigánykereked Porozza a tereket, Repül a szemét, Levegőbe parazsat Hintegetsz és darazsat, Illatot s zenét! Némely ingó és rügyes Ág végére már Küldöd: kússzék az ügyes - Katicabogár, Mint árbócra egy piros, Pettyes zubbonyú, Fürge lábú és csinos Kis matrózfiú! Kémleli a láthatárt: Mennyi fény! Mi az? S zümmög zengő, napba tárt Szárnyakkal: tavasz! Szunnyad még a tél-mező, Fáradt, vén paraszt, Fűszakálla csendbe nő, Megcibálod azt, Majd meg méznél illatosb Szellőfésüvel Fésülöd, s szólsz: hé, de most, Lomha szolga, fel! Szundikálás volt elég, Vár az új robot, Mit álmodtál, vén cseléd, Krumplit vagy zabot? S reszket s kacag a liget, Cserje meg bozót, Gyenge bőrü testüket Úgy csiklándozod; Minden erdő egy bolond Hejehuja-hely, Nincsen még seholse lomb, Csak virágkehely: Izzad még a levelek Vajudó rügye, S a szirom már lepereg: Csókos szél vigye… S átsuhansz a városon, Bérházak felett, Felragyog sugároson Sok vak emelet: Reszkető, bibor varázs, Vén kémény fala, Lányszemszínű kék parázs A szelíd pala. Mély, sötét udvar felett Négyszögű egen Táncos lábad emeled, Mint halk szőnyegen. S padlásablakot, kitört Sarkon fordulót, Villogtatsz, mint zsebtükört Pajkos nebulók: Zsupsz! a földre hull a fény! S ím a szenny alól Nyűtt hang sír, tán a szegény Por maga dalol? Vak lap-árus: eleven Bús utca-szemét Sütkérez a melegen, S nyitja holt szemét… Április, ó, Április! Míg tánccal suhansz, Látogass meg engem is, Víg örök suhanc, Hisz egy régi kikelet Furcsa reggelén Együtt érkeztem veled Földi útra én: Szólt arany szimfónia Napfény-húrokon, S bölcsőmnél te, fény fia, Álltál, víg rokon! Április-testvérem, ó! Hol van az a kor? Ifjuságom hervadó Kankalin-csokor, Elpártoltam tőled én, Nem veszed zokon? Hej, beteg s fanyar legény A régi rokon: Ha a tavaszt élvezi, Nézvén langy egét, Bánatát is felveszi, Mint szemüvegét… Április, ó, Április! Símogass, vezess! Hadd legyek ma újra kis Jó öcséd, kezes, Hadd feküdjem tarka fák Alján inni fényt, Míg arcomba szöcske vág, Zöld parittyaként, Míg szememre patyolat Szirom lengve jön, S kis selyem-sátra alatt Megbúvik a könny… Ó, tán akkor, míg a méz Színű nap lehull, Bordám közül a nehéz Szív is elgurul, Imbolyog még, menni fél, Majd gyáván, sután, Bíbor labda, útra kél Tűnő nap után: Táncol, ugrik, fellebeg, Enyhén száll tova, Felfogják a fellegek, S nem fáj már soha…

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható. Alapelvek: http://cultura.hu/alapelvek/