Főpróba

Volt már túra a közeli Vacskamati dombok lankái között, aztán egy komolyabb terhelés, immár zsákosfrodó társaságában, de csak a nógrádi várig, és eljött az ideje, hogy úgy igazán, élesben teszteljem a lábaimat. Tehát ismét lapockámra emeltem a hátizsákot a teljes menetfelszereléssel (csak vizet vittem kevesebbet) és megcéloztam a Csóványost. Ez a Börzsöny legmagasabb pontja, innen megközelítőleg 13.567 km. Tehát ideális táv és terep egy valósághű "szimulációhoz". Negyed 10 felé indultam, a ragyogó napsütés csak növelte elszántságomat. Picúrt sem hagytam otthon, pedig a hétvége nem szerencsés a közös mászkálásokra, mert sokan korzóznak a turista utakon. A dombtetőn megcsodáltam Brigiék épülő faszerkezetes házának gerenda szövevényét, most van abban a fázisban, mikor már állnak a gerendák és a merevítések, kicsit olyan, mint egy függőleges marokkó; pazar látvány. 

Nógrádnál levágtam a kék jelzés egy szakaszát, ami a Csurgó forráshoz visz, élveztem a hazai pálya előnyét. Nógrádot elhagyva észleltem, hogy az ottani hatalmas napelem panelek egyikét, a múltkori szélvihar alaposan megtépázta és fel is borította. Örömmel tapasztaltam pár száz méterrel odébb, hogy a 2 éve kivágott akácos kezd újra hajtani, és már nem olyan sivár az a terület, mint irtás után. Útközben a keréknyomokban összegyűlt víz szerzett felüdülést Picúr számára, kéjesen trappolt bennük. Még nem értem el Saj-kutat, de épp egy vízmosáson átfektetett fatörzs állta utamat, mikor találkoztam Alexával. Ő is magányosan rótta a kilométereket, a Fultán keresztig közös volt az utunk. Beszédbe elegyedtünk, kiderült, hogy ő a vasárnapi Vivicittára készül, én a Camino-ról meséltem neki. Kiderült, hogy ő már kétszer is volt - nosza kifaggattam élményeiről és tapasztalatairól. Mesélt egy 70 éves francia tengerészről, aki úgy "siklott" az utakon, mint egy gyík, pedig nem kevés cuccal mászkált. Állítólag még útivasalót és felfújható vállfákat is vitt magával! Hiába, aki úr, az a pokolban is úr, vagy azt is mondhatnám, hogy "noblesse oblige". De én persze nem török ilyen babérokra. Magam se értem, de Alexának sikerült valahogy 5 kilós felszereléssel mászkálnia a zarándoklaton. Én nem tudtam 9 kiló alá vinni a zsák súlyát, mert a ruhákon kívül "kell" egy csomó technikai kütyü, mint telefon, GPS, fejlámpa, kamera, és ezekhez persze elemek, amiket tölteni is kell, szóval gyorsan összejön pár extra kiló. Viszont meggyőzött a lány, hogy polyfoam-ot ne vigyek magammal.

Útközben Alexa megismertetett a foghagymával. Nem tévedés, nem elírás, ezt g-vel kell írni, bár meg kell mondjam egyelőre hiába kerestem a neten. Egy lila virágú, erdőben illegő-billegő 30 centis növénykéről van szó, nevét onnan kapta, hogy a szárán, a levélkezdemények tövében apró, gömbölyded, és talán kicsit fogra hasonlító magocska ül. Mellesleg ehető is, és gyorsan meg is kóstoltam. Érdekes, kicsit retekre-zsenge borsóra emlékeztető íze van, és picit csíp is. De jó tudni, hogy mi minden áll a vándorló emberek "szolgálatában".
Társaságban jobban szalad az idő, és bár megizzadva és lihegve, de felértünk a Fultán keresztig. Aki nem tudná, ez egy nagyobb tisztás, ahol több út is összefut, vannak padok, ideális hely a pihenésre. A Csóványos innen már csak 2.5 km.Volt már itt egy nagyobb társaság, akik örömmel üdvözölték elsősorban Picúrt, aki persze hálás farokcsóválással próbálta viszonozni a figyelmet. Persze rögtön koldulni is kezdett, de az ostoba városi népek kolbász helyett fadarabokat hajigáltak neki. Így lenézni az én kutyámat! :) Mivel ekkortájt már erősen éreztem az Achille-inamat, ezért nem mentem fel a Csóványosig. Alexa Királyrét felé igyekezett, én meg ugyanazon az úton vissza, amin jöttünk. Vagyis elváltak útjaink. Visszafelé találkoztam két ízben is kutyásokkal, de nem volt baj,

sőt kétszer terepbringások is jöttek, akkor is inkább megfogtam Picúrt, hogy baj ne legyen. Alaposan elfáradtam, de éreztem, hogy az izmaimnak pont ekkora terhelés kellett, mert ez még nem izomláz, és kipihenem két nap alatt. Az Achilles sajnos aggasztóbb, erőltetésnél nagyon érzékennyé válik. És egy érdekes felfedezést tettem: ha felfelé feszítem a lábfejemet, akkor nem fáj, csak ha lógatom, vagy spiccelek. Mindenesetre estére bekentem Flektor kenőccsel. Ezen a napon mentem kb. 22 km-t, szűk hét óra alatt, de ennél csak könnyebb terep lesz a zarándoklaton.