Bizony, azt se tudom már! De nem kell engem sajnálni, hiszen nem váltam fejnélküli lovassá (ez valami film volt anno), hanem sokkal inkább arról van szó, hogy akkor se érném utol magam a jegyzetelésben, ha kódexmásoló szerzetes szorgalmával egész éjjel itt görnyednék a klaviatúra felett. (Érdekes hogy tasztatúrának is hívják a billentyűzetet, ami egész érdekes gondolattársításra ad lehetőséget, és olykor nem is ok nélkül :) )
Szóval! Talán a szerdai nappal kéne kezdenem, mármint az előző heti szerdával. A délelőtti program földmérés volt, de erről terveim szerint majd bővebben (és később) számolok be. Aztán volt a foci, de erről csak annyit, hogy ritka élvezetes volt a játék, mert végre elegen voltunk, így a passzolás kombinatív lehetősége ugrásszerűen megnőtt. A táncpróba elmaradt, és helyette rendeztünk vízijármű bemutatót és próbát. Először azt hittem, hogy nincs is érdeklődés a tutajom iránt, mert senkit nem láttam a gyülekező helyen, de aztán kiderült, hogy már mindenki a tónál vár engem. Több szót nem is vesztegetnék az eseményre, mert akaratlanul is az öndicséret hibájába esnék. Nehéz szerényen leírni azt a sikert, amit a gyerekek körében arattam. Baleset nem történt, senki nem pottyant a vízbe, tehát abszolút sikeresnek mondható a tutajozás. Én is a lelkesedés csapdájába estem, és megígértem a lurkóknak, hogy csinálok egy vízibiciklit is.
... és akkor már csak arról kéne írnom, milyen volt földmérőnek lenni, megtekinteni a berkenyei cirkuszelőadást, sárkányhajózni a Bánki tavon, és focizni a berkenyei Opel rendezvényen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése