Most már közel fél éve, viszonylag szoros kapcsolatot ápolok a helyi iskolával. Leginkább mióta új igazgatónő van, aki fogékony a segítségnyújtásra. Az iskola nagy előnye a családias hangulat. Csak az első 4 osztály oktatása folyik, összesen 18 diákkal. A második osztályba például csak hárman járnak. És tanár is csak 4 van. Tanterem kettő.
Szóval ha megkeresnek egy-egy ötlettel, szívesen segítek ebben-abban. Legutóbb számháború volt terítéken. A tó feletti erdősávban tartottuk meg, volt piros meg kék csapat, mindenkinek a csapathoz illő színes mez, és egy lobogó. Érdekes módon a zászló roppant népszerű volt, mindenki azt akarta cipelni, ezért pár száz méterenként váltottuk a zászlóvivőt.
A helyszínen Anett, a tornatanárnő elmagyarázta a "faimádás", "égimádás" és a "tankolás" elnevezéseket. Én a védőket patronáltam, Anett a támadókat kísérte. Olyan módon segítettünk, hogy ötleteket, tanácsokat adtunk a lurkóknak. Jó volt látni, ahogy felfogták a lényeget, és alkalmazkodtak a kialakult "harci" helyzet változásához. Persze vita mindig akadt, ezeket a felnőttek simították el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése