Számháború

Most már közel fél éve, viszonylag szoros kapcsolatot ápolok a helyi iskolával. Leginkább mióta új igazgatónő van, aki fogékony a segítségnyújtásra. Az iskola nagy előnye a családias hangulat. Csak az első 4 osztály oktatása folyik, összesen 18 diákkal. A második osztályba például csak hárman járnak. És tanár is csak 4 van. Tanterem kettő. 

Szóval ha megkeresnek egy-egy ötlettel, szívesen segítek ebben-abban. Legutóbb számháború volt terítéken. A tó feletti erdősávban tartottuk meg, volt piros meg kék csapat, mindenkinek a csapathoz illő színes mez, és egy lobogó. Érdekes módon a zászló roppant népszerű volt, mindenki azt akarta cipelni, ezért pár száz méterenként váltottuk a zászlóvivőt. 

A helyszínen Anett, a tornatanárnő elmagyarázta a "faimádás", "égimádás" és a "tankolás" elnevezéseket. Én a védőket patronáltam, Anett a támadókat kísérte. Olyan módon segítettünk, hogy ötleteket, tanácsokat adtunk a lurkóknak. Jó volt látni, ahogy felfogták a lényeget, és alkalmazkodtak a kialakult "harci" helyzet változásához. Persze vita mindig akadt, ezeket a felnőttek simították el.

 

 

Fodor Ákos

Magam se tudom, hogy kedvelem vagy sem Fodor Ákost. Talán jobban hajlok az igen felé, csak zavar amit időnként írnak róla, és a mennybe magasztalják. Most ezt írták vele kapcsolatban:

Elképesztő! Ez a vers 3 negatív szóból áll, mégis mindenki imádja!

Alig pár szó, és tele van hátborzongató ökörségekkel. Mi az hogy elképesztő??? Mi az, hogy mindenki imádja??? Na és hogy vers??? Micsoda talpnyalókat engednek az internethez! Ja, hogy mi az a "vers"?

Fodor Ákos: Három negatív szó

NINCS

SEMMI

BAJ.

Hogy valaki ilyet ír, az nem lenne gond, elvégre szólásszabadság van, de mitől vers ez? Könyörgöm!!! Értékeljük megfelelően a dolgokat! Ha ez vers, akkor mi különbözteti meg a prózától? Valahol azért fura, hogy ha egy ismert ember ír valamit, akkor az már rögtön magvasnak minősül ...

És ennyi erővel akkor a CENTRUMHÉTFŐ egy modern ballada? 

De igazából nem puffogni akartam ( na jó csak egy kicsit), hanem pár oldallal odébb egy értékes gondolatot is találtam, és azt szeretném megosztani Veletek:

Fodor Ákos: Vallomás

Úgy szeretem, hogy

nagykabátban is vágynék

vele-aludni.

Ez már igazán szépen hangzik! :-) De azért még ez sem vers, csak nemes gondolat.

Van Gogh

Ő mondta a következőt: "Ha megszólal benned egy hang, hogy Te nem tudsz festeni, akkor csak fess nyugodtan tovább, és a hang el fog hallgatni" Ezt a tanfolyamon tanultam, és valóban ezt a képzés mottója. Légy kitartó, rendíthetetlen, türelmes, és a siker nem marad el. Ezt már én mondom. Játéknak, világlátásnak, inspirációnak jó volt ez a 3 nap, de nem hiszem, hogy még egyszer ennyi időt fogok szánni egy-egy rajz elkészítésére. Ez kikívánkozott belőlem a tárgyilagosság kedvéért.

Véget ért a harmadik nap,  nem buktam meg. De más sem. :) Voltaképpen egész nap azt a portrét rajzoltuk, amit az első napon is. Csak a csücsközésen kívül megtanultunk egy másik viszonyítási rendszert. Hiába jobb agyfélteke, azért itt is jócskán kellett használni racionális énünket, hiszen a koordinátarendszerek ismerete nagy segítség volt. A velem szemben ülő idősebb hölgy 3 pontot rajzolt be, míg én 13-at. Mik ezek a pontok? A rajzolás elősegítő támpontok, mint a szemzug, a száj sarka, és minden egyéb jellegzetes pont. Bizony, ha jó vagy a csücsközésben és sok pontot tudsz kimérni, akkor már csak össze kell kötni a pontokat, és egy jó vázlatot kapsz a rajzhoz. Pont, mint ahogy az ovisok összekötik a számozott pontokat. És ebből már ki is derül, miért nem érzem művésznek magam. Ez gyakorlatilag egy másolási módszer. Nem igazán értem, miért haragszanak a vonalzóra, meg a rajta lévő skálára, mikor igazából ugyanaz a méricskélés zajlik, csak egy segédpapírra húzzuk be az x,y távolságot. 

Az egyes fázisokat sűrűbb fotózással kellett volna megörökíteni, de eléggé belefeledkeztem az alkotásba, ezért csak egy félkész fotó készült. Azt azért bele kell kalkulálni az eredménybe, hogy megközelítőleg 10 órakor kezdtünk bele a műveletbe, és 4 órakor tettem le a ceruzát. Az ebédidő sem volt több negyed óránál. Szóval elég macerás dolog, és tuti nem lesz a kedvenc hobbim. Volt aki 5 órakor is csak a kép 3/4-énél tartott, igaz neki szőke női hajat kellett rajzolnia. Egyébként a modellt mindenki maga választotta, főképp ismert színészek voltak. A velem szemben ülő hölgy, viszont otthonról hozott egy fénymásolt képet. Hát, ezt nem javaslom senkinek, illetve elég körültekintőnek kell lenni, mert ez a kép például rettenetesen sötét volt, és alig voltak rajta árnyalatok. Mint egy néger az alagútban. Viszont a végeredmény meglehetősen hasonlított Lugosi Bélára, igaz ezt nem mertem mondani a hölgynek, mert a fia viszont nem hasonlított Drakulára. 

És íme ilyen lett a végeredmény:

 Végül még egy kép:

Papírceruza, gyurmaradír

Bizony, ezek a rajzoló legjobb barátai. A papírceruza tényleg papírból készül, csak iparilag olyan tömören van tekercselve, hogy tömörnek tűnik. Viszont pompásan alkalmas arra, hogy a papírra vetett grafitot elkenjük vele, és ezzel amolyan "blur" hatást érjünk el vele. Talán tompítás vagy maszatolás lehet a magyar megfelelője. A gyurmaradír meg voltaképpen szimplán radír, de sokkal, SOKKAL jobban lehet vele törölni. Nem lesz mázgás tőle a papír. Ezenfelül valóban képlékeny, ami spéci tulajdonságokat tesz lehetővé. Így lehet "rajzolni" fehér vonalat sötét háttérre, mert ha vékony élt formázunk a radírnak, akkor szinte fehér ceruzaként tudjuk használni. És ezzel nem kell dörgölni, csak húzni egy vonalat, vagy ha pici gúlát alkotunk a gyurmából, akkor fehér pöttyöket is tudunk gyártani. Szóval ezek pompás kellékek.

Talán kiderült az előzőekből, hogy a mai napon a tónusos satírozást tanultuk. És el kell mondanom roppant hasznos volt a mai nap. Délelőtt az elméleti dolgokat tanultuk és próbáltuk ki, délután pedig újra rajzoltuk a szemet a tanultak tükrében.

Ja, és tanultunk a ceruzák keménységéről, ami 9H-túl megy 9B-ig, középen a HB-s ceruzával. A "H" a Hard-ot jelöli, a "B" a Black-et. Nekünk 4 ceruzánk van, plusz a papírcerka. Ezek a HB, 3B, 6B, 8B. Az utolsó a legpuhább, erről csak úgy kenődik a grafit a papírra. De lehet kimondottan grafitport is használni. Ezt például papírzsebkendővel lehet "tunkolni" és felvinni a papírra. Mellesleg a papír is keményebb volt, mint az eddig használtak. Tömören úgy jellemezném a mai napot, hogy nem tanultunk meg rajzolni, csak megismertünk segédeszközöket, amik látványosabbá, könnyebbé teszik a rajzolást. Kvázi egy Activity parti során ugyanolyan béna szamarat fogok rajzolni, mint eddig. És el ne felejtsem a másik kulcsszót: TÜRELEM. A képen látható szemet majdnem 3 óra alatt rajzoltuk. (Fű alatt meg kell jegyeznem, én megelégedtem a jó eredménnyel, de sokan 4 és fél órát feccöltek bele, annyira tökéleteset akartak rajzolni.) Hiszen a folyamat rétegesen abból áll, hogy grafitot viszünk fel, elmaszatoljuk, ha sok radírozunk, újra maszatolunk ... ha kevés adunk neki még grafitot, és ezt orrvérzésig ...

Nekem ehhez rövid az élet :-) De íme az eredmény:

Bal felső sarok a 10 perces munka az első napon. Mellette, jobbra az eredeti fotó, a minta. Alatta a 3 órás alkotás. Holnap jön a portré!

Rajztanfolyam

Beiratkoztam egy rajztanfolyamra. Igen, magam is meglepődtem ezen a tényen, mert azt nem lehet mondani, hogy szeretek rajzolni. Viszont minden érdekel, amitől többé, "értékesebbé" válik az ember, még ha ez fellengzősen is hangzik. Voltaképpen egy ismerős rajzait láttam, és azok győztek meg, hogy nem kell Leonardonak születni egy pofás kép megrajzolásához. Mert a titok nyitja a jobb agyfélteke. Mármint állítják az oktatók. Én továbbra sem vagyok erről meggyőződve. Viszont az első napot sikeresen abszolváltam. Zömében ugyanazok a feladatok voltak, mint az ingyenes bemutató napon, illetve kellett rajzolni egy portrét is. Én Hugh Laurie-t választottam, és egész jól sikerült, bár annál nehezebb lesz 3 nap után szebbet rajzolni. Ez  ugyanis a kontroll példány, az "ilyen volt - ilyen lett" filozófia talpköve. De minden további dagályosság helyett jöjjenek a képek:

Először egy szemet kellett lerajzolni, de sajnos azt elfelejtettem dokumentálni :) - ez is a fejlődésünket hívatott alátámasztani, mert ezt is újra le fogjuk rajzolni. Utána választani kellett egy fényképet:

 Én Hugh Laurie alias Dr House-t választottam:

 Durván egy óránk volt lerajzolni, így sikerült:

 Ezek itt nem kakastaréjok, hanem a VAKKONTÚR feladat termékei. Úgy kellett lerajzolni kezünk körvonalát, hogy nem néztünk a papírra:

 

 Ez egy szakaszos másolási feladat, ahol a pontosságra kellett törekedni. 3-4 centiként kellett felfedni az eredeti rajzot, és úgy rajzolni, hogy nem tudjuk, alapvetően mit ábrázol a kép.

 A környezet, középen a tanárnővel:

 Ez lett a másolásból:

 A Dürer-féle módszer a másolásra. Az átlátszó keret a kézre volt fektetve, és úgy kellett a kéz körvonalát a fóliára felfesteni. Utána fóliáról a papírra:

 Ez is egy másolás, szerintem nincs benne semmi művészi, mert támpontokat kellett felmérni a papírra, és utána azokat a pontokat összekötni.

Szóval még várat magára az igazi áttörés, de holnap állítólag az árnyékolás technikáját tanuljuk ...

Filmajánló

Mint tudjuk ízlések és pofonok különbözőek. Sőt az évek teltével ugyanannak az embernek az ízlése is formálódik, alakul, változik. Ez még nem lenne baj, de a világ is változik, és félek nem jó irányban. Ennek egyik jele a filmkultúrában végbemenő "fejlődés". Manapság ha kasszasikert akarsz elérni, akkor hihetetlen mértékű lövöldözést, verekedést, autósüldözést kell belegyömöszölni a produktumba, és az sem árt, ha erotika fűszerezi a semmitmondó történetet. Szinte panelként rakják az ilyesmiket a filmbe, mint ahogy egy szocialista lakótelep épül. Ha összeadjuk eme jelenetek időhosszát, akkor a film kétharmadát ez teszi ki. Szerintem általános jelenség, hogy nem azért születik egy film, mert mondanivalója van a rendezőnek, hanem mert mert pénzt KELL keresni. Így születnek a Terminátor 5-ök, Transformers 3-ak, Star Wars 7-ek. Ugyanabból a sztoriról húzzunk le még egy-két-három rókabőrt. Elég bamba néző van, aki majd megtölti a mozikat, és dagasztja a producerek zsebét. Szinte etalonként mondhatnám az Ébredő erőt, ami a Csillagok háborúja "újratöltve". Repülünk, lövöldözünk, fénykardozunk a nosztalgia bűvkörében. Rágjuk a gittet. Jó, elismerem, én is megnéztem, de a mozit messziről elkerültem, és nem is várom a következő részt. 

Ennyit bevezetésnek. Mert a lényeg most jön:, hogy azért akadnak jó filmek is. Persze vissza kell utalnom a legelső mondatomra, hiszen ez csak az én véleményem, és ugyebár bárminemű művészet szubjektív dolog. Én most egy 1999-es filmet szeretnék ajánlani, ami Ösztön a címe. Főszerepben Anthony Hopkins és Cuba Gooding Junior. (Mellesleg külön kiemelném Sinkó László hangját, ami szinte összeforrt Hopkins alakjával) Igaz ebben is van erőszak, meg lövöldözés, de a történet szerves része, és nincs túlzás víve. A mondanivalót nem akarom szájbarágni, de gondolatébresztőnek vélem. És ami a jó hír: a film megnézhető a neten: