Családom és egyéb állatfajták

Gerald Durrell regénye jutott eszembe, mikor azon elhatározásra jutottam, hogy némi igazságot  szolgáltatok többi állatomnak is. Hiszen nem csak Grafival osztom meg házam fedelét, de rajta kívül van egy kutyám, Picúr, és egy sündisznóm, Dezsőke. Hogy akkor ki ez a két jámbor rágcsáló a markomban? Prézli és Fáni. Mert van pár mongol futóegerem is. De kezdem az elejéről.
Úgy kábé egy éve laktam itt, mikor Picúr, aki akkor még csak az átlagos kóbor kutyák hitvány életét élte, hozzám szegődött. Nem állt szándékomban ebet tartani, és valójában ő választott engem, de azóta jól meg vagyunk. Dicsérhetném eszességét, ahogy minden gazdi teszi, de ezzel csak annyira adnám vissza a tényeket, mintha azt mondanám Mozart jó zeneszerző. Jól illünk egymáshoz, szeretem, hogy olyan kicsi és ragaszkodó, meg hogy nem bántja a macskákat. Azt se tudom, milyen idős, hozzám már felnőttként került, és velem van lassan négy éve. Nem egy elkényeztetett öleb, a sokat látott állatorvos is megjegyezte, milyen stramm kutya. Mert a mozgás a mindene. És nem csak én kedvelem, de több szomszéd gondoskodik a jólétéről, és néha jobbakat eszik mint én magam. Egyetlen hibája, hogy nem elég nagy neki a kert, és mint Houdini úgy változik kámforrá a kerítés dacára. Ezen a téren komoly harc dúl kettőnk között, én állok vesztésre. Kan kutya, ezért is lett a neve Pic-Úr és nem Ri-Csaj :)
Dezsőke ellenben új lakó, egy kedves ismerősömtől kaptam, akik új helyre költöztek, és nem tudták magukkal vinni. Ő egy afrikai fehér sün, és mint ilyen szereti a meleget. Ezért nyáron a padlástérben lakik, télen beköltözik a fürdőszobába. Szegényke nem egy szórakoztató jelenség, igazából alig látni. Napközben egy sapka alatt kucorog, éjszaka indul vadászni. Leginkább macskatápra, csirkemájra, kenőmájasra. Ha sikerül kiásnom pár gilisztát, akkor azt elégedetten tömi magába. Szelíd és bátor, érdeklődő a külvilág iránt. Az állandó lakók tekintetében már csak az egereket kell megemlítenem. Ők voltak az első "szerelem", nem számítva a bemelegítő hörcsögkorszakot. Annyira elevenek, murisak és kíváncsiak, hogy mindenkinek bátran ajánlom. Vizet nem is isznak, csak gyümölcsökből nyernek folyadékot. Ezáltal nincs átható pisiszag, mint a hörcsögöknél, és valljuk be ez sokaknál kiveri a biztosítékot. Nappal is ébren vannak, imádnak rágcsálni, és megtermelik maguknak az almot. Nem kell forgácsot venni, csak odavetek nekik újságot, szórólapot, pizzásdobozt, feltépett borítékot és ők apró szecskára szaggatják azt. Fő kedvencük a wc-papír guriga. A szárazkenyér nem jelent több gondot, mert egyik alapvető táplálékuk. De szeretik a főtt tésztát, napraforgót, mogyorót, almát, uborkát, répát. Talán még a töltöttkáposztát is, de azt nem próbáltam. Viszont a sajtért nem rajonganak, ez valami néphiedelem, hogy az egerek oda lennének a sajtért.

Sebtében még megemlítem, hogy az egyik évben gyíkokat is neveltem, sajnos kevés sikerrel. A sok tojásból, amiket találtam ugyan kikelt 6-7 gyíkocska, de a tavaszt csak egy élte meg, akit gyorsan szabadon engedtem. Elég körülményes volt pókokat fogdosni nekik, a légylárva se volt igazi megoldás, mert hamarabb kikeltek, mint hogy megették volna.

Vidéki lévén még mesélhetnék vaddisznókról, őzekről, vadkacsákról, békákról, lepkékről, barázdabillegetőkről, rozsdafarkúakról (jaj micsoda asszociáció), siklóról, amit a csatorna aknájában fogtunk, a kék vércséről, ami a tetőgerendára költözött, az egerészölyvekről amik a ház felett köröznek, felsorolni is nehéz. De ettől szép vidéken élni. Két képet még bemásolok, csak úgy a poén kedvéért.

Mint az őrült ...

... ki letépte láncát ... Ez most a Morgó-patakra is igaz volt. Még tán a patak szó is fellengzős erre a csermelyre, hiszen nyári napokon simán át lehet ugrani. De most, ez az amúgy jámbor és hangulatos patakocska kikelt magából és a medréből. Nem tudom, másutt milyen a helyzet, szerencsére nálunk házakban nem tud kárt tenni, de így is ijesztő látni a természet vad játékát. Két napja még 25 centi hó volt,

most egy szál sincs, és egész délelőtt még az eső is szakadt. Oltári mázli - vagy ösztönös előrelátás, - hogy amikor vagy egy hónappal ezelőtt volt egy hét tavasz, akkor a ház feletti gátakat megemeltem úgy 40 centivel. Most prímán ellátja feladatát a védelmi rendszer, és a domboldalon lezúduló víz a házat elkerülve az úttestre folyik. Kivételesen azt sem bánnám, ha fújna, süvítene a szél, mert akkor jobban szárítaná a földeket. Így is még egy hétig latyak lesz.

Ja, egy hétig akkor, ha nem lesz semmi további csapadék, és ugyebár erre nincs semmi garancia, sőőőt!

Anne otthonra talál

Lucy Maud Montgomery kanadai írónő
1874. november 30. — 1942. április 24.

"Míg ez az eszmecsere folyt, a kislány szeme  némán járt egyikről a másikra, az arcáról lassan hervadt le a boldog öröm. Hirtelen megértette, mit is jelentenek az elhangzott szavak. Eldobta a szívéhez nőtt útitáskát, egy lépést tett előre és összecsapta a kezét.

- Nincs rám szükségük! - kiáltotta. - Nem kellek maguknak, mert nem vagyok fiú! Gondolhattam volna. Hiszen soha senkinek sem kellettem. Tudhattam volna, hogy túl szép ahhoz, hogy sokáig tartson. Tudhattam volna, hogy senkinek sem kellek igazán. Jaj, mit tegyek? Mindjárt könnyekre fakadok!"

* * *

"... Hogy hívják azt a muskátlit az ablakpárkányon kérem?

- Almaillatú muskátli.

- Ó, én nem a fajtájára voltam kíváncsi. Inkább a nevére, amit ön adott neki. Vagy nem adott még nevet neki? Akkor megengedi, hogy én adjak neki nevet? Hívhatom - lássuk csak, hogyan is - mondjuk Piroskának? Csak addig amíg itt vagyok? Nagyon kérem!"

* * *

"Anne oda is ment, no de nem egészen úgy, ahogy Mrs. Rachel  elképzelte. Egyetlen ugrással az asszonyság előtt termett: arca lángolt a dühtől, ajka remegett, ahogy egész vékony kis teste.

- Gyűlölöm magát - kiabálta az izgalomtól elfúló hangon, és közben minden szónál lábával toppantott a padlón. - Gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm - és az irtózat minden újabb bizonyításához egy erőteljesebb dobbantás járult. - Hogy mer engem csúnyának és soványnak nevezni? Hogy meri azt állítani, hogy szeplős vagyok és vörös hajú? Maga durva, udvariatlan, érzéketlen asszony!"

* * *

"- Szép az, aki szépen él - hangzott a következő szentencia."

 * * *

"A tenyerébe simuló vékony kis kéz melegétől valami kellemes boldogság járta át Marilla szívét; talán az elmulasztott anyaság szívdobogtató melege. A szokatlanul édes érzés felkavarta; lelki nyugalma helyreállításáért gyorsan egy erkölcsi tanulsághoz folyamodott."

* * *

"A sok "ó" végeztével Anne Marilla karjába vetette magát és elragadtatott csókot nyomott sápadt orcájára. Marilla életében először érezte gyermeki ajkak szívből jövő érintését. Ugyanaz a szokatlan édes borzongás futott végig rajta, mint amikor Anne megfogta a kezét. Titkon mérhetetlenül örült Anne ösztönös szeretetnyilvánításának, talán ezért is mondta:

- Nono, elég legyen ebből a puszilkodós szamárságból."

* * *

"- Túlságosan vágyódsz dolgok után, Anne - sóhajtotta Marilla. - Az életben tenger csalódás fog érni.

- De hiszen a készülődés már fele öröm, Marilla! - kiáltotta Anne. - Lehet, hogy az ember nem kapja meg amire vágyik, de ez sem foszthatja meg a várakozás boldogságától."

* * *

"Anne szédelegve felült és bizonytalanul válaszolt:

- Nem, Diana, nem haltam meg, de azt hiszem, elvesztettem az eszméletem.

- Hol? - zokogta Carrie Sloane. - Jaj, Anne, hol, mondd meg!"

* * *

"A kislány , akit annak idején szívből megszeretett, eltűnt, és itt volt helyette ez a magas, komoly tekintetű, tizenöt éves lány, aki büszkén feltartott fejjel és elgondolkodva járt-kelt. Marilla szeretete semmit sem csökkent, de valami különös, szomorú veszteségérzet húzódott meg mögötte. Aznap este, amíg Anne Dianával közös imaórán volt, Marilla egyedül üldögélt a szeles alkonyatban és átengedte magát a sírás gyarlóságának. A lámpával belépő Matthew kapta rajta, és akkora megdöbbenéssel bámult rá, hogy Marilla még sírás közben is kénytelen volt elnevetni magát.
- Anne-en járt az eszem - mondta magyarázatképpen. - Olyan nagy lány lett belőle, és a jövő télen már talán távol is lesz tőlünk. Kimondhatatlanul fog hiányozni."

* * *

"Anne Marilla ölébe telepedett, két kezébe fogta barázdált arcát, és komoly, gyengéd tekintettel nézett a szemébe.
 - Marilla, én semmit se változtam, vagyis lényegében nem. Sokat csiszolódtam és fejlődtem, de az igazi énem, idebent, az ugyanaz maradt. Mindegy, hova kerülök vagy a külsőm mennyit változik, a szívemben mindig is az a kis Anne-jük maradok, aki nagyon szereti magukat és a drága Zöldmanzárdos-házat, és ez így lesz élete végéig.
Anne odasimult Marilla hervadt arcához, kezével pedig megveregette Matthew vállát."

* * *

"- Mrs. Lynde, csak nem azt akarja mondani ... csak nem gondolja, hogy Matthew ... - de a rettegett szó nem jött ki Anne száján; rosszul lett, arcából kifutott a vér.
- De igen, gyermekem, attól tartok, igen. Nézd az arcát. Ha az ember annyiszor látta ezt, ahányszor én, rögtön tudja hányadán áll.
Anne lenézett a mozdulatlan arcra, amelyen otthagyta csontkezének nyomát az Arctalan Csuklyás"

* * *

"De éjszaka felriadt, és a sötétben, csendben az ébrenléttel együtt visszatért a szörnyű veszteség tudata; újra maga előtt látta Matthew kedvesen mosolygó arcát, amikor múlt este elváltak a kapunál, és szinte hallotta a hangját, ahogy azt mondja: "Az én lánykám ... akire olyan büszke vagyok". És ettől végre megindultak könnyei, és Anne szívből kisírhatta magát."

* * *

Pályázat

Olyan izgatott vagyok, hogy az el sem mondható, szavakba sem önthető. A sok írogatás közepette vérszemet kaptam, majd vettem a bátorságot, és beneveztem egy irodalmi pályázatra. Úgy általában szeretem a kihívásokat, főleg az ilyet, aminek nincs igazi tétje. Ráadásul a témája közel áll a szívemhez, és ha itt sem tudok maradandót alkotni, akkor hol másutt. Örömmel mondhatom, hogy könnyű szülés volt (1821 szó, 11 877 karakter), és ahogy egy apának a saját gyereke a legszebb, úgy nekem is olyan ez, mintha belőlem nőtt volna ki, és tulajdonképpen így is van. Olyan eufória és elégedettség részesévé váltam, amit utoljára akkor éreztem, mikor elkészültem 40 méter kerítéssel. Pedig az két hónapig tartott, ezt meg gyakorlatilag fél nap alatt megírtam. Azt kell mondjam, annyi a titka, hogy az ihlet pillanatában éppen ne ásson az ember. Persze az elbírálók lehet teljesen más szemmel fogják nézni irományomat, de én bizakodó vagyok, és ha nem is nyerek semmit, elmondhatom, hogy ilyen is volt az életemben. A boldogságnak belülről kell fakadnia.

Ahogy Marcus Aurelius mondta - és nem feltétlen a Gladiátorban - "Az életed olyan, amilyenné a gondolataid teszik."

Mellesleg tudtátok, hogy Marcus Aurelius-nak emlékműve van Diósjenőn?

Húsvéti versike

Itt egy bárány, ott egy nyuszi,
ki nem látja, nem is hiszi:
Csupa lucsok bundácskájuk,
vizes, sáros csöppnyi lábuk.

De nem számít a zord hideg hó,
hangjuk vidám, kedvük bohó;
szívrepesve jöttek vélem, -
Ugye nem baj, hogyha kérdem:

Örülsz-e a vendégeknek,
kik locsolni érkeztek meg?
                                                         Ha nem bánod, és örülsz szívvel,
                                                         megöntözlek rózsavízzel!

Borzadály

Szörnyű, hogy még mindig havazik! Az éj leple alatt megint közel tíz centi esett ... hát ennek már sosem lesz vége?! Íme egy vers, ami egyrészt gyerekkoromat idézi, másrészt nagyon vidám ... DECEMBERBEN!

Szabó Lőrinc: Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,
repülőgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót:
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomba.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér már a város tőle:
fehér már az utca,
fehér már a muszka,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol,
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegye
és reggel az utca, a muszka, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy: esik a hó! 

/muszka - az oroszok népies elnevezése - bár mintha mi annak idején pusztát mondtunk volna helyette .../

Szélmalom

És annak örömére, hogy újra működik a Blog, íme Michel Legrand zenéje, amit nem tudok megállni éneklés nélkül, teljes átéléssel, mert úgy érdemes. Remélem másnak is tetszik!

Nézd!

Mint egy kerék, ami forog,
Szinte soha meg nem áll,
Így az ember tipeg-topog,
Örök útvesztőben jár.
Mint a mámor, ami kerget,
Ami űz és visszatart,
Mint az óra, mit a percek
Szédült karneválja hajt.
Látod, mindig egymást váltva
Jön az árnyék meg a fény,
Míg a világ körbe-körbe
Forog fáradt tengelyén,
Vihartépte szárnyakon,
Mint egy régi szélmalom...

Mint egy barlang, mit az eső ezer kristálycseppje vájt,
Mint egy sebhely, mint egy rossz szó, ami tegnap még úgy fájt,
Mint egy furcsa, keser-édes, félig elfelejtett íz,
Mint egy kavics, ami csobban, s aztán fodrot vet a víz.
Látod, mindig egymást váltva jön az árnyék meg a fény,
Míg a világ körbe-körbe forog fáradt tengelyén,
S áttör legszebb álmodon, mint egy régi szélmalom...

Szobád mélyén néhány fénykép, néhány csendbe süppedt szó,
Épp úgy őrzi nyári fényét, nyári titkait a tó.
Mint egy színpad, mint egy díszlet, mint egy régi-régi dal,
Mint egy gyermek, akit visznek, hogyha menni nem akar,
Mint egy labda, ami repül, száll a játszótéren át,
Mint a könnyek, miket sírnak kint a lombjuk vesztett fák,
Mint az álmok, miket sorban megöl, elhervaszt a tél.
Mint egy lábnyom kint a porban, amit elsöpör a szél,
Mint egy kerék, ami forog, szinte soha meg nem áll,
Így az ember tipeg-topog, örök útvesztőben jár!
Ezen elgondolkodom és a szívem fáj nagyon,
Mint egy fáradt szélmalom...

/Michel Legrand - Windmills of Your Mind      BRADÁNYI IVÁN szövegével, Payer András előadásában/

Álom

Nem értem mi van van velem! Valami súlyos és baljós közeleg (balhüvelykem bizsereg)! Az mégiscsak abnormális, hogy semmi akadályozó tényező (Grafi házibuliba ment) és nekem mégis 4:04-kor kinyílik a szemem! Nekem, aki simán megalussza a napi 8 órát. Klímaváltozás? Ózonlyuk? Felfoghatatlan! De ha már így alakult legalább alkalmam nyílik színes és érdekes álmomat megosztani, ami ezúttal még az egómat (nem összekeverendő az Ergo-mat-tal) is  megsimogatta. Onnantól emlékszem a fejleményekre, hogy valami zavaros oknál fogva konferenciát kellett szerveznünk, aminek egyik és feltehetőleg legfontosabb vendége egy argentin állatkert volt. Oda akartunk faxolni. Így ébren azt mondom ezt sokkal egyszerűbben is megtehettük volna, de akkor és ott egész más ötletek jutottak eszembe, és még azzal is én vittem a lobogót. Mondtam a többieknek, hogy csak egy sima fax egy ismeretlen telefonszámra felelőtlen dolog, ki tudja célba ér-e. Le kell ellenőrizni. Előtte írjunk emailt. Most valahogy felfoghatatlan, miért IP címet keresgéltem. Valaki mondott egyet, én egy képeskönyvben találtam egy másikat. Aztán szóba került hátha valakinek  van argentin barátja, de nem volt. Itt egy logikai feketelyuk következik, mert a következő percben valami szertárban Messivel beszélgettem, de nem az argentin állatkertekről, hanem a Madrid elleni BL döntőről, ahol bár 5:4-re kikapnak, de Messi rúgja a Barcelona mind a négy gólját. Én vigasztaltam őt, mint testi-lelki jóbarát. (A testit kéretik nem félreérteni :) ) Aztán volt még egy autó, amivel menekülni kellett, és úgy iszkoltunk el az üldözők elől, hogy belehajtottunk a vízbe (sőt ugrattunk) és egy gombnyomás hatására a kocsiból motorcsónak lett (ez nyilván James Bond hatás). Mindennek a helyszíne a pesti Felvonulás tér volt, ahol lagúnaszerűen víz alatt voltak az utcák, de az épületek pont ott voltak, ahol lenniük kell. És valahogy bele is borultunk a vízbe, szóval még úszni is kellett. Eme intermezzo után újra az irodában találtam magam, és akkor az jutott eszembe, hogy hívjuk fel telefonon az argentin nagykövetséget, és náluk érdeklődjünk. El nem tudom mondani, akkor és ott milyen büszke voltam magamra, hogy lám parádés ötletek jutnak eszembe. Hogy a Google miért nem villant be - rejtély, ahogy már Kovács Erzsi is megénekelte (uff ezzel kicsit elárultam koromat) Ennyi! A végén még valami fényképek nyomtatása is szerepelt, amiből elkértem egyet, de több nem történt, felébredtem.
Ha sikerülne életet rugdalni ebbe a Blogspotba még publikálhatnám is eme agymenésemet. De se újat nem tudok írni, se megnyitni szerkesztésre egy előzőt! Kezdődnek a gondok. Emiatt hagytam ott a korábbi blogjaimat is mert már több bosszúságot fialtak, mint örömet. Tiszavirág? Most itt ücsörögjek tovább a Jegyzettömb keretei között? Ötletem sincs, mert nem ír ki hibaüzenetet, csak kapok egy nagy fehér képernyőt, tetején a fejléccel.

Na végre! Megszánt az informatika tündére! És nem mellesleg az is megtanultam, hogy Argentína, de argentin - lásd az "í" betű változását. Óóóó, kongatják az 5 órát és Grafi is a párkányon ücsörög ...

Henyélő Hernyó Hacienda

Óóó, éreztem én, hogy ezeknek a pékinasi keléseknek meg lesz a maga böjtje! Ma délelőtt olvasás közben úgy kerültem át az álom édes világába, mint akit egy fustéllyal homlokon csaptak. Zavarodottan és kábán keltem, a déli harangszó tette világossá, hogy az idő addig sem állt meg, míg én húztam a lóbőrt. És mivel a tente-tente úgy jött, mint egy Blitzkrieg, ezért sikerült kellően elaludnom a nyakamat. Rémlik, Anyukám egykoron mondta, hogy kialszom a krumplit a földből :) hááát majdnem, bár ha kitekintek még mindig vastag hólepel fedi a kertet, szóval olyan igazán sokat nem veszítettem.
Adós vagyok még azzal, hogy mitől Henyélő Hernyó Hacienda a napló címe. Szeretem a hangzatos címeket, imádom az alliterációt, ahogy a betűk mindenfajta torzonborz játékát. Mágia van ebben kérem. Lehet, hogy egy kép ezer szóval felér, nade megvizsgálta valaha valaki azon ezer szó sorrendjét? Ez nem angol óra, hogy az óra a falon van, a kislánynak piros zoknija van és úgy általában a gyerekek beszélgetnek. Fessél, rajzolj, fotózz le egy Radnóti verset! "... a csókok íze számban hol méz, hol áfonya ..." Ugye-ugye :) Mi is ér többet? Ám senkit nem akarok győzködni, vannak fogékony emberek és vannak földhözragadtak.

De vissza a mederbe. Szeretek mindennek nevet adni, mert úgy mégiscsak könnyebb beszélni róla, és ettől amúgy is olyan kedves hangulata lesz az egésznek. Egyik nagyon-nagyon kedves könyvem az "Anne otthonra talál". Az egész sorozat mind a hét kötete bűbájos, de mégiscsak az a mérvadó, ahol megismerjük a szereplőket. És ez az eleven fruska nevez el mindent, amit lát, mint pl. a Fénylő Vizek Tavát. És ha nem csalódom ott szerepel a Henyélőkert. Szóval ilyesmit szerettem volna én is, de hogy ne legyen szolgai másolat, csipet humort is akartam tenni bele, hiszen én mégse vagyok tizenéves lányka. Így lett az, ami.

Továbbá, hogy ne csak én tudjak erről, ezért készítettem egy táblát is, ami úgy 25-30 lépésre lehet a kerítéstől, tehát épp elég messze, hogy a kirándulók ne tudják csak úgy sebbel-lobbal elolvasni, hanem erőltetni kelljen a szemüket. Óóó, hányszor hallottam tanakodó hangjukat, hogy : "Henyélő micsoda????" Igaz már nem olyan elevenek a színek, mint itt a képen, mert két év alatt a fa színe elszürkült. Ez ugyanis nem festve van, hanem gravírozva. Egy jó széles deszkát alaposan lecsiszoltam, mahagóni lazúrral átkentem kétszer, hogy a vöröses árnyalatot átvegye. (Nálam szinte minden mahagónival van lekenve, mert valahogy bűvöletbe ejt, és különösen elegánsan harmonizál a fehér színnel) Ha jól emlékszem négy db. A4-s lapra fért fel a szöveg, azt kinyomtattam, a betűket körbevágtam, és adva volt ezáltal a sablon. Ceruzával a betűk vonalát aprólékosan kihúztam, majd a grafit tekervényeit követve egy ügyes szerkezettel (Dremel 7700) belecsiszoltam a betűket. Kicsit tökölős munka, de az eredmény megéri. Aminek külön örülök, hogy nem a betűk teljes felületét csiszoltam, csak a körvonalát, és mint talán látszik a baloldalt egy kicsit hangsúlyosabban. Ettől olyan divatos 3D-s hatása van. A kezdőbetűk azért másmilyenek, mert azt a hatást is ki akartam próbálni, és ha már egy H-t megcsináltam kénytelen voltam a többit is utángyártani. De nem bánom, így kicsit szembetűnőbb az alliteráció.

Ebédelj mosolyogva

Lehet szídni a Facebook-ot, de azért van örömteli oldala is, íme:






Jó étvágyat!

Ho-ho-hó lapátolás

Lassan már csukott szemmel is el tudnám takarítani a havat, úgy belém ivódott a koreográfia. A női napozóval kell kezdeni, ami szürke napjain (és még csak ilyen volt neki) szimplán terasz. Át a Sóhajok Hídján, 4-5 csík előre, aztán oldalvást jobbra kettő, majd balra kettő - közben némi erotikus csípőmozgással színezve, hogy ne munkaként hasson a művelet. A végeken újabb dupla túrás a tó irányába, és alapos hajítás, hogy a trombitafolyondárok nyaka ne legyen "elszorítva". Ha idáig jól csináltad egy óriási és feltehetőleg otromba E betű vigyorog rád. Most már csak a közöket kell eltüntetni. Már kicsit bánom, hogy annak idején fával oldottam meg a terasz burkolását, mert a kiálló szögfejek (mert mindig kíváncsiak és kidugják butus fejüket) meg az ilyen-olyan csomók időről-időre megakasztják a lapát tologatást. A terasz után a lépcső jön ami síkos mint a veszett fene, utána a kapuhoz futó ösvény, végül a garázsnál kell két nyomot felszabadítani. Ja és hogy a kapu is nyíljon, ama két szárny pályáját is szabaddá kell tenni. Ha elszántabb vagyok a kerítést is letakarítom, mert túl friss és közeli "gyermekem", és meg elevenen él bennem a vele töltött két meghitt hónap. Volt olyan alkalom, hogy négy órát tüsténkedtem, mert a hófúvás "jóvoltából" a félméteres lábazatot is belepte a hó, és mivel akkor már sokadszor hánytam a havat, nem is volt hova dobni a következő adagot, tehát először a korábbi torlaszt kellett odébb tessékelnem. Ami persze már kellően tömör és ellenálló volt.
Na ezzel is megvolnánk! Tavaly ilyenkor már lecseréltem a kocsin a gumikat, és már a szomszéd vadászkerítését is megalkottam. Fákat ültettem, metszettem, stb. stb. Grafi érdekes módon élvezi a havat, a domboldalon alácsuszamló hólabdacsok után veti magát, jobbra-balra iramlik, tiszta kerge :) Persze úgy néz ki, mint a viccben, mikor az agár azt mondja a tacskónak: - A térdem is havas! Mire a tacskó: - Csak a térded? Jó neked! És képzeljünk hozzá egy rajzot.
Na azt hiszem megérdemlek egy reggelit! Nektek is jó étvágyat!

Se Ha If

Még sokat kell tanulnom eme blog használata kapcsán. Az príma, hogy lehet vázlatot készíteni, de az ütemezett dolgokat nem igazán kapisgálom. Megírtam, közzétettem, de semmi ... és akkor látom, hogy ütemezett státusza van. Kénytelen voltam a dátumot variálni, de tökre idegesítő ez a Pacific Daylight Time (vagy mi a szösz). Miért nem jegyzi meg milyen időzónában vagyok? Engem idegesít, ha 27-én írom a bejegyzést, ő meg 26-ra felülbírálja. És most már afelől is kételyeim vannak, hogy a dátum és idő megadása korrekt megoldás. Tud ebben valaki segíteni? 

Van érte jutalom is! Az alábbi videó annak igazán értékes, aki tud olaszul, de vagyunk sokan, akik ha nem is értik a szöveget, de csodálják a nyelv dallamosságát. Itt ez most szenzációsan kiérződik, mert nem énekelni fognak, hanem verset mond egy megnyerő férfi. Ezt a verset egy kedves ismerős által ismertem meg, és legalább három magyar fordítása is létezik, ami azért figyelemreméltó, mert tapasztalható, hogy egy fordítás mennyire szabad és szárnyaló. És nem akárkik fordították! Kosztolányi, Szabó Lőrinc, Devecseri Gábor. Csupa-csupa nagy név, akiknek lehet hinni. Mindenki megtalálhatja azt a verziót, ami leginkább szíven üti. Lám még mindig nem mondtam, mire fel ez a nagy felvezetés ... "elő síp, dob, zene, harsogjon harsona" ... Kipling Ha című verséről van szó. Igen, az a Kipling, akit a Dzsungel könyve által ismerünk. A vers egy intelem és útmutató, amit az apa nyújt fia felé! Nagyon megszívlelendő! És ha még azt is hozzávesszük, hogy 1895-ben íródott ... lám van ami örök!  Az olasz fordítást egy másik kedves olvasónak  köszönhetően találtam meg, és ha valaki németül vagy franciául szeretné olvasni, nos arra is van lehetőség. Innen már csak egy ugrás volt, hogy kikeressem a számomra legszimpatikusabb YouTube verziót. Hallgassuk együtt, miközben szállingózik a hó ...

Nem igazi panaszként, de például a YouTube-n keresztül nem tudtam feltölteni ezt a videót. Ha valakinek ismerős a hang :) ... emlékeztek arra a dalra ami úgy kezdődött:
- Cara, cosa mi succede stasera, ti guardo ed è come la prima volta
Jó elismerem, ennyiből nem lehet kitalálni! :) Ezt mondta Lupo, és erre válaszolt Mina. Félreértés ne essék ez nem egy Disney mese dialógja. Mert mit mondott Mina? Na mit? Parole, parole, parole ... azaz Szavak, szavak, szavak! Vagy még szabadabb fordításban: Apukám süketelhetsz itt nekem, ismerlek én jól mint a rossz pénzt, nem most jöttem le a falvédőről (egyes régiókban a 6:20-assal)
Szóval ebben a dalban ugyanaz a dalia (nem Dalida) énekel, Alberto Lupo. Ugye milyen izgalmas név? Mint a 66-os angliai vb. És ha már ennyit beszéltem róla:

 

Van benne egy káprázatos mondat: Se tu non ci fossi bisognerebbe inventarti - Ha nem lennél ki kéne téged találni :)

FIGYELEM: A vers sokadszori meghallgatása után jöttem rá, hogy hiányzik belőle egy sor! Ezt pirossal jelöltem, valamint a lila és a kék sorok fel vannak cserélve. Ejnye, Signor Lupo! (Összevetettem az eredeti verssel, szóval tuti)

Se riesci a non perdere la testa
quando tutti intorno a te la perdono e ti mettono sotto accusa;
Se riesci ad avere fiducia in te stesso
quando tutti dubitano di te - ma a tenere nel giusto conto il loro dubitare;
Se riesci ad aspettare senza stancarti di aspettare
o essendo calunniato a non rispondere con calunnie
o essendo odiato a non abbandonarti all' odio
pur non mostrandoti troppo buono ne' parlando troppo da saggio;

Se riesci a sognare - senza fare dei sogni i tuoi padroni;
Se riesci a pensare - senza fare dei pensieri il tuo fine;
Se riesci incontrando il Successo e la Sconfitta
a trattare questi due impostori allo stesso modo;
Se riesci a sopportare di sentire le verità che tu hai detto,
distorte da furfanti che ne fanno trappole per sciocchi,
o vedere le cose per le quali hai dato la vita distrutte e umiliarti,
ricostruirle con i tuoi strumenti ormai logori;

Se riesci a fare un solo fagotto delle tue vittorie
e rischiarle in un solo colpo a testa o croce
e perdere e ricominciare da dove iniziasti,
senza dire mai una parola su quello che hai perduto;
Se riesci a costringere il tuo cuore, i tuoi nervi, i tuoi polsi,
a sorreggerti anche dopo molto tempo che non te li senti più,
ed a resistere quando ormai in te non c'è più niente
tranne la tua volontà che ripete: Resisti!

Se riesci a parlare con la canaglia senza perdere la tua onestà,
o a passeggiare con i Re senza perdere il senso comune;
Se tanto nemici che amici non possono ferirti;
Se tutti gli uomini per te contano, ma nessuno troppo;
Se riesci a colmare l' inesorabile minuto
con un momento fatto di sessanta secondi,
tu hai la Terra e tutto ciò che è in essa,
e quel che più conta - sarai un Uomo, figlio mio.


És egy kis segítség:
calunnia=rágalom, furfante=csaló, distrutto=kipusztított, umiliarte=, logoro=kopás, fagotto=batyu, sconfitta=vereség, polso=pulzus, volontà=akarat, canaglia=csőcselék, inesorabile=kérlelhetetlen, colmare=eltölt, ferire=sebet ejt, costringere=kényszerít, sorreggere=alátámaszt 

Hajnal

Szeretek korán kelni, mert ez már önmagában a szorgalmas ember látszatát kelti, de azért alapvető elvárásom, hogy a nap csiklandozza szemhéjamat. Az órára pillantok, 4:17. Próbálok a dolog pozitív oldalára összpontosítani, talán nem csak Grafi eleven ilyenkor, hanem végre megpillanthatom a vaddisznókat is a kertek alatt. Eddig sosem volt szerencsém hozzájuk, mindig csak a feldúlt rét látványa fogad. Még szerencse, hogy kész a kerítés, mert ki tudja milyen közel merészkednének a házhoz. Persze megint Grafi töltötte be a vekker szerepét, mikor kétszer egymás után érzékeny részemre ugrott, és úgy általában pörgött az ágyon, mint egy kerengő dervis. Ilyenkor viszont már rám se bagózik. Lehet vissza kéne bújnom a paplan alá? De már úgyse menne a szendergés. Na jó, nem nyafogok, én akartam  macskát, és ahogy a rózsának is el kell viselnie a hernyót ha lepkét akar látni, én is tudom, hogy kell néha áldozatot hozni. 

Tegnap a török-magyar meccsen sikerült bezsebelnünk egy döntetlent, az élet visszaadta azt, amit előző pénteken elvett. Érdekes módon, mikor meghallottam Gundel-Takács hangját, akkor kezdtem el bizakodni a pontszerzésben. Fényévekkel jobban közvetít, mint ez előző fickó a románok elleni összecsapáson.

Mellesleg tegnap vettem észre, hogy megeredtek a fűzfáim. Ez csodálatos! A kosárfonó tanfolyamon kaptam aranyvesszőket, de akkor már majd egy hete le voltak metszve az ágról. Kettőt vízbe dugtam gyökereztetni, hármat közvetlenül a földbe, igaz csak itt lakáson belül. És látom bontja mindegyik halvány, sápadtzöld, félénk rügyeit, sőt az egyiken már négy centis diadalmas ágkezdemény is hírdeti az élet szépségét. Szophoklész kicsit elfogultan írta, hogy az embernél nincs csodálatosabb, mert azért valljuk be az állat és növényvilág is ontja magából a csodákat. Ledugsz a földbe egy ilyen "hurkapálcát", ami látszólag csak arra jó, hogy egy kutyát apportírozásra szoktass vele, aztán minő döbbenet; kis fa cseperedik belőle.

Hólapátolás kapcsán

Újra itt, még szemlátomást nagy a lelkesedésem :) Esett vagy 4-5 centi hó az éjjel, volt mit takarítani. Szeretek ugyan havat lapátolni, mert van benne valami gyermeki öröm, mikor a fehér paplant tapodja az ember, de azért mindennek van határa. És nem is a hó ellen van kifogásom, hanem mikor olvadni kezd, és csupa lucsok, sár és dágvány minden. Mennyivel jobb félmeztelenül rádőlni a lapátra, hallgatni a betonkeverő monoton, csikorgó őrlését, aztán férfiasan elkapni a talicska szarvát és úgy hetykén odavágni: "Ezt lessétek, hogy tolom a betont hegynek fel!" De erre még várni kell. Ha majd odaérünk, akkor majd arról olvashattok, milyen mámorító pihenni bent a négy fal között, orrunkat az ablaküvegnek támasztva figyelni ahogy libegnek a hópelyhek, és kitartó, összeszokott kalákát alkotva beburkolnak mindent ami útjukba kerül.

Hólapátolás közben gyakorta filozófikus elméletek kavarognak az ember fejében, nekem a blogírás körül ődöngtek gondolataim. Rájöttem, mennyire rokon "szakma" a barkácsolás és a blogírás, de inkább úgy általában véve az írás, a gondolatok papírra vetése. Mindkettő önkifejező eszköz. Alkotni valamit, amit elképzelésünk szerint senki nem tud utánunk csinálni. Mert készíthet jobbat, veretesebbet, de az mégis más. Abban nincs benne az a szálka, ami felsértette az ujjunk, abban nincs benne az a szófordulat, nyelvi játék, amit mi ötöltünk ki, igaz jobbára a magunk szórakoztatására. Szóval van abban valami felemelő letenni az asztalra egy produktumot, ami szemet vagy fület gyönyörködtet. És erre mindenki képes! Persze vannak szintek, fokozatok, de az elsődleges elismerések úgyis jobbára a környezetünkből jönnek, és ha onnan se kapsz dicséretet, akkor ... nos akkor lehet a barátodat választottad meg rosszul. Jómagam is szeretek barkácsolni, de ami igazán lázba hoz, az maga a tervezési időszak. Verziók, változatok hanyag kavalkádja, érvek és ellenérvek az egyik avagy másik megoldás mellett. Ilyenkor még minden tökéletes! A vonalak egyenesek, a derékszögek igazán derekasan viselkednek, minden klappol, a papír a mi barátunk, az mindent elvisel. Igazából többnyire CAD alapú szoftvereket használok, de ezen ne akadjunk fent, mint Louis de Funes Geraldine Chaplin oldalán. Bocsánat ha nem érti mindenki mit hablatyolok itt össze, bevallom alapvetően magamnak írom ezt a firkálmányt :)
Még egy dologra jó egy ilyen blog (bár a napló szót jobban szeretem), remekül el lehet vele odázni az étkezéseket. Rám is fér némi koplalás, a tél nem tett jót dongóderekamnak. Derekam dongó, hasam kongó ... elnézést ... mert ha magamnak is írom azért van bennem jó érzés, csak képes vagyok nagy akarattal elnyomni őtet.

