Ő mondta a következőt: "Ha megszólal benned egy hang, hogy Te nem tudsz festeni, akkor csak fess nyugodtan tovább, és a hang el fog hallgatni" Ezt a tanfolyamon tanultam, és valóban ezt a képzés mottója. Légy kitartó, rendíthetetlen, türelmes, és a siker nem marad el. Ezt már én mondom. Játéknak, világlátásnak, inspirációnak jó volt ez a 3 nap, de nem hiszem, hogy még egyszer ennyi időt fogok szánni egy-egy rajz elkészítésére. Ez kikívánkozott belőlem a tárgyilagosság kedvéért.
Véget ért a harmadik nap, nem buktam meg. De más sem. :) Voltaképpen egész nap azt a portrét rajzoltuk, amit az első napon is. Csak a csücsközésen kívül megtanultunk egy másik viszonyítási rendszert. Hiába jobb agyfélteke, azért itt is jócskán kellett használni racionális énünket, hiszen a koordinátarendszerek ismerete nagy segítség volt. A velem szemben ülő idősebb hölgy 3 pontot rajzolt be, míg én 13-at. Mik ezek a pontok? A rajzolás elősegítő támpontok, mint a szemzug, a száj sarka, és minden egyéb jellegzetes pont. Bizony, ha jó vagy a csücsközésben és sok pontot tudsz kimérni, akkor már csak össze kell kötni a pontokat, és egy jó vázlatot kapsz a rajzhoz. Pont, mint ahogy az ovisok összekötik a számozott pontokat. És ebből már ki is derül, miért nem érzem művésznek magam. Ez gyakorlatilag egy másolási módszer. Nem igazán értem, miért haragszanak a vonalzóra, meg a rajta lévő skálára, mikor igazából ugyanaz a méricskélés zajlik, csak egy segédpapírra húzzuk be az x,y távolságot.
Az egyes fázisokat sűrűbb fotózással kellett volna megörökíteni, de eléggé belefeledkeztem az alkotásba, ezért csak egy félkész fotó készült. Azt azért bele kell kalkulálni az eredménybe, hogy megközelítőleg 10 órakor kezdtünk bele a műveletbe, és 4 órakor tettem le a ceruzát. Az ebédidő sem volt több negyed óránál. Szóval elég macerás dolog, és tuti nem lesz a kedvenc hobbim. Volt aki 5 órakor is csak a kép 3/4-énél tartott, igaz neki szőke női hajat kellett rajzolnia. Egyébként a modellt mindenki maga választotta, főképp ismert színészek voltak. A velem szemben ülő hölgy, viszont otthonról hozott egy fénymásolt képet. Hát, ezt nem javaslom senkinek, illetve elég körültekintőnek kell lenni, mert ez a kép például rettenetesen sötét volt, és alig voltak rajta árnyalatok. Mint egy néger az alagútban. Viszont a végeredmény meglehetősen hasonlított Lugosi Bélára, igaz ezt nem mertem mondani a hölgynek, mert a fia viszont nem hasonlított Drakulára.
És íme ilyen lett a végeredmény:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése