Kronosztikon

Sőt, kronogramma. Ezeket a szavakat tanultam vasárnap. Történt pediglen, hogy Acsáról meghívást kaptunk a kórus részére. Akkor még azt hittük, hogy Ganca Fesztivál lesz (no még ezzel a tudásmorzsával is gyarapodtam), de aztán a helyszínen kiderült, hogy "csak" Kastély Fesztivál van. Öt órától volt a mi műsorszámunk, és mint rendes fellépők már fél 5-kor ott tébláboltunk. Minő ballépés volt! Előttünk ugyanis egy rock együttesnek titulált ricsajkeltő banda hasgatta a dobhártyát. Rémes volt! Valamint szörnyű és elkeserítő. Hogy egyeseknek ennyire ne legyen önkritikájuk! Na, de hagyjuk, mert újra felszalad a pulzusom.

A polgármester kedvesen fogadott, sőt szerzett nekünk egy idegenvezetőt, aki megmutatta a Kastélyt. Ugyanis Prónay báró egykori kastélya mellett zajlott az esemény. Mára már eléggé le van pukkanva az épület, de egykoron biztos szép volt, és most kezdődik a felújítása. És már el is érkeztünk a címben szereplő szóhoz. Vagyis ahhoz a címerhez, ami a bejárat homlokzatán szerepel. Ez egy latin nyelvű felirat, amelyben egyes betűk ki vannak emelve, mint pl. az X, I, V, D, M, C, L ... ismerősek? Bizony bizony, ezek mind-mind római számok. És ezeket a számokat összeadva kijön az a szám, amikor a kastély épült. Hát nem fantasztikus? Engem egészen elbűvölt, hogy ilyen titkos "kódok" nem csak filmekben szerepelnek, mint pl. a da Vinci kód. :) Sajnos a felirat elmosódott, és a kép sem sikerült jól, ezért nem tudom megmutatni.

 

 Az eső szemerkélt, viszont a szarvasgulyás (bár ez képzavar) finom volt. A hangulat kissé lagymatag.

Székelykapu

Azt hiszem volt már róla szó, hogy egyik többéves projektem a székelykapu. No igaz, kicsit fellengzősen nevezem annak, amit építeni szeretnék, de még mindig ez írja legjobban körül ama törekvésemet, amivel a kerti bejárót szeretném díszíteni. Úgy megközelítőleg 2 éve pátyolgatom eme gondolatot, és tavaly, mikor Erdélyben jártam lelkesen fényképeztem a kapukat, és jegyezgettem a jellegzetességeket. Az viszont biztos, hogy nálam nem lesz galambdúc az "emeleten".

Szóval ha lassan is, de zajlanak az előkészületek, a felépítmény váza itt rostokol a tornácon. Ugyanis arra gondoltam, hogy valami szép fafaragás elengedhetetlen feltétele egy igazi székelykapunak. Ugyanakkor nagyon tetszenek a kapukon szereplő feliratok, és úgy döntöttem ezt a két sajátosságot ötvözöm egymással. Csakhogy mi legyen az üdvözlet? Sajnos hosszabb szöveg nem jön szóba, mert hely sincs a gerendán, meg aztán ki győz annyit faragni? De azért már lassan körvonalazódik, mi legyen a felirat. Vallásosat nem akartam, mert nem lenne elég hiteles a részemről. Most a "Becsületesnek megnyílik" vezeti a ranglistát, de lássátok milyen frappáns szövegekkel találkoztam még:

      Bejövőhöz békességet, Kimenőhöz csendességet

      Szíves vendéglátó e kapu gazdája, De a hízelgő álnokot végképpen kizárja

      Kerítések háta tolvajok járása, Becsületes ember a kaput használja 

     Úton lévő testvér ha igaz ügyben jársz, E kapun belül mindig otthont találsz; 

     De ha a szándékod rossz s a hamisság vezet, Ne kívánd hogy abban nyújtsunk segédkezet. 

      Szoros a kapu és keskeny az út, mely az életre visz 

      Ha e zajló nagyvilágban baj és bánat kerget, jó szándékú szívvel mihozzánk betérhetsz

És igazából kéne egy felirat a kapu benti oldalára is, de azt már kevesebben látják. Erre alkalmas lenne az "Áldás a távozóra"

Cirkusz Berkenyén

Hát ezt is megértük! Cirkuszi előadás egy 600 lelkes faluban! Úgy kezdődött, hogy előző napon egy "rikkancs-autó" kószált itt az utcákon, és megafonból szajkózta, hogy másnap, pénteken este 8-kor előadás lesz a Kultúrházban. Pazar előadást, és egzotikus állatokat ígértek. :) Tudni kell ehhez, hogy a mi kultúrházunk elég csöppnyi méretű, úgy megközelítőleg 6x20 méter alapterületű. Ez már önmagában világszám, hogy itt lesz a "porond" és a nézőtér egyszerre. Gondoltam, ilyen eseményt nem lehet kihagyni, és 1200 forint igazán nem nagy költség. Az előtérben még pop-corn masina is volt, és világító rudakat lehetett kapni. A rendezvény érdekessége volt (mint később kiderült), hogy ez egy családi vállalkozás. Aki kukoricát árul, az a bemondó, a jegyárus pedig bohóc és késdobáló egyszerre. A lánya pedig az akrobata és minden egyéb. De elmondhatom, hogy igazán jól éreztem magamat. Mert valami különleges érzés, hogy a produkció 3 méterre zajlik az embertől. És akkor lássuk a képeket:

 

 

 

 

 Az előadás két felvonásból állt, ami kétszer 30 percet jelent. A szünetben lehetett tombolajegyeket vásárolni, és a kisorsolt szerencsések mindenféle vásári bazárokból választhattak.

Az egzotikus állatok címszó alatt láthattunk egy szivárványos boát (meg is lehetett simogatni), és egy kéknyelvű szkinket.

Atyaég!

Hmmm! Most leltem meg egy régebbi versem, és megdöbbentett, hogy mennyire nem változott semmi az elmúlt 5 év alatt.

46 éves lettem én,
nem voltam sosem lett tehén,
de voltam nős és megalázott, ...
életem oly elbaltázott.
Szerettem nőket, nem sokat, csak párat
bár ellenem szólt gyakorta a látszat,
mert szeretek bókolni és tenni a szépet
sajnálom ha vágyam kevéssé érted.

46 éves lettem én,
konok, dacos a nők terén,
de szívem lágy, akár az elmém
kérdésedre azt felelném:
Nem panaszra nyílik ajkam,
hogy kevesen csüngtek rajtam.
Vallom nem a szám a döntő,
egy tündér is elegendő!
De annak lelke ... hozzám szóljon,
tekintete is daloljon,
szavaira méz sápadjon
őmellette legyek otthon.

46 éves lettem én,
kertem csalánvetemény,
melyben pár szál pipacs virít
őrangyalom buzgón visít.
Nem sírok, csak szemem könnyes,
modorom is laza, könnyed
takargatom búbánatom
nem segíthet rút szánalom

46 éves lettem én,
nincs balfékebb e földtekén!

Hol a fejem?

Bizony, azt se tudom már! De nem kell engem sajnálni, hiszen nem váltam fejnélküli lovassá (ez valami film volt anno), hanem sokkal inkább arról van szó, hogy akkor se érném utol magam a jegyzetelésben, ha kódexmásoló szerzetes szorgalmával egész éjjel itt görnyednék a klaviatúra felett. (Érdekes hogy tasztatúrának is hívják a billentyűzetet, ami egész érdekes gondolattársításra ad lehetőséget, és olykor nem is ok nélkül :) )

Szóval! Talán a szerdai nappal kéne kezdenem, mármint az előző heti szerdával. A délelőtti program földmérés volt, de erről terveim szerint majd bővebben (és később) számolok be. Aztán volt a foci, de erről csak annyit, hogy ritka élvezetes volt a játék, mert végre elegen voltunk, így a passzolás kombinatív lehetősége ugrásszerűen megnőtt. A táncpróba elmaradt, és helyette rendeztünk vízijármű bemutatót és próbát. Először azt hittem, hogy nincs is érdeklődés a tutajom iránt, mert senkit nem láttam a gyülekező helyen, de aztán kiderült, hogy már mindenki a tónál vár engem. Több szót nem is vesztegetnék az eseményre, mert akaratlanul is az öndicséret hibájába esnék. Nehéz szerényen leírni azt a sikert, amit a gyerekek körében arattam. Baleset nem történt, senki nem pottyant a vízbe, tehát abszolút sikeresnek mondható a tutajozás. Én is a lelkesedés csapdájába estem, és megígértem a lurkóknak, hogy csinálok egy vízibiciklit is.

 

 

 

 ... és akkor már csak arról kéne írnom, milyen volt földmérőnek lenni, megtekinteni a berkenyei cirkuszelőadást, sárkányhajózni a Bánki tavon, és focizni a berkenyei Opel rendezvényen.

Várjátékok

Pár éve Nógrádon is megteremtették a várjátékok hagyományát. Idáig valahogy mindig úgy jött ki a lépés, hogy pont akkor valami más, fontosabb programom volt. Nos, idén szerencsém volt, semmi akadály nem merült fel, hogy megnézzem, mit is takar az esemény. (Most utána néztem, valójában tavaly volt az első ilyen rendezvény.)

Szóval szombaton kerékpárra pattantam, és irány a 3.5 km-re lévő szomszéd falu. Volt nyüzsgés rendesen, polgárőrök irányították a forgalmat, a környező utcákon festett arcú gyerekek szédelegtek a nagy melegben. Volt ott pókember, tündér, meg ki tudja milyen mesebeli figurák még. Nem volt könnyű a bringát feltolni a várba, mert sűrű sorokban tolongtak az emberek.

Fent aztán sok-sok sátor várta a bámészkodókat, meg volt egy központi színpad is. Volt solymász bemutató, török-magyar várostrom, ... de jobb, ha a plakátot nézitek meg. Én a délutáni programokat néztem meg, illetve ettem egy lepcsánkát, meg egy fagylaltot. Találkoztam pár ismerőssel is, hiszen sokan gondolták Berkenyén, hogy átrándulnak erre műsorra. Szerintem amúgy a népi játékok voltak a legérdekesebbek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Ez itt a lepcsánka! :)

 

 

 

 

7Vge

Vagyis hétvége, ami roppant mozgalmasan telt. Kezdem azzal, hogy pénteken befejeztem a PVC-tutajom megalkotását. Meg is ejtettem a főpróbát, és mondhatom, meg vagyok elégedve az eredménnyel. Igaz nem minden újításom vált be, mert egy alacsonyra fűrészelt kerti széket is terveztem a tutaj tetejére, viszont amikor bele akartam ülni kétszer is beborultam a vízbe. Szerencsére a víz pompás hőmérsekletű volt. De nem is szaporítom a szót, lássátok, mit alkottam:

 

 

 

Mint látható, egy kajakevezővel kellett felszerelnem a "járgányt", amit a Decatlonban vettem 9900 forintért. Viszont nagy előnye, hogy 4 részre szétszedhető, és állítható a tollak szöge. És ráadásul asszimetrikus formája van az evező tollának, ami a vízbe érkezésnél jelent előnyt. Maga a tutaj kb. 7000 forintból kijön. 5 110-s PVC cső, 5 könyök, és 5 dugó kell hozzá. A dugó talán nem is fontos, azt lehet hungarocellel pótolni.

(Az utolsó kép érdekessége, hogy középen a házam látszik :-) )