Grafi közben úgy ugráltat, hogy egy gróf se tenné különbül. Ha bent van ki akar menni, mert az előbb arra repült egy veréb. Ha kint van, vágyakozik befelé, mert itt találja meg a kényeztetést.

Apropó azt hiszem időszerű egy fényképet mutatni őfelségéről. Melyik is legyen, melyik is legyen ... Nem árt látni ifjonti vonásait, és - szándékos képzavarral élve - majomügyességét :) 
Ennek a macskának valami hal volt az őse! Ki látott már olyat, hogy szeresse a kenyérbelet? A kalácsot meg pláne. De vaj nélkül ám, ahogy a pupák pék megteremtette. Mi kutyásat szoktunk játszani. Kicsippentek egy darab kenyérbelet, elhajítom amennyire lehet, ő meg lohol utána. Olykor pofozgatja is, ahogy egy jólnevelt macskához illik. Ki az istencsudája érti ezt? Remélem az érti akinek kell. :)
Itt tobzódom a bóklászó betűk közt, pedig a pályázatra kéne készülnöm. Nem lesz ennek jó vége! De még mindig jobb, mintha a Need for Speed-et nyüstölném. Ja és még a húsvéti tojásokat is meg kell keresnem a TSO-ban.

Grafi(ka)

Na tessék, fél 5 és már itt vagyok, pedig nem jellemző rám, hogy mazochista lennék. A dolog onnan ered, hogy van egy macskám, ő Grafi, kicsiként Grafika. Igaz ugyan, hogy korábbi vágyaim szerint vörös cicát szerettem volna, de ebben ne lássatok politikai megnyilvánulást. Szeretem a vörös színt, még ha egy macskában ez inkább narancsra is hajaz. És azonfelül lányt szerettem volna, mert azoknak jobb a természete - állítólag. De egy kóbor cica nem olvassa az álláshirdetést, hát jelentkezett nálam. Szürke volt és fiú, valamint úgy 3-4 hónapos. Az igazsághoz tartozik, hogy bundájának színe nem hétköznapi, még akkor sem, ha minden gazdi ezt mondja :) - és azóta már biztos bánja valaki, hogy kitette a szűrét. Nagy macskabolond vagyok, még akkor is, ha ugyanezt elmondhatom az egerekről is. Szóval Grafi bevonult mint Julius Caesar a Veni, vidi, vici jelmondattal. De eme írást nem ez ihlette, ez csak az előzmény. Március 26 dacára hótorlaszok képződtek ajtóm előtt, és nem volt szívem kint hagyni őkelmét. Ritkán szokott bent aludni, ugyanis nem egyforma a bioritmusunk. És persze most is ezt történt. Ő napközben kialussza magát, sőt a tisztesség kedvéért még az éjszakából is egy darabot, de aztán 2 óra felé felpattan a szeme és dévaj gondolatok forognak az ő kis agyában. Az az alap, hogy ugrálóvárnak használja az ágyat. Föl-le száguldozik, aztán mikor látja hogy elérte célját, magyarán felébredtem, akkor jön a második fázis. A simogatásra szánt, takaró alól kidugott kezemre rávetődik, és úgy marcangolja, hogy Hemingway is ihletet nyerhetett volna belőle az Öreg halász és a tengerhez. Hogy újabb irodalmi hasonlattal éljek, ilyenkor jön a:
,,Kell galuska, Peti fiam, Eszel-e? Dehogy eszem, dehogy eszem, Ki vele.""
,,Kell bor, édes szép fiacskám, Iszol-e? Dehogy iszom, dehogy iszom, El vele.""

Ő csak ugrálni, viháncolni, duhajkodni akar. Visszafekszem a szoptatós mamák nyugtalanságával, mert tudom, a mai éjszakának lőttek. És ha már aludni nem lehet - mert nem lehet - akkor jobb ha valami hasznos elfoglaltság után nézek. Mint most ez a firkálás. Jóóó reggeeeeelt Magyarország! Hamarosan derengeni fog, reggeli tornának hólapátolás van beütemezve. Szerencsétlen tulipánok azt hiszem fel fognak lázadni, jó ha nem költöznek Afrikába.

Ius primae noctis (03.26.)

Egy ismerősöm azt mondta minden kezdet nehéz, naná, hogy igaza volt, fogalmam sincs mire képes egy ilyen blog, tehát a tudatlanok bátorságával vágok neki ( a "... nem vak ez, csak bátor ..." mottót szem előtt tartva). Látom, a lényeg, hogy képet be lehessen szúrni az létezik, de ha nem támogatja az animált GIF-et, hát akkor a kardomba dőlök.

No idáig meg is lennénk! :) Hiányzik még a smile-k tárháza ... de előbb mentsünk egyet, mentsük ami menthető! Kell még publikálni is? Kicsit fura, hogy itt más színekben jelenik meg, mint ami a végeredmény lesz. Óóóóó, kedvelem, ha a szöveg hátterét is lehet szabályozni, de alapvetően szeretem, ha a háttér sötét, mert akkor nem szedi ki az ember szemét az oldal. Főképp éjszaka. Jónak tűnik idáig minden :) Ezt pedig csak úgy, Anyák napi előzetesként ... szerintem kevesen ismerik, én is most találkoztam vele először ...