Henyélő Hernyó Hacienda

Óóó, éreztem én, hogy ezeknek a pékinasi keléseknek meg lesz a maga böjtje! Ma délelőtt olvasás közben úgy kerültem át az álom édes világába, mint akit egy fustéllyal homlokon csaptak. Zavarodottan és kábán keltem, a déli harangszó tette világossá, hogy az idő addig sem állt meg, míg én húztam a lóbőrt. És mivel a tente-tente úgy jött, mint egy Blitzkrieg, ezért sikerült kellően elaludnom a nyakamat. Rémlik, Anyukám egykoron mondta, hogy kialszom a krumplit a földből :) hááát majdnem, bár ha kitekintek még mindig vastag hólepel fedi a kertet, szóval olyan igazán sokat nem veszítettem.
Adós vagyok még azzal, hogy mitől Henyélő Hernyó Hacienda a napló címe. Szeretem a hangzatos címeket, imádom az alliterációt, ahogy a betűk mindenfajta torzonborz játékát. Mágia van ebben kérem. Lehet, hogy egy kép ezer szóval felér, nade megvizsgálta valaha valaki azon ezer szó sorrendjét? Ez nem angol óra, hogy az óra a falon van, a kislánynak piros zoknija van és úgy általában a gyerekek beszélgetnek. Fessél, rajzolj, fotózz le egy Radnóti verset! "... a csókok íze számban hol méz, hol áfonya ..." Ugye-ugye :) Mi is ér többet? Ám senkit nem akarok győzködni, vannak fogékony emberek és vannak földhözragadtak.

De vissza a mederbe. Szeretek mindennek nevet adni, mert úgy mégiscsak könnyebb beszélni róla, és ettől amúgy is olyan kedves hangulata lesz az egésznek. Egyik nagyon-nagyon kedves könyvem az "Anne otthonra talál". Az egész sorozat mind a hét kötete bűbájos, de mégiscsak az a mérvadó, ahol megismerjük a szereplőket. És ez az eleven fruska nevez el mindent, amit lát, mint pl. a Fénylő Vizek Tavát. És ha nem csalódom ott szerepel a Henyélőkert. Szóval ilyesmit szerettem volna én is, de hogy ne legyen szolgai másolat, csipet humort is akartam tenni bele, hiszen én mégse vagyok tizenéves lányka. Így lett az, ami.

Továbbá, hogy ne csak én tudjak erről, ezért készítettem egy táblát is, ami úgy 25-30 lépésre lehet a kerítéstől, tehát épp elég messze, hogy a kirándulók ne tudják csak úgy sebbel-lobbal elolvasni, hanem erőltetni kelljen a szemüket. Óóó, hányszor hallottam tanakodó hangjukat, hogy : "Henyélő micsoda????" Igaz már nem olyan elevenek a színek, mint itt a képen, mert két év alatt a fa színe elszürkült. Ez ugyanis nem festve van, hanem gravírozva. Egy jó széles deszkát alaposan lecsiszoltam, mahagóni lazúrral átkentem kétszer, hogy a vöröses árnyalatot átvegye. (Nálam szinte minden mahagónival van lekenve, mert valahogy bűvöletbe ejt, és különösen elegánsan harmonizál a fehér színnel) Ha jól emlékszem négy db. A4-s lapra fért fel a szöveg, azt kinyomtattam, a betűket körbevágtam, és adva volt ezáltal a sablon. Ceruzával a betűk vonalát aprólékosan kihúztam, majd a grafit tekervényeit követve egy ügyes szerkezettel (Dremel 7700) belecsiszoltam a betűket. Kicsit tökölős munka, de az eredmény megéri. Aminek külön örülök, hogy nem a betűk teljes felületét csiszoltam, csak a körvonalát, és mint talán látszik a baloldalt egy kicsit hangsúlyosabban. Ettől olyan divatos 3D-s hatása van. A kezdőbetűk azért másmilyenek, mert azt a hatást is ki akartam próbálni, és ha már egy H-t megcsináltam kénytelen voltam a többit is utángyártani. De nem bánom, így kicsit szembetűnőbb az alliteráció.