Nos, kiszáradt a kendő, és érdekes aranyszínű márványos foltok jelentek meg benne. Mellesleg a két kendőt két külön módszerrel festettem meg, hiszen az elsőnél a szimpla festékbe tettem bele a vásznat, majd 20 perc elteltével tettem bele a sót, és újabb 20 percet vártam. Ennél a kendőnél a felszívódás jóval nagyobb területet
hódított meg, és sokkal átmenetesebb lett. A második kendőnél ugyebár a só már eleve benne volt az elegyben, tehát nem is tudtam volna másképp csinálni, mint eleve a sós festékben áztatni az anyagot kétszer 20 percig. Persze ezt is felforraltam, ahogy az utasítás írja. Meg kell mondjam a második eljárás sokkal szebb lett, noha ez nem a leírás szerint történt. Miután a kendők megszáradtak, mindkettőt tiszta vízben kiöblítettem, ügyelve, hogy a lecsöpögés ne a tiszta anyag felé történjen. Ami korábban színátmenetes volt, immár foltos lett, és kicsit gusztustalanul is néz ki, mintha jópárszor beleizzadt volna valaki. Az éjjel újra megszáradt a kelme, és immár belefogtam a zöld szín felvitelébe. Persze a silányabb kendővel kezdtem, hogy azon
szerezzek tapasztalatot. Hozzá kell tennem, csodában már kevéssé hiszek, a kendő egyedüli értéke az lesz, hogy kérges tenyerem lenyomatát őrzi majd magában. Vagyis egyedi lesz! :) Foltos, mint egy hiéna, és meleg nyári napokon majd vérveres verejték csörgedezik a halántékomon.
Még egy tapasztalat: A kendő beáztatását gondosan kell elvégezni. Most, hogy ezt felületesen hajtottam végre, látom, hogy a felszívódás amolyan fraktálos figurát vett fel. Közben arra is rájöttem, hogy az a márványos "hordalék" valószínűleg a nem jól elkevert sóból származik.
Bízom benne, hogy a képen még nem a végeredmény látszódik. Hátra van még az öblítés (száradás után), és a kevésbé sikerült példányon még a hypo-t is szeretném kipróbálni. Mint látszik, ott a fehér rész teljesen eltűnt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése